Bizonyára a gazdasági válság miatt is van az, hogy a román nemzeti napot december elsején egyre kevesebben ünneplik az erdélyi románság és az ókirályság (Regát) lakói közül. A kormányzók a télies időjárással magyarázzák ezt. A legtekintélyesebb román napilap, az Adevarul (Igazság) viszont egy szójátékkal pontosan leírja, mi is a valóság: érzelmektől mentes nappá vált december elseje. (A román nyelvben a valamitől mentes és a szabad jelzőkre ugyanazt a kifejezést használják.)
December elseje 1990 óta Románia hivatalos ünnepe, ezen a napon tartották 1918-ban Balázsfalván azt a nagygyűlést, amelyen az erdélyi románok kinyilvánították, hogy szeretnék, ha a nagyhatalmak Regáthoz csatolnák Erdélyt. (Amit aztán két évvel később a Trianon-teremben meg is tettek.) Addig augusztus 23., az 1944-es szovjet bevonulás napja volt a szocialista Románia nemzeti ünnepe.
Az erdélyi magyarok érthetően nem érezhetik magukénak a december elseji ünnepet, mert ami Trianon után következett a közösség életében, azt jogfosztásként, szándékos gazdasági és kulturális elszegényítésként lehet leírni.
Sokak meglepetésére fel- és beismerte ezt a legnagyobb, magyar többségű erdélyi város, Sepsiszentgyörgy kisebbségi román politikusa, a liberális Mdlin Guruianu is. (Akik Mdlin és barátja, a demokrata liberális Dan Manolchescu politikai tevékenységét nyomon követték, azok nem lepődtek meg. Dan Manolchescuról, aki a székelyföldi magyar és román történelmi mítoszokat két nyelven leírta és cáfolta, a Hét Napban korábban már írtam.)
December elsején Mdlin Guruianu a Nemzeti Liberális Párt helyi vezetője vitanapot szervezett Sepsiszentgyörgyön, amelyen a román középiskola diákjai, román értelmiségiek fejthették ki nézeteiket arról, célszerű volt-e éppen e napot megtenni a legfőbb állami ünnepnek. A nacionalista szólamok pufogtatása helyett elhangzott, hogy minden bizonnyal nem, mert a kisebbségek, elsősorban az erdélyi magyarság érthető okokból nem osztozhat azoknak az örömében, akik országgyarapodást ünnepelnek, hiszen ez számára országvesztést hozott. A középiskolás arra a következtetésre jutottak, hogy a legjobb lenne december elsejét a román nemzet ünnepévé avatni, miként március 15. a minden magyarok ünnepe. Indoklásként még az is elhangzott, hogy december elseje tulajdonképpen az egyesülések sora révén megszületett Nagyrománia fennállására utal, az pedig már a múlté, hiszen Moldova önálló állam, Bukovina egy részét és Besszarábiát pedig Ukrajnához csatolták.
Egyetlen kifogásolni valónk akadhat a sepsiszentgyörgyi Lábasházban megtartott vita kapcsán. Az, hogy azon magyar előadó nem szólalt fel.
A legnagyobb magyar többségű város polgármestere Antal Árpád egy nap múlva kommentálta a Guruianu által felvetetteket. Románia nemzeti és hivatalos ünnepének különválasztását ő is elképzelhetőnek tartja. ''Úgy gondolom, hogy az 1989-es forradalom egy ilyen dátum lehetne, hiszen a románok és a magyarok egyaránt akkor szabadultak meg a kommunista diktatúrától, ami mindkét közösség számára örvendetes és ünneplésre méltó esemény” -- nyilatkozta a székely város vezetője. Antal Árpád András azt is felvetette, hogy az erdélyi magyarság talán mégis meg tudná ünnepeli Románia mai nemzeti ünnepét, ha a román állam teljesíti a Gyulafehérváron tett ígéreteket: azaz Székelyföldnek lesz autonómiája.
Méltányolandó Mdlin Guruianu gesztusa, bátor őszintesége. Az első fecske, ha nem is csinál, de hirdeti a tavaszt, a többség-kisebbség fagyos viszonyának enyhülését. Együtt ünnepelni akkor lesz okunk, ha a kisebbség felé empátiával közeledő többségi nem lesz már gótvárosi levél főszereplője.