* Már másodszor ítélte oda Önnek nemrég a műfordítói díjat a Szenteleky-napok tanácsa ,,a magyar és a vajdasági magyar irodalom macedón nyelven való kiváló tolmácsolásáért''. Bámulatos, hogy rendkívül sokrétű irodalmi tevékenysége közepette talál időt más kultúráknak a saját nemzetéhez való közelítésére is. Mért tartja ezt fontosnak, s a francia és a görög irodalmon kívül mért éppen a magyar a szívügye?
- Egész életemben foglalkoztam a magam és mások problémáival, a saját anyanyelvemmel és más nyelvekkel is, amelyek közül kiemelem a magyar, a görög és a francia nyelvet és irodalmat. A görögországi Macedónia tartományban születtem, 50 kilométer távolságra Nagy Sándor szülőhelyétől, Pellától. Érdekes, hogy mint Nagy Sándor, én magam is csak később tanultam meg a görög nyelvet: ő Arisztotelésztől, én meg egy görög tanítótól Magyarországon, Görögországból menekült gyerekként. Tehát gyermekkorunkban mindketten csak a macedón nyelvet beszéltük: a nagy hadvezér az ómacedónt, én pedig az újmacedónt. De a magyar nyelv gyermekkorom nyelve, gyermekkori iskoláim nyelve, egészen ifjúságom küszöbéig a magyar nyelvet beszéltem legjobban, és a magyar irodalmat ismertem legjobban. Különösen a magyar klasszikus költészetet, Petőfit, Aranyt stb., később Adyt és József Attilát. Azt, hogy ,,szeretlek'', először egy magyar lánynak mondtam, tizennégy éves koromban, a Fejér megyei Dég falvában, ahol éltem. A fiatalságom nyelve a francia. A művészetek iránti hajlamom vezetett feléje, de főként azért szerettem meg, mert József Attila és sok más magyar költő is nagyra becsülte. Viktor Hugó iránt szintén József Attila keltette fel az érdeklődésemet, a halála előtti órában is az ő verseit olvasta. Fordítóként Hugó verseit rögtön a nagy magyar és görög költők versei után ültettem át macedónra. A magyar költészetet azonban (a magyaron mindig a vajdasági magyarokat is értem) nemcsak azért fordítottam, mert ismerem a nyelvet, hanem azért, mert véleményem szerint a magyaroknak legalább tizenkét olyan költőjük van, aki - ez meggyőződésem - a világirodalom csúcsán foglal helyet, köztük egy-két vajdasági magyar költő is.
* Több évtizedes áldozatos munkával az ön válogatásában, előszavával és fordításában jelent meg 2005-ben a magyar költészet nagy antológiája 580 oldalon, macedón nyelven. Ön macedónként, történelmi távlatból milyennek látja a magyar költészetet, kik azok a költők, akik ma is képesek megszólítani az olvasót?
- Ez már a harmadik magyar költészeti antológiám, az első 1970-ben jelent meg, s van még egy negyedik is, a vajdasági magyar költők antológiája, amit Juhász Gézával készítettünk, 1964-ben. S azt a véleményemet akartam kiemelni, hogy Jannus Pannoniustól kezdve Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, továbbá Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc, Ács Károly, Tandori Dezső és mások versei világszínvonalúak. Ezt én mondom, aki La Fontaine, Viktor Hugó, Baudelaire, Verlaine, Jacques Prevert, Yves Bonnefoy, továbbá Konsztantinosz Kavafisz, Palamasz, Szeferisz, Szikeljanosz, Ricosz stb. verseit ültettem át macedónra. Sok hasonlatosságot tudnék kimutatni, és esztétikai párhuzamot vonhatnék pl. Petőfi és Lamartin vagy Viktor Hugó között, Ady és Baudelaire vagy Verlaine között, Weöres és Prevert, vagy Juhász és Ricosz között... A macedón olvasóközönség a fordításaim által ráérzett a magyar költészet világirodalmi színvonalára. Hogy az antológiámba belefoglaltam a Magyarország határain kívül élő magyar költőket is, az külön nagy érték szerintem, nemcsak azért, mert magyarok, hanem, mert megérdemlik. Ez a téma külön tanulmányt érdemel. (Már meg is írtam!) Persze vannak nagy magyar prózaírók is, róluk azonban majd máskor. Huszonöt évvel ezelőtt kiadtam egy magyar novelláskötetet - nagy sikere volt Macedóniában...
* Emlékszem, hogy a híres nemzetközi költészeti fesztiválon, amelynek nyolc évig ön volt az elnöke és az igazgatója, két magyar költő is megkapta a világhírű díjat, az Aranykoszorút: Nagy László (1968-ban) és Juhász Ferenc (1992-ben)...
- Ebből is lehet látni, hogy mennyire tisztelik Macedóniában a magyar költőket!
* Mely vajdasági magyar költők állnak az ön szívéhez legközelebb és miért?
- Műfordítói karrieremet két Ács Károly-versnek a fordításával kezdtem 1958-ban. Ötvenhárom évvel ezelőtt! Később, 1964-ben megjelent a vajdasági magyar költők már említett antológiája, öt év múlva napvilágot látott egy Fehér Ferenc-verseskötet, aztán Pap József, Domonkos István, Ács Károly könyvei, de folyóiratok számára fordítottam Tolnai Ottó, Fehér Kálmán és más vajdasági költők verseit is. Hogy nem teszek különbséget a magyarországi magyar és a vajdasági magyar költők között, azt a hatszáz évet felölelő, nagy magyar költészeti antológia is bizonyítja. Nemsokára megjelenik Gál László kötete, Bordás Győző prózája, valamint egy új vers- és egy novellaantológia - mert van kitűnő novellista Vajdaságban is!
* Ön milyen műfordítás-elmélethez tartja magát? Hogyan születik meg a jó fordítás? Mi a véleménye Kosztolányinak az alábbi sorairól: ,,Nyilvánvaló, hogy minden fordítás csak egyezmény, kompromisszum Eszmény és Valóság között, megalkuvások sorozata, a föladat legügyesebb megoldása - ha úgy tetszik: elmés csalás. Ezért mosolygok, valahányszor egy versfordítás hűségéről hallok. Kihez vagy mihez hű, a szótárhoz vagy a vers lelkéhez? Fordítani nem lehet, csak újrakölteni”?
- Kosztolányit nagyon szeretem mint költőt és mint műfordítót is. Az én nagy antológiámban előkelő helyet foglal el. Amikor franciából fordítottam, sokszor bepillantottam Kosztolányi fordításaiba - hogy segítségre leljek bennük. De az én véleményem nem egyezik mindenben Kosztolányinak a műfordításról vallott nézetével. A legjobb műfordítók művészi munkát végeznek, nemcsak egyszerű fordítást. Az, hogy ,,újraköltés'', az igen! Ebben egyetértek a nagy Kosztolányival. De nagyon fontosnak tartom Babitsnak a véleményét is, hogy a műfordítás a legnemzetibb irodalom. Mert a macedón Petőfi, Ady, József Attila , Illyés, Juhász vagy Ács Károly - csak macedón közönségnek szól... Boldog vagyok, hogy macedónosítottam a nagy magyar költőket. Általam két honuk lett - jóllehet némelyiküknek életében alig volt egy is!
- Szívből gratulálunk a díjhoz, ha csekélyke elismerés is ez ahhoz a hatalmas, áldozatos munkához képest, amit ön a magyar irodalom érdekében kifejt. Köszönjük... További jó egészséget hozzá, s teljék öröme benne!