40 000 ember csodára képes még egy nehéz világban is. Ennyi ember elbírja az intézményeit, az egyesületeit, a rendezvényeit, ennyi ember egyként meg tud mozdulni egy kínkeserves év sokadik választásán, megannyi kampány és népszámlálás és a mindennapi próbatételek közepette vasárnap nem begubózik otthon, vagy visszavonul pecázni, vagy búfelejtő közös főzésbe-mulatozásba menekül, hanem elmegy Magyar Nemzeti Tanácsot választani. 

Hihetetlen erőt és felhatalmazást ad ez a politikumnak és az egész közösségnek.

Újságíróként sokat járom Vajdaságot, magánemberként talán még többet, és látom, akárcsak mindenki, aki nyitott szemmel jár, mennyi üres ház van, mennyien mentek el külföldre tanulni, megélhetést keresni.

Az októberi népszámlálásban is részt vettem, instruktorként hét számlálóbiztos tartozott hozzám, Orom Völgyessel és Újfaluval, valamint Kispiac Szalatornyával.

S már akkor tapasztaltam a felbecsülhetetlen, kívülállók és önként kívül rekedtek számára megfejthetetlen ragaszkodást a szülőföldhöz, az én itthon vagyok itthon, engem is írjanak össze, még ha kint dolgozom is szívet-lelket hidegen nem hagyó mondatait.

S volt alkalmam számtalan rendezvényen ott lenni az év sok-sok napján, néhány kampányrendezvényen is megfordultam, és ha ezek tapasztalatát kellene röviden összegezni, csakis ezt mondanám: itt, Vajdaságban, mindenkinek vannak álmai, tervei, s nem várja összetett kézzel a holnapot.  

S éppen ezért nem volt számomra meglepő, egyúttal mellbevágóan jó érzéssel töltött el a november 13-ai 40 000-es életigenlés. Nem tudjuk, mennyien élünk ebben az országban, Vajdaságban, egy-egy településünkön, hányan vagyunk mi, vajdasági magyarok, a népszámlálási adatokból hamarosan közzéteszik a fő számokat, és aztán majd folyamatosan a többi információt, a részleteket, melyekből következtetéseket lehet levonni és összehasonlításokat végezni. S lehet, hogy az derül majd ki, hogy nagyon-nagyon kevesen éljük a mindennapjainkat itthon az egykori bűvös 300 000-hez képest, ám akkor is: 40 000-en itthon akarnak magyarként élni, s gyermekeikre, unokáikra magyar jövőt akarnak hagyományozni.