Életünk, de a földi lét is csupa hullámzás. A ciklikus mozgások mindenhol megfigyelhetőek. Még a járvány is hullámokban jelentkezett, s annak gazdasági következményei is hullámzást okoztak. Immár szinte minden szektorban éreztetik hatásukat ezek a hullámzások. De azt is mondhatnánk, hogy ez nem újdonság, hiszen a gazdaságban, de az élet minden területén egyfajta hullámzás figyelhető meg már ősidők óta.
Amikor a jövőre nézve vetítjük előre a trendeket, valószínűsíthető, hogy az alapanyaghiány, valamint az ellátási láncok válsága hosszú távon fenntarthatja a kínálati inflációt. Ez pedig hozzánk és más nemzetgazdaságokba is begyűrűzik. Vannak azonban egyéb tényezők is, melyek elősegítik a pénzromlást. Jól megfigyelhetően a folyamatot nemcsak az újratermelési anyagok drágulása, hanem az ebből eredő pszichózis is gerjeszti. A gazdaság szereplői most abban a hitben élnek, hogy az újratermelés mindig még drágább lesz. Szeretnék előre beépíteni az áraikba a jövőbeli költségeket, ami öngerjesztő folyamattá válhat. A vásárlóknál szintén felütheti a fejét egy olyan pszichózis, hogy amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra, mert megdrágul. Ha megindul a készletezés, az szintén felfelé hajthatja az árakat.
Azok a félelmek is jogosak, hogy az év vége előtt felpörgő infláció előre „megeszi” a korábban bejelentett vagy beígért nyugdíjemelést, akárcsak a minimálbér emelését. A tél, a hideg, az időjárás viszontagságai pedig már eddig is okoztak nehézségeket az energiaellátásban. Az új termelési ciklusok beindításának hiányaként is tekinthetünk a gondokra.
Az európai országokból olyan hírek érkeznek, hogy megnőtt az infláció. Fontos azonban tudni, hogy mivel nem mindenhol ugyanúgy számolják, nehéz a miénkkel összehasonlítani. Nagy-Britanniában például a fogyasztói kosárnak a focimeccsek belépői is részei, Olaszországban pedig a habzóborok, a paradicsomszószok, a kávéfőző gépek, valamint a színházak és az operaházak belépői. Németországban a sörkorcsolyaként fogyasztott kolbászféleség és a kéményseprés díja is be van számolva, Franciaországban meg az ottaniak nem tartják különösnek, hogy a békacomb, a kagyló, a csiga és a borok mellett a szexipar szolgáltatásainak árváltozásait is figyelembe veszik. A hazai fogyasztói kosár ezekhez képest nem tükrözi olyan mértékben a nemzeti jellegzetességeket és a fogyasztói szokásokat, mint az elvárható lenne.
Érdemes odafigyelni arra a jelenségre is, hogy az infláció nemcsak az árakban, hanem a termékek kiszerelésében is megmutatkozhat. Az árak ugyan nem változnak, de — főként az élelmiszeriparban — az adagok csökkennek. Nemritkán tapasztaljuk, hogy a korábban 10 dekás csoki már csak 8,5 dekás, vagy a kenyér 60 deka helyett 45 dekásra „fogyatkozik”.
Sok a bizonytalanság a 2022. évre vonatkozó gazdasági kilátásokkal kapcsolatban, de az erős árnövekedési ütem velünk maradhat. Az omikron-variáns és az azzal együtt járó ötödik járványhullám is számos bizonytalanságot rejt magában 2022-re nézve. Még az is meglehet, hogy némely árak elkezdenek meredeken lefelé ívelni. Most sajnos inkább azt látjuk, hogy a gazdasági szereplők inflációs várakozásai is folyamatosan emelkednek, ami önbeteljesítő jóslatként tovább gerjeszti a drágulást.
