Vasárnap este megtörtént az, amire minden magyar érzelmű ember harminc éve várt: a magyar labdarúgó-válogatott kijutott egy nagy tornára, jelen esetben a 2016. évi franciaországi Európa-bajnokságra.
A csoportban harmadik helyezett magyar nemzeti tizenegy a pótselejtezőn mindkét alkalommal legyőzte a sorsolás pillanatában örömtáncot lejtő Norvégiát: Oslóban Kleinheisler László góljával 1:0-ára, vasárnap este pedig Budapesten Priskin Tamás és Böde Dániel — bizonyos források szerint Markus Henriksen öngóljával — találataival 2:1-re verte a norvég együttest.
Az oslói győzelmet még valamelyest lehet a szerencsére fogni, de a vasárnap estit semmiképp sem: a magyar válogatott végig szervezetten, okosan játszva, elveszett labdát nem ismerve, teljesen megérdemelten fektette két vállra ellenfelét. Ezen a mérkőzésen a Király, Fiola, Guzmics, Lang, Kádár, Nagy, Elek (Pintér), Dzsudzsák, Kleinheisler (Németh), Lovrencsics, Priskin (Böde) alkotta válogatott minden tagja szívét-lelkét a pályán hagyta, körömszakadtáig harcolt a magyar színekért és minden magyarért szerte a világon, aki szurkolt. És ne feledjük Bernd Storck szövetségi kapitány szerepét sem, aki merész, bátor, néha a közvélemény megdöbbenését előidéző lépéseivel nagymértékben hozzájárult ehhez a sikerhez. Végre nem nézőként, hanem szurkolóként várhatunk egy nagy labdarúgótornát!
