A görögdinnye (Citrullus lanatus) a tökfélék vagy más néven kabakosok családjába tartozó, Afrika déli részéről származó növényfajnak, illetve termésének a neve. Sokan gyümölcsnek tartják, de a termesztése és a fajtabesorolása szerint zöldségfélének számít. Ránk maradt források alapján a Kalahári sivatagból származik. Már az ókori Egyiptomban is ismerték, gyakran helyezték el a halott fáraók sírkamrájában. Kínában a X. században kezdték meg a termesztését.

Hozzánk, Európába a XIII. században a mór hódítók hozták be. A mai görögdinnye elődjének a húsa azonban meglehetősen kellemetlen, kesernyés ízű és illatú, belseje pedig piros helyett halványzöld színű és zavaróan sokmagvú volt. Mégis elengedhetetlenül fontos növénynek tartották, és évezredeken át termesztették. Miért? A kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy az egyiptomiak a magas víztartalma miatt ragaszkodtak hozzá. A vadon is élő, akkor még semmilyen törődést sem igénylő növény tiszta vízforrás volt a tikkasztó nyári hónapokban, nem csupán az emberek, de még az állatok számára is. Az utazóknak és a karavánoknak elengedhetetlen volt a görögdinnye a száraz klímájú vidékeken, sivatagokban. Szinte hordozható kulacsként funkcionált.

A göröglakta területekre Kr. e. 400 körül juthatott el a pepo, ahogyan ők nevezték. Innen került hozzánk is görög kereskedők által. Érdekesség, hogy ez idő tájt már nemcsak víztartalma miatt vált közkedveltté, hanem azért is, mert hűsíteni tudta az embert egy forró napon. A görög orvosok szerint a görögdinnye héja a gyermekek fejére helyezve kezelni tudta a napszúrás és a hőguta okozta tüneteket. Nem tudjuk pontosan, mikor, de a Krisztus utáni első századokban kapta meg a nemesítésnek köszönhetően a mai édeskés ízvilágát. A II. század végi, héber és latin szövegmaradványok már az édes gyümölcsök közé sorolták. Ez a dinnye, amely a X. században Kínát is meghódította, és hozzánk is eljutott, még mindig mérföldekre lehetett a ma ismert görögdinnyétől.

Ma a görögdinnye az egyik legnagyobb termőterületű egynyári növény, több mint 120 országban nő a földeken. Az éves termesztett mennyiség meghaladja a 100 millió tonnát. A világ legnagyobb görögdinnye-termelői: Kína, Törökország, India, Brazília és Algéria. Kína az éves görögdinnye-világtermelésnek csaknem a 60%-át adja.

Érdekes egyébként a nálunk használatos elnevezése, a görögdinnye. Ahogy a fent elmondottakból is kitűnik, nem Görögországból származik. Onnan ered az elnevezése, hogy hozzánk görög közvetítéssel került.

Jótékony hatásai

A hidratáltság fenntartása kulcsfontosságú az egészség szempontjából, mivel már egy kisebb mértékű dehidratáltság esetén is fáradtság, fejfájás, izomgörcsök és vérnyomásproblémák léphetnek fel. A görögdinnye víztartalma 90—95%-os, így hasznos hozzájárulást nyújthat a hidratálásban, főként a legforróbb napokon.

Magas víztartalmának köszönhetően a görögdinnyének alacsony a kalóriatartalma. Laktató, gyorsan teltségérzetet kelt, csökkenti az étvágyat.

Piros húsa már sejteti, hogy karotinoidvegyületekben, főleg béta-karotinban gazdag. A béta-karotin felelős a szemünk és a bőrünk egészségéért. Egy másik karotinoid a likopin, mely csökkenti a daganatos megbetegedések kockázatát, és a szívre is jótékonyan hat. A benne található fitonutrienseknek (L-citrullin) köszönhetően a görögdinnye csökkenti a vérnyomást és javítja a fizikai teljesítményt. Magas káliumtartalma miatt segít átmosni a veséket, és csökkenti a vérben a húgysav-koncentrációt. Fogyasztása hozzájárulhat a szervezet méregtelenítéséhez.

A dinnyemag nem veszélyes, sőt, igen egészséges, hiszen B-vitaminban gazdag, de emellett még vasat, kalciumot és cinket is tartalmaz. Ha azonban dinnyeevés közben egészben nyeljük le a magokat, akkor gyógyhatása nem tud érvényesülni, ezért érdemes inkább megőrölve salátákra szórni, vagy egyszerűen csak jól megrágva lenyelni.

A görögdinnyét általában magában esszük, de készíthetünk belőle salátát, turmixot, illetve még üdítőitalt is citrommal, mentával és citromfűvel.

Fogyasszuk jó étvággyal!

Képek: Pixabay