A bankkormányzó nyilatkozata szerint az árfolyamnak nincs egy eredetileg a jegybank által meghatározott célértéke. A devizapiacon az intervenciókra csupán azért kerül sor, hogy elkerüljék a nagy ingadozásokat, melyek esetleg pszichikailag tévesen befolyásolhatják a piaci szereplők viselkedését.

Tény azonban, hogy a dinár árfolyama hosszú idő távlatából is stabilnak tekinthető. Ez azonban nem kizárólag a jegybank intervencióinak és a kormány hatékony makrogazdasági intézkedéseinek köszönhető. Pontosan lehetetlen kiszámolni, hogy mennyit, de a hazai pénzrendszer egy folyamatosan érkező jelentős „infúziót” kap, a külföldön dolgozó állampolgárok és az egykori „gastarbeiterek” utalásai által. Tavaly a külföldön dolgozók átutalásaiból hivatalosan is csaknem 3 milliárd euró folyt be az országba, és ez messze meghaladja a külföldi beruházók által befektetett összeget.

A külföldi beruházások értékét azonban pontosan tudjuk, míg az ideiglenesen külföldön dolgozók nem csak banki utalásokkal küldik haza a pénzt. Nagyon sokat hoznak haza zsebben, és adják oda a rokonoknak, családtagjaiknak. Így a befolyó összeg feltehetően meghaladja a 3 milliárd eurót, mely az éves szerb GDP, azaz a bruttó hazai termék mintegy 10 százalékát teszi ki. Ez jelentős hatással van a dinár árfolyamára, hiszen a hazai devizapiacon a külföldről hozott deviza a dinár iránti keresletet gerjeszti, hiszen általában ezeket a bankókat váltják dinárra. A pénz útjai ugyan jórészt kifürkészhetetlenek, de sejteni lehet, hogy többnyire élelmiszerre, ruházati cikkekre költik. Ezenkívül lakásfelújításra, ingatlanvásárlásra is jut belőle.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nálunk is csökkent ugyan a banki kamat mértéke, viszont a lekötött betétek esetében még mindig valamivel kedvezőbb, mint Európa más országaiban. Így aztán gyakran előfordul, hogy a külföldön megkeresett pénzt hazai bankokban helyezik letétbe a kedvező kamatozás reményében.

Ezt a külföldön megkeresett pénzt egyébként a tulajdonosok valószínűleg hajlandóak lennének vállalkozásokba is fektetni, ehhez azonban olyan légkörre van szükség, amelyben úgy érzik, a jövőben itthon is lehet majd boldogulni, illetve pénzt fialtatni. Ezzel a lépéssel munkahelyet teremtenének éppen azoknak, akik most azt fontolgatják, hogy külföldön próbálnak szerencsét.

Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány szerbiai állampolgár él ideiglenesen külföldön. Csak azokról tudunk hivatalosan, akiket az összeíráskor valaki bejelentett. Gyakran egész családok hagyják el az országot, de a statisztikákba ez nem kerül be. A Világgazdasági Fórum adatai szerint Szerbia 140 ország közül az utolsó helyen áll a fiatal tehetségek távozását illetően. Ezt a jelenséget nevezik agyelszívásnak. Bizonyos számítások szerint Szerbia az elmúlt két évtized során mintegy 12 milliárd eurót fektetett annak a mintegy 50 000 fiatalnak a képzésébe, aki jelenleg más országok GDP-növekedésének elősegítésén dolgozik.

A veszteség pedig csak hatványozódik: ezek a fiatalok más országokban adóznak, azaz valószínűleg sosem térül meg a képzésükbe fektetett pénz. A folyamat tehát ördögi kört, egy úgynevezett negatív spirált generál. Ha azonban megfelelő feltételekkel, bérrel sikerülne hazacsalogatni a képzett szakembereket, akkor egy pozitív spirál hatásai gyorsan megmutatkoznának. Globalizált világunkban nemzetek, nemzetközösségek megmaradása múlhat ezen.