home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Meddig bírja még a templom egere?
NAGY Nándor
2013.07.03.
LXVIII. évf. 27. szám

Az utóbbi időben gyakran jut eszembe az a tréfás, de előrelátó megállapítás, amely az úgynevezett rendszerváltás kezdetén lett népszerű. A bölcs szólásmondás úgy hangzik, hogy: húsz év múlva élünk majd olyan jól, mint harminc évvel ezelőtt.

Azt bizonyára nem kell magyarázni, hogy mennyi igazság van ebben a jóslatban, de azt azért megjegyzem, hogy szándékosan mondtam „úgynevezett” rendszerváltást, hiszen magunk is láthatjuk, hogy jobbára azok vannak hatalmon és felelős funkciókban, akik ezelőtt is. Majdnem ugyanazok — csak esetleg más pártok színeiben.

És amíg mi a jólétre várakozunk, Szerbia tovább csúszik a lejtőn, és ma már ott tartunk, hogy háromszor olyan rosszul élünk, mint az uniós országok polgárai. A jólétet természetesen a környezethez alkalmazva mérik és értékelik. Ami érthető is, hiszen például Németországban a szociális segély összege nagyobb, mint Szerbiában az átlagfizetés. Valószínűleg ezért is igyekeznek az uniós országokba a koszovói és a dél-szerbiai albánok és szerbek. És kérnek menedékjogot, ami úgyszintén érthető, hiszen ami az Unióban nyomor és szociális segély, az számukra fényűzés és jólét. De bizony az itthon maradottak számára is. Különben mi várható egy olyan országtól, Szerbiától, ahol a 7,4 millió lakos közül csak 1,2 milliónak van állandó munkahelye, viszont a nyugdíjasok száma meghaladja az 1,5 milliót. A munkát keresők száma is sajnos közel van az egymillióhoz. A rendszerváltást követő évtizedben tehát nem a nemzeti jövedelem és a gazdasági termelés növekedett, hanem a nélkülözés, a nyomor és a munkanélküliek száma.

Az úgynevezett rendszerváltás zászlóvivői most valamiféle dátummal hitegetnek és ámítanak bennünket, miközben színpompás királyi temetéseket rendezünk, államférfijaink pedig úgy röpködnek Moszkva, Afrika, Amerikai és Brüsszel között, mint a vidáman visszatérő és fészkeiket kereső fecskék. Közben kárörvendően mosolyoghatunk a horvát testvéreken, akik bejutottak már az Unióba, és tudomásul vették azt is, hogy a balkáni jólét után az Unió legszegényebb országainak sorába álltak: csak Románia, Bulgária és Litvánia van Horvátország mögött az uniós életszínvonal táblázatán. Hát kellett ez nekik? A horvátok az uniós életszínvonalnak csak a 60 százalékát érik el, Szerbia viszont még a 30 százalékát is alig. Ami azt jelenti, hogy a szegény horvátok kétszer olyan jól élnek, mint mi. Ebben a tekintetben még Crna Gora és Macedónia is jobb nálunk, és csak Bosznia meg Albánia van mögöttünk.

Ami minket illet, talán még a templom egerénél is szegényebbek vagyunk. A paplakok és a parókiák előtt parkoló luxusautókból ítélve a szegény templom egerének sem lehet olyan nagyon rossz. Ezekről az egyházi és papi terepjáró luxusautókról az juthat eszünkbe, hogy Jézus bizony egy szürke szamáron kezdte. De mellőzve az ideológiát, a szegény templom egerével állítsuk szembe azt a munkás-önigazgatási demagógiát, mely szerint: akkor éltünk úri módon, amikor elvtársnak szólítottuk egymást.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..