Az európai kereskedelem napja eseménysorozatot a brüsszeli EuroCommerce hívta életre, az Európai Parlament kereskedelmi lobbiszervezete. A rendezvény fő üzenete, hogy a kereskedelmet mint a legnagyobb GDP-s adótermelőt, valamint a legnagyobb munkaerőpiacot jelentő szektort fókuszba állítsa a média segítségével. A hagyományteremtő kezdeményezés nyomán minden év novemberének ötödik napján kerül megrendezésre az Európai Unió több tagországában. A cél: egyidejűleg bemutatni azt is, hogy mennyivel járul hozzá a kereskedelem a nemzetgazdaság teljesítményéhez, milyen a szerepe a foglalkoztatottságban, s melyek a legsürgetőbb feladatai, amelyek megoldásában együttműködik a beszállítókkal, szolgáltatókkal is. Az utóbbi időben a kereskedelemből is egyre nehezebb megélni, s mindez főleg a kistermelőkre vonatkozik. Országszerte gombamód szaporodnak a bevásárlóközpontok, amelyek árengedményeikkel, árukínálatukkal elszipkázzák a vásárlóerőt a kicsiktől, a kisebb üzletektől, veszélyeztetve azok megélhetését. Környékünkön sincs ez másként, a nagyok egyre inkább terjeszkednek, a kicsik pedig küzdenek a létükért. Az európai kereskedelem napja alkalmából azt kérdeztük olvasóinktól, hogy: megeszi-e a nagy a kicsit?
SEBESTYÉN Gáspár királyhalmi földműves, magántermelő:
- Sajnos, egyre inkább helyénvaló a kijelentés, hogy a nagy halak megeszik a kis halat. Többek között almát is termelek, amit a hajdani Jugoszláviában gond nélkül értékesítettünk, sokszor háromszor annyi is elment volna, mint amennyink volt. Emlékszem, hatalmas tehergépkocsikkal érkeztek hozzánk messziről a viszonteladók, s óriási mennyiségben vitték az értékes, zamatáról és ízéről nevezetes vajdasági almát az ország különböző pontjaira. Nemcsak az úgynevezett nagytermelőkhöz látogattak el, hanem tőlünk, kistermelőktől is felvásárolták a gyümölcsöt. Sajnos, manapság igencsak megcsappant az almakereslet, a külföldi viszonteladók egyre ritkábban érdeklődnek az észak-bácskai gyümölcs iránt. Ha mégis feltűnik a falu útjain egy-két almát kereső tehergépkocsi, holtbiztos, hogy a nagytermelőket keresik fel, ahonnan egyszerre nagyobb mennyiséget is elszállíthatnak. Mi, kistermelők pedig csak várhatunk, hogy a nagygazdák eladják termésüket, vagy kénytelenek vagyunk a környékbeli piacokat járni, hogy még a romlás előtt értékesítsük a keservesen megtermelt gyümölcsöt. A gyenge kereslet miatt az idén a nagygazdáknak is meggyűlik a bajuk a termés értékesítésével, ami nekünk, kistermelőknek is további gondot okoz.
TÁLNOKI Rebeka szabadkai kereskedő:
- Sajnos, egyre inkább csökken a vásárlóerő, napról napra csökken a forgalmunk, ami lassacskán már a puszta megélhetésünket is veszélyezteti. Amíg nem volt ennyi bevásárlóközpont a városban valamelyest jobban ment a vegyeskereskedés, de az említett szupermarketek térhódításával nekünk, kiskereskedőknek egyre rosszabbul megy a sorunk. ånekik nagyobb az áruválasztékuk, így hozzájuk szívesebben térnek be a vásárlók, arról nem is beszélve, hogy jóval alacsonyabb áron kínálják a termékeket, mint mi. A mai gazdasági helyzetben minden dinárnak megvan a helye, így a fogyasztók ott vásárolnak, ahol olcsóbb. Főnökeim már többször gondolkodtak az üzlet bezárásán, de szerencsénkre eddig még nem került rá sor. Nem tudom, mi lesz velünk holnap vagy holnapután, de egyre aggasztóbb a helyzet.
BATHÁZI Ákos szabadkai munkanélküli:
- Hivatalosan munkanélküliként vagyok nyilvántartva, de alkalmi munkákat vállalok és néha-néha kereskedelemmel is foglalkozom. Egy barátom tanácsára belefogtam a csencselésbe, a híres szabadkai ócskapiacon próbálok ruhaneműt értékesíteni, több-kevesebb sikerrel. Az év elején egy kicsit jobban ment az üzlet, de a nyár folyamán alig adtunk el valamit, talán a nyaralások, a szabadságok miatt. De a legmelegebb évszak elmúltával sem változott a helyzet, kint álldogálunk a piacon, érdeklődő még ugyan akad, de vásárló nagyon kevés. Nem hiszem, hogy ez az úgynevezett nagyhalaknak tulajdonítható, akik egyszerre több piaci asztalt is elfoglalnak, s kínálatukban szinte mindenféle ruházat megtalálható, hanem én ezt a pangást inkább az általános világválságnak, a munkanélküliségnek, a pénztelenségnek tulajdonítom. Időnk van bőven, ráérünk nézelődni, beszélgetni, s látom, hogy ők is egész nap a kezüket tördelik, hiszen az ő forgalmuk is alaposan megcsappant.
PÁL Erzsébet bácsgyulafalvi kereskedő:
- Amikor Európában, már mindenki pánikban volt a világgazdasági válság miatt, akkor Szerbiában még ebből semmit nem lehetett érezne. Mostanra a megváltozott a helyzet: amíg a világ lassacskán kezdi elfelejteni azt, hogy egyáltalán válság volt, addig idehaza mindinkább érezni a krízist. Az elején azt gondolták többen - talán joggal, hiszen ahol nincs gazdaság, ott gazdasági válság sincsen -, hogy minket elkerül a recesszió, de nem ez történt. Ma ott tartunk, hogy már akkor elégedettek lehetünk, ha kifizetjük az adókat, a különböző járulékokat, a beszerzőket, a könyvelőket. A haszon minimális, mondhatni pozitív nullán vagyunk. Nehéz versenyezni a nagy bevásárlóközpontokkal. Hihetetlenül hangzik, de például ezek az áruházak az iskolai tanszereket olcsóbban forgalmazzák, mint amennyiért mi a nagykereskedőktől beszerezzük őket. Természetesen faluhelyen mindig akadnak olyanok, akik nem utaznak be a városba, így szerencsére nem sok vizet zavarnak a nagy bevásárlóközpontok. Itt vannak azonban a piacok, amelyekkel szintén nem tudjuk felvenni a versenyt, hiszen az árusok a termékek után nem fizetnek adót.