A WHO definíciója szerint meddőségről beszélhetünk, ha fogamzásgátlás nélkül egy adott naptári éven belül rendszeres nemi élet ellenére sem jön létre terhesség.
Sokkal gyakoribb probléma ez, mint amekkora fontosságot a médiában tulajdonítanak neki. Noha a házaspárok mintegy 10-15 százalékát érinti, mégis alig hallunk róla, nem társadalmi téma. Ennek valószínűleg az az oka, hogy régiónkban még manapság is tabu, egyes társadalmi rétegekben szégyen, és nem mellékesen teljes mértékben a pár női tagjára hárított probléma, holott egyáltalán nem csak a nőket érintő rendellenességek állhatnak a hátterében. Az esetek 30-40 százalékában a sikertelenség oka a pár férfi tagjánál keresendő. Ennek kivizsgálása általában viszonylag egyszerű a feladat: a spermiumok számát, alakját, mozgékonyságát figyelik meg.
A női meddőségnek számtalan oka ismeretes. Legösszetettebbek a peteérés folyamatát gátló, illetve megzavaró hormonális rendellenességek és betegségek, melyek lehetnek központi idegrendszeri, petefészek-, pajzsmirigy- és mellékvese-eredetűek. Talán a leginkább említésre méltó közülük az ún. policisztás petefészek szindróma (polycystic ovary syndrome, röviden PCOS). A terméketlenség szempontjából a betegség legjellemzőbb tünete, hogy nincs peteérés és tüszőrepedés, a petefészekből nem szabadul ki petesejt, ezért értelemszerűen a petesejt megtermékenyülése sem lehetséges. Igen gyakori kórkép, kialakulásának oka mind a mai napig nincs tisztázva.
A meddőség oka lehet fejlődési rendellenesség, mely érintheti csak a hüvelyt, a méhnyakat, a méhet vagy a petevezetékeket, némely estben pedig a belső női nemi szervek összességét.
A meddőség egyéb okai:
• méhnyak: korábbi cikkemben már említést tettem a peteérés és a méh-nyaknyák változásának kapcsolatáról. Bizonyos esetekben (gyulladásos folyamatok, műtétek következtében) a nyák folyamatosan átjárhatatlanná válik a hímivarsejtek számára, és meddőséget okoz. Egyéb okok: a nyakcsatorna szűkülete, a nyakcsatornában levő polipok, illetve miómák, melyek mechanikus úton gátolják a spermiumok előrehaladását.
• méh: a meddőség gyakori okai a méh belső felszínén keletkező polipok és miómák (a méh izomszövetéből kialakuló gömb alakú, jóindulatú daganatok), és a méh falában levő nagyméretű miómák. Ezek a rendellenességek a már megtermékenyített petesejt beágyazódását gátolják, illetve a már beágyazódott embrió fejlődését akadályozva vetélést okoznak. Meddőséget okozó fejlődési rendellenességek az egyszarvú méh, méhsövény és még számos egyéb kórkép.
• petevezeték: a petevezetéket érintő kórképek a női meddőség leggyakoribb okai (az esetek csaknem 50%-ában a petevezeték elváltozásai állnak a probléma hátterében). A nemi úton terjedő betegségek, fertőzések napjainkban, a fiatal (és egyre fiatalabb) korosztályok szabados nemi élete következtében reneszánszukat élik. A meddőség szempontjából talán legveszélyesebbek közülük a Chlamydia-fertőzések, melyek az esetek jelentős részében némán zajlanak le, krónikus gyulladást és súlyos összenövéseket okozva a kismedencében. A petevezetékek átjárhatatlanná válnak tehát, és meggátolják a petesejt és a hímivarsejt találkozását. Napjaink fontos társadalmi problémája ez, hiszen a populáció mind nagyobb hányadát érintő rendellenességről van szó. Kulcsfontosságú a megelőzés (óvszer használata), hiszen a már „tönkrement” petevezetékek kezelése összetett és csak részben sikeres eljárás.
| Endometriózis: erről a kórképről (mely némely becslések szerint a női populáció 15-20%-át érinti) külön szeretnék említést tenni. A betegség kialakulásának okai nem ismeretesek. Jellemzői: a méh nyálkahártyaszövetének (endometrium) „vándorlása” következtében ezek a sejtek megtelepszenek a hashártya felszínén, a petefészkeken, reagálnak a hormonális változásokra, és különféle gyulladásos és immunológiai folyamatokkal meddőséget okoznak. Akárcsak a Chlamydia-fertőzésé, az endometriózis kezelése is összetett, nehéz feladat, és csupán az esetek egy részében sikeres. |
(Folytatjuk)
