Igaz, Márton-nap még odébb van, majd csak november 11-én virrad fel a libák nagy napja, viszont egy ráhangolódás sosem árt. Ki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik — tartja a mondás, így reméljük, beszámolónkból sokan kedvet kapnak e fenséges étel elkészítéséhez és jóízű elfogyasztásához. Jómagam is elsőként az ízfelelős Ősz Szabó Imre zsűrielnökkel, az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend lovagjával, a Vajdasági Amatőr Királyi Szakácsok egyik vezetőjével beszélgettem a rendezvénynek helyet adó Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör udvarában. Meg kell különböztetni a magló (nem hízott) és a tömött libát, mert nem mindegy, melyikből mi készül — figyelmeztetett a Balázs Mester díjas szakács.

Vendégvárók

— Maglóból nagyon jó ízű levesek, pörköltek főzhetőek, de már ugye a tömött libákat sütik. A levesbe a lába, feje kerülhet, ugyanúgy főzik, mint a (gyöngy)tyúklevest, ám másfajta, sötétebb színe van. A libának a többi részét, a combját, hátát összevágják pörköltnek, körülbelül 4-5 centi nagyságra. A fűszer ízvilága azonban különbözik a hagyományos pörköltekétől, hiszen tudni kell, hogy félvadnak számít, így jól adja magát hozzá a birsalma- vagy körtereszelék. 1 kiló húshoz 20 deka hagymát számoljunk. Tegyünk hozzá öt-hat borókabogyót, köményt, sót, borsot. Az ajvár, a paradicsom vagy a paradicsomlé szintén jót tesz neki. Köretnek dinsztelt káposzta, őszi zöldségek vagy egy jó birsalma- vagy cigányalmakompót. Tálalhatunk mellé főtt tésztát, túróval, tejföllel és pörccel gazdagítva.

A libacombpecsenye akkor lesz igazán ízletes, ha sütés közben forgatják, és akkor marad puha, szaftos, ha a vége felé az edényt letakarjuk födővel. Az ínyencségnek számító libamájnál vagy töpörtyűnél pedig arra kell ügyelni, hogy ne szárítsuk ki — tanácsolja.

Őszi Szabó Imre

A járvány megtette a magáét, nem volt tömeges a főzőverseny, de így is több mint tíz csapat érkezett. Horgász József Szenttamásról jött a libanapra, a barátok, a főzés szeretete, a szép zene és a napsütés miatt a 80 km-es távolság nem volt akadály. Bográcsában libapörkölt főtt, édesanyámtól tanultam a régi receptet, és azt alkalmazom mindig, és mindig jó lesz. A völgyparti Odri Margaréta és társai a Szélmalom Művelődési Egyesület csoportját képviselték. Raguleves és libapörkölt készült szépen dekorált standjuknál. Az asszony elmondta, ők tartanak otthon libát, nem olyan sokat, összesen tizenkettő volt: négyet levágtunk, négyet kölcsönadtunk meg négyet eladtunk — sorolja nevetve. A zentai Papné Pósa Gizella és férje minden évben visszajár a rendezvényre. Nagyon szeretek főzni — lelkendezik, és néhány perc alatt csodálatos ízvilágú mártást készít a libasült mellé egy narancsból, némi szőlőlekvárból és gesztenyepüréből, aztán meg egy még finomabb köretet pirított szalonnából és hagymából, valamint ananászból és savanyú káposztából.

A díszítés is liba

A főzés mellé hamisítatlan vajdasági magyar hangulat dukált, mulatós zenével, ebéd után pedig két hagyományos versenyszám következhetett: a sok érdeklődőt odavonzó libatépés és a kukoricamorzsolás. Amíg ez utóbbinál a gyorsaság volt a fontos, addig a tollfosztás esetében nem számított az idő, hanem a gondosságot, alaposságot értékelte a zsűri. A libatépésnél ügyelni kell arra, hogy az állat ne sérüljön. Reperger Miklós szervező elmondta, az emberek már nem igazán tartanak libát, még Tiszaszentmiklóson sem, pedig a falu erről (volt) híres, jó, ha egynémely háznál akad öt-tíz, a legnagyobb állománnyal jómaga büszkélkedhet.

— Egykor 10 libával kezdtük, megtetszett a családnak is, nekem is, és egyre többet tartottunk. Volt egyszer 1000 libánk is, de ez már a múlté. Egyelőre maradunk a 300 liba körül, a járványhelyzet miatt igen nehéz értékesíteni őket, hiszen a Márton-napi lakomák elmaradnak. A kukorica ára nagyon fölment, 28 dinár körül alakul kilója, így sokba kerül a libatartás. Igazából ha nulla körül vagyunk, akkor az pillanatnyilag nagyon jónak mondható, tehát most nem kifizetődő libát tartani. Korábban jó volt. Értékesíteni lehetett a libazsírt (a rendezvényen 1000 dinárba került fél kiló — a szerző megj.), a libatollat, a libamájat, a libacombot, ezek mind kelendőek voltak, a nagyvárosokban el lehetett őket adni, és interneten is sokat értékesítettem. A falu és a környék is elvisz valamennyit, de majdcsak rendeződnek a dolgok, és akkor újra kifizetődővé válhat a libatartás.

A libanapot ötödik alkalommal szervezték meg az észak-bánáti faluban. A rendezvényen a legszebb és a legnagyobb libákat is díjazták: a harmadik a szabadkai Horváth Miklós lett, a második a helyi Reperger Csaba, a leggyönyörűbb gúnárért pedig a völgyparti Odri Gellért vihette el a jutalmat Gulyás Csaba tollfeldolgozó felajánlásának köszönhetően.

Libák a libanapon

Finom falatok és kézimunkák

Reperger Miklós

Sül a libapecsenye

Jó étvágyat!

Libakopasztás

Kukoricamorzsolás