Ha másban nem, legalább abban, hogy el tudja hitetni a választópolgárokkal, jó irányba vezeti az országot, községet, közösséget vagy más érdekcsoportot, melynek irányítására megbízatást kap.

Később gyakran az a helyzet áll elő, hogy a hatalmon levő vezető folyamatosan azt próbálja kommunikálni, hogy az általa vezetett közösség jó irányban halad. Időnként azonban rádöbbenünk, hogy a valóság esetleg más. Ilyenkor segíthetnek az eligazodásban a különféle indikátorok. Jó indikátorrendszer nélkül ugyanis a társadalom nem tudja, merre tart. Ennél csak az lehet rosszabb, ha mégis azt hiszi, hogy tudja, de téved. Vajon lehet-e mindent mérni, pontosan, egyértelműen kimutatni? A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre inkább lehet. A sokat kritizált statisztikai mutatók jóval fontosabbak, mint gondolnánk. A makrogazdasági indikátorok olyan statisztikai adatok, amelyek egy ország gazdaságának állapotát mutatják.

A korrupció és a szürkegazdaság két olyan, egymással is sok esetben szorosan összefüggő káros jelenség, amely gátolja országunk gazdasági fejlődését. Pozitívan értékelhető, hogy a bejelentések szerint kormányunk is kiemelt figyelmet szentel a korrupció és a szürkegazdaság elleni fellépésnek. A közelmúltban a feketén történő foglalkoztatás ellen meghirdetett zéró tolerancia is figyelemre méltó kezdeményezés. Már korábban bejelentették, hogy a jelenlegi kormány eltökélt célja, hogy 2020-ig a szürkegazdaságot a GDP mostani mintegy 30 százalékos részarányáról 26,5 (?!) százalékra csökkentse. Az idei évet egyébként a szürkegazdaság elleni harc évévé nyilvánították. Azt is bejelentették, hogy az átlagpolgárokat is szeretnék bevonni a káros jelenségek felszámolásáért folytatott harcba. Ennek része volt az is, amikor nyereményjátékot indítottak: a polgárok a fiskális számlákkal értékes nyereményekhez juthattak. A valóságban azonban az tapasztalható, hogy amióta nincs nyereményjáték, sok helyen megint „elfelejtenek” számlát adni.

A szürkegazdasággal együtt a korrupció a régió országaiban végbemenő gazdasági átalakulás egyik veszélyes kísérőjelenségének tekinthető. Torzítja a piaci törvények működését, rossz üzleti légkört eredményez, illetve jelentős mértékben gátolja a gazdaság fejlődését. Az adók és a járulékok be nem fizetése miatt a szürkezónában tevékenykedők lényegében jelentős „versenyelőnyre” tesznek szert. Ezzel kiszorítják a piacról a tisztességes vállalkozókat, akik ilyen körülmények között teljesen reménytelen helyzetbe kerülnek. Ennek nyomán a korábban még legálisan működők számára is nagy a kísértés, hogy tevékenységüket a nem legális vagy félig legális „szférába” helyezzék át. Kialakul egy ördögi kör: egyre többen vonják ki magukat részben vagy teljesen a közteherviselés alól, ami a tisztességes állampolgárok szűkülő körének még erőteljesebb adóztatását vonja maga után. Az anyagi károkon túl tehát mindez az egész társadalomra is igen veszélyes, egy negatív értékrend kialakulását is elősegítve.

A természetéből adódóan a korrupció és a szürkegazdaság nehezen mérhető, számszerűsíthető. A szürkegazdaság jelenlegi 30 százalékos részaránya is csak egy becslés, viszont nincs okunk megkérdőjelezni a mértékét. Az azonban már egy kicsit furcsa, hogy a visszaszorítási tervben tizedesre pontos adat szerepel: 26,5 százalék a cél 2020-ig. Ez egyrészt kétségtelenül jelentős eredmény lenne, másrészt a 26,5 százalék sem tekinthető alacsonynak. Figyelemre méltó és becsülendő azonban a szándék, a terv elkészítését pedig biztosan jelentős elemzések és számítások előzték meg, ezek nyomán szerepelhet benne ez a rendkívül pontosan számszerűsített cél.

De vajon honnan tudhatnánk, hogy most hol is tartunk? A sajtó csupán a GDP alakulásával foglalkozik, mivel azonban a GDP az úgynevezett követő indikátorok közé sorolható — mert utólag derül ki, pontosan mennyi —, a sikeres kormányzáshoz az előzetes jelentéseket, becsléseket is követni kell.