Államalapító királyunk, Szent István a halála előtt, 1038-ban Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. Vajdaságban a többi közt a bácsgyulafalvi és a tiszakálmánfalvi katolikus templom viseli a Magyarok Nagyasszonya nevet.
Mária kultusza mélyen áthatotta a magyar nép mindennapjait, életét. A magyar nép a kezdetektől fogva patrónáját látta a Szűzanyában, ezért jöttek létre a jellegzetes Mária-társulatok is, melyek hetente több misét is mondanak a tiszteletére. A másik szép hagyomány a Mária-zarándoklatok szokása. A Magyarok Nagyasszonya-ábrázoláson a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő Kisjézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.
A bácsgyulafalvi Magyarok Nagyasszonya-templom oltára (Nyugat-bacska-portal.info)
Legismertebb Mária-énekünkről, a Boldogasszony Anyánk kezdő sorú népi énekünkről a legtöbben úgy tudják, hogy „ez a régi magyar himnusz”. Kölcsey műve előtt a katolikus magyarok nemzeti imaként a Boldogasszony anyánk című, valószínűleg a XVIII. század elején keletkezett egyházi népéneket, valamint az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű Szent István-éneket, míg a reformátusok a 90. zsoltárt (Tebenned bíztunk eleitől fogva) énekelték.
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Ó, Atya Istennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
(Részlet)
Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén, azaz augusztus 15-én (a katolikus egyház Szűz Mária halálát és mennybevételét ünnepli ezen a napon). A Hartvik püspöktől származó legenda így ír erről:
„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.«”
A tiszakálmánfalvi Magyarok Nagyasszonya-templom
A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte a magyarok számára 1896-ban, eredetileg október második vasárnapjára, majd Szent X. Piusz helyezte október 8-ára.
(Katolikus.hu, Magyarkurir.hu)
A bácsgyulafalvi Magyarok Nagyasszonya-templom (forrás: Nyugat-bacska-portal.info)
