„Az élet legfontosabb pillanata a jelen pillanat, a legfontosabb személy, akivel most beszélsz, a legfontosabb feladat pedig a szeretet.”  (Eckhart mester)

Mózes könyvében többször elhangzik: „És látá Isten, hogy mindez jó.”  Ezzel szemben mást sem hallunk, mint panasztáradatot, elégedetlenséget, félelmet, éppen az ellenkezőjét annak, amit a Teremtő jónak ítélt.

És látta Isten, hogy ez jó — ezt mondja Isten saját művére, minden egyes alkalommal, amikor teremt 

A napi beszélgetések másról sem szólnak, mint hogy minden mennyire rossz, a világ visszás, zúgolódunk életünk, sorsunk miatt. Látható a nagy ellentmondás a teremtés és a napi tapasztalataink között. Felmerül a kérdés, ki tette tönkre a világot, melybe születtünk, és melyben élnünk kell. Ezen kell elgondolkodnunk, hiszen az nem lehet, hogy tévedésből vagyunk itt, életünknek igenis kell hogy legyen értelme. Lehet, hogy napjaink gazdaság- és üzletközpontú szemlélete akadályozza meg e kérdések tisztázását? A fogyasztói szemléletmód nem tűri meg a szentimentalizmust, sőt még magát a szeretetet (szerelmet, barátságot) sem, mi több, napjainkra ezek az érzelmek is valamilyen fizetőeszközzé váltak, melyet akkor adunk, ha kapunk is érte valamit. Pedig ki kell lépnünk a hétköznapok monotóniájából, és el kell fogadnunk: mindannyian az univerzum különleges, megismételhetetlen, csodálatos egyedei vagyunk, és nem tévedésből kaptuk az életet, el kell fogadnunk az isteni igét: „hogy mindez jó”, és mindent megtenni azért, hogy így is legyen.

Hogy ki miért született erre az életre? A választ mindenkinek magának kell meglelnie. Lehet, hogy a lelki fejlődésért, melyet tudatosítanunk kell önmagunkban, és felvállalnunk mindazokat a feladatokat, amelyeket az élet szánt nekünk, melyeket saját eszközeinkkel kell megoldanunk, hogy szebbé, jobbá, boldogabbá tegyünk a saját és környezetünk életét. Franz Alt szerint: „Az egzisztencia két módja küzd lelkünkért: a látszat módja és a létezés módja. A látszat módjához tartozik például az erőszak és az agresszió, a sóvárság és az irigység, a hatalom- és a nyereségvágy. Mindegyikünkben ott rejlik ebből egy kisebb-nagyobb hányad […] A létezés módjához tartozik a szeretet és a segítés, a megértés és a tolerálás, az otthonról való gondoskodás, a tudatosodás és az értelmes életvezetés. Mindegyikünkben ott rejlik egy kisebb-nagyobb hányad Jézusból vagy Buddhából. Inkább kell létezni, mint látszani! Az atomkorban ez lett az emberiség túlélésének kérdése.” Valamennyien szeretnénk a jelen vészjósló, kaotikus napjait túlélni, mégis nehéz határoznunk: hogy a látszat vagy a létezés mellett döntsünk-e. Nehéz választani, sokszor a kihívásokkal való szembenézés helyett az egyszerűbb megoldás tűnik jobbnak: elmenekülni a hétköznapokba, a munkába, pótcselekvésekbe, a látszólagos biztonságba, rutinba.

Még arra sincs erőnk, hogy magunkkal szembenézzünk. A látni nem akarás a mai nyugatias társadalmak legnagyobb problémája: az emberek nem akarnak szembenézni önmagukkal, környezetükkel, inkább a saját árnyékukba vonulnak. Ebből a helyzetből pedig csak egyetlen kiút van, az önismeret, mely lehetővé teszi, hogy látni kezdjünk. Elgondolkodtató Popper Péter véleménye: „A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.” 

Mennyire ismerjük önmagunkat, igazán mi a fontos számunkra?

Az önismeretre testi-lelki egészségünk szempontjából van szükségünk, hiszen egyik befolyásolja a másikat. Lehetővé teszi saját belső világunk megtapasztalását, ideértve a saját érzéseink, gondolataink, motivációink, értékeink, belső konfliktusaink, félelmeink és vágyaink megismerését, lehetőséget nyújt arra, hogy helyesen megítéljük tudásunkat, akaraterőnket, érdeklődésünket, kudarctűrő képességünket, szerepünket és ezek hatását az emberi kapcsolatokban. Önmagunk megismerése nagymértékben hozzá tud járulni a testi egészségünkhöz, hiszen lehetővé teszi, hogy jobban megértsük saját szükségleteinket, igényeinket és korlátjainkat, ennek tükrében pedig tudunk gondoskodni magunkról.

Tudatosabban kell élnünk, mert napjaink többnyire félelemben, csüggedésben, aggodalomban, fájdalomban telnek, miközben szeretetre, örömre vágyakozunk. Az önismeret arra is lehetőséget ad, hogy megszeressük magunkat, ami létfontosságú ahhoz, hogy a körülöttünk levőket is szeretni tudjuk. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat — szól a bibliai intelem. Nem önzésből, hanem szeretetből kell megoldást keresni a földi gondjainkra. Nem hagyhatjuk, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megrémítsenek a járvány- és a pénzügyi adatok vagy a statisztikák! Minderre a legnagyobb támaszt a család adja, és a családot a karácsony világítja meg legjobban, különös fénnyel, hiszen ez a legfontosabb emberi közösség. Itt tanuljuk meg, hogy bízhatunk egymásban, itt tanuljuk meg a szeretetet, az egymásra figyelést, itt leszünk képesek elfogadni a másikat.

Életünk minden területe, legyen szó egészségről, pénzről, kapcsolatokról, munkáról vagy boldogságról, számunkra vagy kedvező, vagy kedvezőtlen: vagy egészségesek vagyunk, vagy nem; vagy van pénzünk, vagy nincs; a munkánk vagy érdekes és sikeres, vagy sikertelen; kapcsolataink vagy jók, vagy kiábrándítóak; vagy boldogok vagyunk, vagy boldogtalanok. Napjaink, éveink is lehetnek jók, de rosszak is, miközben valahányan jó életet érdemlünk. Nincs más választásunk, használnunk kell az erőt, mely az életben minden jó forrása, mert kivétel nélkül minden elégedett ember a szeretetet használta/használja erre a célra. A szeretet az az erő, amelyből minden pozitívum és jó származik, hiszen ez nem csupán egy érzés. Sokkal több annál, hogy szeretjük a családunkat, a barátainkat vagy a kedvenc tárgyainkat, ez maga a valóság pozitív ereje, az oka minden pozitív és jó dolognak az életben. A gravitáció vagy az elektromágnesesség láthatatlanok, erejük mégis megcáfolhatatlan. A szívünkben rejlő szeretet szintén láthatatlan, de az ereje mégis sokkal nagyobb bármelyik természeti erőnél, hiszen nélküle nincs élet. Létezhetne-e a világ szeretet nélkül? Hiányában meg sem születhettünk volna, sem a családtagjaink, sem barátaink, senki sem élne ezen a bolygón. „A szeretet olyan elem, ami fizikailag láthatatlan, mégis épp olyan valóságos, mint a levegő vagy a víz. Cselekvő, élő, mozgásban lévő erő… hullámok és áramlatok formájában terjed, akárcsak az óceán” — írja P. Mulford. Pozitív ereje bármit képes létrehozni, gazdagítja a jó dolgokat, és megváltoztathat bármilyen negatív dolgot az életben. 

„A szeretet ereje mindenre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is” (Wass Albert)

Mindennap nyílik lehetőségünk, hogy szeretetet adjunk másoknak a jó érzéseink útján. Elszomorító, hogy az emberek még napjainkban sem ismerték fel és nem értették meg a szeretet mindent átható erejét — ahogyan a történelem folyamán sohasem ismerték/értették. Pedig ha valakivel kapcsolatba kerülünk, és pozitivitást, szeretetet adunk neki, az a szeretet visszatér hozzánk, gyakran nagyszerűbb módon, mint ahogy el tudnánk gondolni. Mégis szeretetre kiéhezett korban élünk. Orvosok, pszichológusok, természetgyógyászok a megmondhatói, hány ember betegsége mögött áll valódi okként a krónikus szeretethiány vagy a másokkal szembeni szeretetlenség. Konrad Lorenz szerint az emberiség az érzelmek fagyhalálát éli. Paracelsus pedig ezt írja: „Aki nem tud semmit, nem szeret semmit… Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is… Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet.”