„Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel... Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek.” (VI. Pál: Párbeszéd)
Május 1-jén Munkás Szent Józsefet ünnepeltük
Május 1-je Szent József, a munkás liturgikus emléknapja a katolikus egyházban, 1955. május 1-je óta, XII. Piusz pápa kezdeményezésére. József Dávid házából származik, Szűz Mária férje és Jézus nevelőapja, a Szent Család feje. A Megváltó nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt, azaz egyszerű, kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy, mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa.
Az Úr mellette dolgozott, megtanulta tőle az ácsmesterséget. József csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: ahogy életében, úgy halálakor is jelen voltak Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt volt Isten és az Ő anyja.
A szabadkai Jézus, a munkás plébánia Mária-szobra (fotó: Szalai Attila)
Május a Szűzanya hónapja
Ennek eredete a XIII. századra vezethető vissza. Május hónap természeti szépsége — a rügyező fák, a fakadó virágok csodálata — indította a Szűzanya tisztelőit imádságra. A XVI. században néri Szent Fülöp örömmel buzdította a fiatalokat, hogy a májusi virágokból koszorút fonva fejezzék ki szeretetüket a Szűzanya felé, és énekekkel köszöntsék Jézus Édesanyját, mindannyiunk Égi Édesanyját.
„Néked ajánljuk, Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát” — hangzik fel május estéin a templomokban a loretói litánia elimádkozása után.
Néked ajánljuk, Szűzanyánk
Néked ajánljuk, Szűzanyánk,
A legszebb hónap alkonyát.
Ezer nép híven zengi ma:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Énekli tiszta gyermekajk
S kik érzik a sok földi bajt,
Esengve száll szívük dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Hallja a bűnös és zokog,
Hogy elhagyta a hajlokot,
Melyben a legszentebb ima:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Ó, tudjuk: május estelén
Az égben is több lesz a fény
S zengőbb az angyalok dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!
A loretói litánia a Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság. A Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litániára vezethető vissza, mely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. Mai formája a XVI. századból származik: a fennmaradt adatok szerint nyilvánosan imádkozták Loretóban, a bazilikában levő Szent Házban szombat esténként. Nyomtatásban 1558-ban jelent meg Németországban, valószínűleg Kaníziusz Szent Péter kiadásában, aki Loretóban járva hallotta az imádságot. VIII. Orbán pápa a XVII. század végén egyetemes használatra rendelte el a loretói litániát, a különféle helyi Mária-litániák helyett. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megerősítette.
A loretói litánia alapformája: 48 (12 x 4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „Könyörögj érettünk!”
(Források: Magyar katolikus lexikon, Magyar Kurír)
