Mostanra 1168-ra nőtt a beazonosított ártatlan áldozatok száma — derült ki halottak napján a szabadkai Zentai úti temető 44-es parcelláján felállított Vergődő madár emlékműnél megtartott megemlékezésen. Hetvenkilenc évvel ezelőtt mintegy kétezer embert végeztek ki a városban és környékén, főként magyarokat. Az áldozatokat négy hatalmas tömegsírba földelték el a Zentai úti temető 44-es parcelláján. Az itt kialakított emlékfal az évek során folyamatosan bővült az ártatlan áldozatok nevét feltüntető táblákkal. Most az emlékfalon 852 név szerepel, de a jelenlegi adatok ismeretében újabb 316-ot kell majd kőtáblába vésni.
Az 1990-es évekig még csak beszélni sem volt szabad arról, hogy milyen szörnyűségek történtek Szabadkán, miután 1944. október 17-én Tito elrendelte a katonai közigazgatást. Hosszú hetekig tartott a mészárlás. Az eltűnések időpontja alapján a megtorlások 1944 októberének utolsó napjaiban kezdődtek, a tömeges kivégzések a legfelsőbb polgári és katonai vezetőség tudomásával és irányításával zajlottak, s egészen december elejéig tartottak, amikor leállították a népirtást.
A Zentai úti temető 44-es parcelláján az első megemlékezést személyes kezdeményezés alapján 1990. november 1-jén tartották meg. Szekeres László és dr. Uzon Miklós szervezésében akkor tizenöt ember ment ki a temetőbe megemlékezni az ott elhantolt ártatlan áldozatokról. Korábban ezt a parcellát halottak napján civil ruhás rendőrök vették körbe, és még virágot sem lehetett elhelyezni a tömegsír gödrében.
Sok év telt el, mire a tömegsír helyén emlékparkot alakítottak ki. 1994-ben, az 50. évfordulóra alakult meg a város kegyeleti bizottsága, a tömegsír helyén ekkor állították fel a Vergődő madár szobrát, mely Kalmár Ferenc alkotása. Az eredeti szobrot egyébként 2013-ban ellopták, és egy másolat került a helyére 2014 őszén. A kegyeleti bizottságnak az évek múlásával egyre több hozzátartozó tett bejelentést, így lassan a kezdetben ismert 560 név után mára már 1168 név szerepel az áldozatok listáján. A magyarokon kívül horvátok, baranyai németek, és kisebb számban bunyevácok, szerbek is. Az áldozatok között a férfiakon kívül voltak tizenkét-tizenhárom éves gyerekek, idősek, nők, de még egy várandós asszony is. A listán — mely még mindig nem végleges — 51 húszévesnél fiatalabb áldozat neve szerepel.
Olyan időket élünk, amikor egy ilyen nyilvános megemlékezés már természetes, de tudjuk, sokáig nem volt az — emelte ki beszédében dr. Pásztor Bálint. A városi képviselő-testület elnöke elmondta, öt évtizednek kellett eltelnie, hogy a jelöletlen tömegsíroknál el lehessen helyezni a kegyelet virágait, és az 1944-45-ös eseményekről nyilvánosan és félelem nélkül lehessen beszélni. Mint mondta, még húsz évig kellett nagyon kitartóan dolgozni azért, hogy állami szinten is tisztázni lehessen az áldozatokat.
— Kezdeményezésünkre Szerbia és Magyarország államfői létrehozták a Magyar—Szerb Akadémiaközi Vegyes Bizottságot, majd négy évvel később a szerbiai parlament határozatban ítélte el a vajdasági magyar civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokat. A két ország államfője együtt vett részt a csúrogi vérengzések áldozatainak akkor felavatott emlékműveinél, 2014-ben pedig kormányrendelet helyezte hatályon kívül a kollektív bűnösség terhét, és a szerb kormányfő eljött ide, hogy lerója tiszteletét az ártatlan áldozatok emléke előtt — emlékeztetett dr. Pásztor Bálint.
Kudlik Zoltán, Szabadka Város Kegyeleti Bizottságának elnöke, lapunknak nyilatkozva elmondta, tervük szerint a jövőre esedékes 80 éves kerek évfordulóra kihelyezik a táblákat a már beazonosított nevekkel, de továbbra is várják a hozzátartozók bejelentését, akiknek felmenői az 1944-es megtorlások során estek áldozatul.
A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással zárult, a politikai pártok, szervezetek és egyesületek képviselőin túl a hozzátartozók is elhelyezték a tömegsír felett, valamint a siratófalnál az emlékezés virágait.
