Zita huszonnégy éves koráig Kézdivásárhelyen (Kovászna megye, Erdély) élt, de Vajdaságba, Törökbecsére ment férjhez. A helyiek elsősorban az ékszereiről ismerik, rendszeresen részt vesz ugyanis a hagyományőrző rendezvényeken a gyöngyből fűzött kiegészítőivel. Az etno stílus mellett divatékszereket is készít, hogy minden vásárlói rétegnek megfeleljen. A tojáshímzést is gyermekkorában kezdte, otthon a locsolóknak készített írott tojásokat. Ezt a mai napig műveli. Nemrég elküldte munkáit a Tankó Anna Országos Tojásdíszítő Pályázatra, és első helyezést ért el.

— A kézműveskedést kicsi gyerekként kezdtem, valójában a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban, mert oda nagyon szerettem járni, érdekeltek a régi dolgok. Isten nyugtassa Haszmann Pali bácsit, ő kérdezte, van-e bicskám. „Ott egy darab fa, kezdj vele valamit, ne csak sétálj!” Fogtam a bicskám, és elkezdtem kopjafákat faragni, vagyis valójában fafaragással indult a kézműveskarrierem. Nem maradtam a fánál, mert az nem éppen női munka, de a mai napig faragok, most éppen mézeskalács-sütőfákat saját használatra. Táncoltam is, a tánctáborokban viszont mindig voltak kézműves-foglalkozások, így közel kerültem a gyöngyökhöz.

* Vajdaságban elsősorban a gyöngy ékszerekről vagy ismert.

— A gyöngyökkel valójában itt kezdtem jobban foglalkozni. Előtte csak saját részre meg ajándékba készítettem. 2000-ben költöztem ide Erdélyből, nem tudtam szerbül, a diplomáim sem feleltek meg, mert honosítani nem lehetett. Így mit csináljon az ember? Amit otthon lehet, amit szeret. A párom kérdezte, akarom-e árulni az ékszereket. Lassan kifejlődött a dolog, most már ez a munkám. Mindenféle ékszert készítek, népit és divatékszereket is. Jobban szeretem a népi stílusú ékszereket, de nem arra van nagyobb kereslet, így az etno mellett a divatos is megtalálható nálam. Az anyaországban megoldható, hogy valaki csak népi ékszereket készít, de nálunk nem, mivel a vásárlói köröm nagyon vegyes. Magyar népi ékszert nem biztos, hogy el tudok adni egy szerb anyanyelvű vásárlónak. Erdélyben is ez van, mert román vásárlóim is vannak. Nekik is meg kell felelni. Menyasszonyoknak is készítek ékszereket. Követnem kell a divatot, de zsűriztetem is a termékeimet a Hagyományok Házában, ahol jó eredményeket érek el.

* A fűzött gyöngyök mellett tojásírással is foglalkozol. Nemrég egy pályázaton is részt vettél az általad készített hímes tojásokkal, ahol első helyezést értél el.

— A húsvéti hímes tojás készítése is gyermekkori szerelmem. Annak idején a locsolóknak készítettük. Festettünk mi tojásokat mindenféle technikával, nem csak hagyományos, népi eljárásokkal. Az írott tojásokat tizennégy éves koromban tanultam meg Gyimesközéplokon (Hargita megye, Erdély) egy tánctáborban, attól kezdve csak hímes tojások kerülnek ki a kezem alól. Viszem őket a MIRK-re, gyerekeket is szoktam tanítani, bárkit, aki kíváncsi. Zsűrizésre tavaly küldtem be tojásokat első alkalommal a Hagyományok Házához, és jó minősítést kaptak. Most volt a Tankó Anna Országos Tojásdíszítő Pályázat, gondoltam, megpróbálom, nem a minősítés végett, csak azért, hogy megmutassam a világnak, hogy ezt is csinálom. Igen nagy meglepetés volt, amikor mondták, hogy első díjas lettem. Alig hittem el. Azért is küldtem be őket, hogy kapjak visszaigazolást, hiszen a tojásírás hungarikummá lett nyilvánítva, ezért szerettem volna visszajelzést. Ez egy megerősítés, hogy amit csinálok, azt jól csinálom. Mindenképp folytatnám tovább, akkor is, ha nem lettem volna első díjas. Ezt szeretem. Meg kell vigyázni azt, amink van. Vannak vajdasági tojások is, például a felsőtorontáli tojásgyűjtemény a Néprajzi Múzeumban. Ezeket is próbálom újraírni, népszerűsíteni, megmutatni.

* Hogyan készül az írott tojás?

— Kifújt és tele tojásokkal is dolgozom. A tojásírók ritkán használnak tele tojást, pedig az a hagyományos. Maga a tojás jelképezi a világmindenséget, a feltámadást, az újjászületést. Ha kiürítjük, az már nem az. Ami megőrzésre lesz, vagy zsűrizésre megy, az mindig kifújtra készül, de húsvétkor tele tojással dolgozom. Egy írókára van szükség, viaszra meg valamire, ami melegít, pl. gyertya vagy valamilyen berendezés, mely melegen tartja a viaszt. A meleg viaszt visszük fel az írókával a tojásra. Az úgy működik, hogy a hideg festékkel megfestett tojásról végül eltávolítjuk, leolvasztjuk a viaszt, annak a helyén ott marad a tojás alapszíne. Ha pirosra festjük a tojást, akkor piros alapon fehér mintákat kapunk. Magyar nyelvterületen nagyjából mindenhol így történik, Moldva a kivétel, ott ugyanis nem olvasztják le a viaszt a tojásról.

* Az autentikus motívumokat alkalmazod?

— Igen, de azért itt is vannak kompromisszumok. Tájegységenként szétszedem, mert minden tájegységnek megvan a saját tojásmintája, viszont ma már feldolgozásokat is csinálunk. Egy gyimesi mintakincset tehát úgy is fel lehet dolgozni, hogy ne csak a hagyományos minta kerüljön rá, hanem annak a feldolgozása is. Más tájegységekkel azonban nem kavarjuk össze, ez nem fordulhat elő.

* Húsvét közeledtével bizonyára nagyon sok dolgod akad a tojásírás terén.

— Három hete arról szólnak a napjaim, hogy a tojást vagy fújom, vagy írom, vagy festem, mert nem lehet egy tojást megírni, egyet festeni. Az pazarlás lenne. Húsz tojást megírok, festem, ez egy folyamat. Nálam ez feltöltődés és munka is. Nem tudom félretenni a napi programjaimat, mert ezeket folyamatosan készítem. Most a tojást, máskor az ékszereket. Számomra ez olyan, mint egy munkahely. Napi 7-8 órát töltök kézművességgel. Mindig van egy asztal, melyről nincs elpakolva. Ott állnak vagy a gyöngyök, vagy a tojások, a szezontól függően. Tojást nem írok egész évben, januártól húsvétig foglalkozom ezzel. Persze a zsűrizésre való készítés kivétel, mert azt időre meg kell csinálni. A gyöngyök is mindig aktuálisak, de bőrrel is dolgozom. Állandóan munka van. Ez viszont kikapcsol. Ha leülök, akkor minden más megszűnik.

* Említetted, hogy számodra fontos az értékeink megóvása. Van tapasztalatod ezen a téren Erdélyben és Vajdaságban is. Mennyire élnek a hagyományok a két említett területen?

— Azt tudnám mondani, hogy ezt mindkét helyen fontosnak tartják az emberek, csak nem egyforma arányban. Vajdaságban van egy bizonyos réteg, mely ragaszkodik a hagyományőrzéshez, műveli vagy próbálja visszatanulni, mert már sok területen nincs élő mester. Erdélyben ez egy kicsit más, mert ott még vannak élő hagyományok, melyekbe az emberek már gyerekkortól „belenevelődnek”. Ott talán egy kicsivel szélesebb réteg foglalkozik ezzel elmélyültebben.

* Készülsz már a rendezvényekre?

— Nemsokára ott leszek a szabadkai húsvéti vásáron, utána kezdődik a MIRK kézimunka-kiállítás. Most voltunk Szenttamáson az Őseink Zenéjén, de szinte folyamatosan készülünk valahova.