A Marvel-univerzum szuperhősei az elmúlt néhány évtizedben a legkülönfélébb stúdiók és produkcióscégek gondozásában jutottak el a multiplexekbe, hogy elektromágnesként vonzzák a rajongókat szerte a világon, így Magyarországon is. Magyarország egyébként a képregényvilág Mekkája volt a kilencvenes években: Pókember, Hulk, Vasember, A bosszúállók (leánykori nevén a Bosszú angyalai) Thor és az X-men is kapható volt bármely újságosnál, sőt a nemzeti jelleget még nélkülöző trafikokban is, magyar nyelven.

Fontos tisztázni, hogy vállalkozásomat azokra az új, Marvel Studios által bemutatott mozikra korlátoztam, amelyek az elmúlt években talán a legnagyobb bevételt hozták a konyhára. A szuperhősök nagy, egybefüggő Cinematic universe-ének eddig megjelent epizódjait tekintettem meg, vagyis 11 filmet. „Szuperbombasztikus” csúcsragadozók küzdenek csetlő-botló vagy éppen tökéletesen elpusztíthatatlan és elnyűhetetlen hősökkel földön, vízen, levegőben és a világűrben. Ha enyhén lakonikusnak vélik az összesítést, talán bontsuk ki, mit élhet át az, aki nekivág, hogy bejárja a hősök diadalútját. Először is az Amerika Kapitány második részéig (mely a Tél katonája alcímet viseli) teljesen kiszámítható alapdramaturgiát. Az előző 9 filmnél előrelátható a bonyodalom, ármány, katarzis, románc, hosszú snittek, robbanások, csattanások, a végén pedig drámai fordulatok és az aha, mégsem halt meg! jelenetek. Olyan érzésünk van, mintha a nyolcvanas évek VHS-aranykorából származó akciófilmeket néznénk újra, melyek az elődökkel ellentétben ezúttal elképesztően sokba, átlagban mintegy félmilliárd dollárba kerültek. Félreértés ne essék: egytől egyig lélegzetelállítóak, és a többségük rendkívül szórakoztató. A 11 közül három film cselekménye is ugyanazon a héten játszódik, egymástól függetlenül. A Thorban Loki, az ármányos isten Ászgárd legnagyobb kolosszusát küldi a Földre, hogy elpusztítsa Thort, természetesen sikertelenül. Helyette teljes Új-Mexikót sikerül letarolnia. A Vasember második részében Tony Stark, a milliomos playboy és műszaki zseni éppen egy új versenyautót próbál ki a monacói grand prix-n, amikor megérkezik a fő gonosz, Whiplash — őt egyébként Mickey Rourke személyesíti meg igen vérszegényen —, és felrobbantja a teljes pályát, lángerdőkbe burkolva a város központját, majd nem sokkal később odahaza fél New Yorkot is szétzúzza. A Hihetetlen Hulk zöld bestiáját pedig éppen a fél hadsereg üldözi, a pusztító hirig közepette pedig egy teljes egyetemi városrész, sőt Harlem is a földdel válik egyenlővé. Erre később, a Bosszúállókban Bruce Banner, Hulk valódi személyisége reflektál is: „Eléggé lelaktam Harlemet a múltkor.”

A Marvel-univerzum valósága persze nem a sajátunk, sokkal inkább egy párhuzamos világ, melyben nem baj, ha a Föld különféle pontjain néhány nap eltéréssel három 9/11 és öt Katrina hurrikán zajlik egyszerre. De ugorjunk vissza Tony Starkhoz, a Vasemberhez. Talán ő a legszimpatikusabb karakter, kicsik és nagyok, sőt még a lányok kedvence is. Laza eleganciával tör össze egy-egy méregdrága luxuskocsit, és bohém vagánysággal vág humorbonbonokat tömeggyilkosok és rettegett terroristák arcába. Csakhogy a Vasember minden jó cselekedete ellenére sem más, mint egy minden hájjal megkent fegyverkereskedő, akit sztárként ünnepeltek már azelőtt is, hogy fény derült volna titkos identitására. A Marvel-univerzumot kiismerve arra kell ráeszmélnünk, hogy az emberek mintha egyenesen a saját vesztükbe rohannának, önként és dalolva, uzsonnás zacskóval a kezükben. A legnépszerűbb szuperhős után elérkeztünk a legnézettebb filmhez, a Bosszúállókhoz. Amerika Kapitány, Hulk, Thor, a Fekete Özvegy, a Vasember és Sólyomszem olyan csapatot alkot, amely hatékonyan képes harcolni a Földet elpusztítani kívánó űrhordák ellen. A Marvel-filmekből azonnal kitűnik, hogy a Föld elpusztítása és az emberek igába hajtása olyan népszerű az idegenek és a gonosz félistenek körében, mint a svájci csoki. A Marvel-hősök következő részében ezzel a remek szuperhősmozival folytatjuk.