Az eleméri Szent Ágoston-templom alagsorában nyugszik Kiss Ernő aradi vértanú, a templomkertben pedig újra áll a honvédtábornok szobra. A templomban évente csak egyszer szólalnak meg a harangok, október 6-án, amikor gyászmisére hívnak. Így volt ez az idén is, amikor a szent hely megtelt emlékezőkkel.

A gyászmisét Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök vezette Tapolcsányi Emánuel nagybecskereki plébános és Sándor Zoltán állandó diakónus segédletével, valamint jelen volt Kovács Csaba református lelkész is.

Magyar József nagykövet úr

A gyászmise után az emlékező közösség kivonult a templomkertbe, ahol néhány év után újraállították Kiss Ernő szobrát. Az alkalmi műsorban közreműködött a nagybecskereki Emmanuel Kamarakórus és Žukić Annamária versmondó. Az első szónok Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete volt.

— Az eleméri központi megemlékezés legfőbb üzenete, hogy 175 év távlatában, négy emberöltőnyi időt követően sem múlik el október 6-a, az aradi vértanúk és a magyar forradalom és szabadságharc emlékezete. Azért sem múlik el, és azért sem halványodik, mert október 6-át követően közadakozásból emelték az első aradi emlékhelyet, mert úgy gondolták, hogy ez közügy, a közösség ügye, a közösség érdeke. Hasonlóképpen érzi ezt az Eleméren összegyűlt vajdasági és magyarországi magyarság is, akik úgy gondolják, hogy az aradi vértanúk emlékét, a szabadságvágyunkat, az önállóságunkat, a függetlenségünket és a magyarságunkat a legfontosabb közüggyé, a legfontosabb közös érdekké kell emelnünk — nyilatkozta Magyar József nagykövet.

Fremond Árpád, az MNT elnöke
 

Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke visszapillantott a szabadságharc utáni időkre.

— Az aradi 13 becsülete és hazafiassága mélyen élt a magyarok szívében a szabadságharc leverése után is. Azt követően évtizedekkel később a zombori származású Schweidel József tábornok volt az első, akinek szülővárosában, Zomborban szobrot állítottak. Másodikként Kiss Ernőnek emeltek szobrot, Radnai Béla monumentális alkotását 1906-ban avatták fel Nagybecskerek központjában, de az impériumváltás idején a szobrot felrobbantották. Az egész alakos bronzszobor darabjai évekig a múzeum udvarában, majd alagsorában porosodtak. Mindenki elfelejtette azokat. Senki sem tudta vagy feltételezte, hogy Kiss Ernő szobrából bármi is megmaradhatott, míg 2005-ben a nagybecskereki múzeumigazgató egy interjú alkalmával megmutatta a Magyar Szó újságírójának a megmaradt szoborfejet. Ekkor irányult a figyelem a szobormaradványokra, és megszületett a döntés, hogy a nagybecskereki püspökség a Vajdasági Magyar Szövetség összefogásával, valamint a magyar kormány támogatásával a meglévő torzó alapján új szobrot állítson.

Kiss Ernő visszaállított szobra

Így került sor 2016. október 6-án a mögöttem lévő szobor felavatására itt a templomkertben. Később egy kis időre a felújítások miatt újra eltűnt innen, de mindannyiunk nagy örömére a szabadságharc 175. évfordulójára ismét itt áll, és mi, délvidéki magyarok leróhatjuk tiszteletünket, nemcsak Kiss Ernő altábornagy, hanem őseink, az 1848—49-es szabadságharc és forradalom minden hőse előtt. Mi, délvidéki magyarok jól tudjuk, hogy a szabadságot nem elég egyszer kiharcolni, hanem nap mint nap meg kell küzdeni érte. Ma, 175 évvel az eseményeket követően nem kíséri ezt a küzdelmet a fegyverek zaja. Ma más módszerekkel kell harcolnunk. A magyarság történelmében az aradi vértanúk példaképek. A küzdelemnek, az önfeláldozásnak, a hazaszeretetnek és a hitnek a példaképei. Ők ugyan különböző származásúak voltak, de egyet akartak, szabadságot, hazájuk függetlenségét és felemelkedését. Az aradi vértanúk a szabadságszeretet szimbólumai, magatartásuk és áldozatuk jelképpé magasztosult. Mártírjaink halála nagy veszteség volt, de haláluk nem volt hiábavaló. A kivégzéseket követően néhány évvel sor került az 1867-es kiegyezésre, és az ország elindult a fejlődés útján. A történelem viharai ugyan még számos más alkalommal megtépáztak bennünket, magyarokat, de mi ma mégis itt vagyunk, s a mai napig igazodási pont számunkra 1848—49 üzenete.

A koszorúzás egyik pillanata

Ahogyan a különböző nemzetiségű tábornokok összefogtak egy közös cél érdekében, ahogyan viselték halálos ítéletüket, ez azt üzeni valamennyiünknek, hogy az összetartás és a szabadságba vetett hit olyan kovász, amely összetart minket a legnehezebb időkben is, a legfontosabb célok elérésének érdekében is. Mártírjaink példamutatásából erőt meríthetünk, sőt erőt kell merítenünk. Az aradi vértanúk mártíriuma ma is a megtartóerőként hat ránk, kései utódokra. Legyünk büszkék rájuk ugyanúgy, mint amilyen büszkén fogadták ők halálos ítéletüket — zárta gondolatait az MNT elnöke.

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke kiemelte, nagyon régen voltak olyan sokan az eleméri templomban, mint az idén.

— Ez azt bizonyítja, hogy a vajdasági magyar közösség emlékezik és méltányolja az aradi vértanúk hősiességét, azt, hogy az életüket adták a magyar szabadságért. Annak pedig külön örülök, hogy Mirko Štefković püspök úr közbenjárásának köszönhetően a megegyezésünk alapján röviddel a püspökké szentelését követően, rögtön az első évfordulóra, sikerült visszaállítani Kiss Ernő szobrát ide, az eleméri templomnak a kertjébe, udvarába. Október 6-ának és az aradi vértanúknak az üzenete, tanulsága, hogy a hősöket meg kell becsülni, a hősökre emlékezni kell. 

Megtelt a templom az emlékezőkkel

A megemlékezés a templomkertben koszorúzással zárult, valamint közös koszorút is elhelyeztek a templom alagsorában, ahol Kiss Ernő földi maradványai vannak eltemetve. Ott Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete, Fremond Árpád, az MNT és Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke rótta le kegyeletét.