Egyik kedvencem is ott él, a kanadai hiúz. Nagyon szeretni való szőrpamacs, de a helybeliek nemcsak a prémjéért vadásszák, hanem van, aki el is fogyasztja a hiúzhúst.

Az afrikai kontinensre jellemző az oroszlán, a leopárd és a gepárd, ami a nagymacskákat illeti, habár a gepárd inkább kutya, mint macska. A gepárd az egyetlen nagymacska, mely nem tudja behúzni a karmait. Sokaknak okoz gondot megkülönböztetni a leopárdot a gepárdtól vagy a jaguártól. Nagyon egyszerű megoldás: az apró pettyes a gepárd, a nagyobb foltokat viselő macska a leopárd, a jaguár pedig óriási, szögletes foltokkal van díszítve. A leopárdnál van fekete színű változat is, ez a fekete párduc, ahogyan a jaguárnál is van fekete — marcona, ijesztő állat, de az a szép benne. Minden macska csak akkor öl, ha éhes, vagy ha utódait táplálja, de létezik egy kivétel is, a jaguár. Akkor is ejt zsákmányt, ha csak a kondícióját szeretné felmérni vadászat közben.

Az afrikai sivatagok lakója a karakál, más néven sivatagi hiúz. A szavannákon pedig a szervál a domináns ragadozó a kisebb testű macskák közül. Jóval kisebb a leopárdnál, de ugyanolyan hévvel vadászik madarakra, hüllőkre, mint a nagyok gazellára, zebrára vagy akár még zsiráfra is. A karakál is roppant sunyi, meg a szervál is. Egy helyből képesek 2,5 méter magasra ugrani, és leütni a francolinust, az afrikai gyöngytyúkot.

A jaguár Közép- és Dél-Amerikában őshonos, a sűrű esőerdőket, dzsungeleket kedveli, és fontos számára, hogy folyó vagy mocsár legyen a közelben. Szívesen portyázik a folyópartokon, ahol kapibarákra les, de a fekete kajmán sincs biztonságban tőle, pedig az is csúcsragadozónak számít. Teknősök, lajhárok, különféle majmok is szerepelnek a jaguár étlapján. Kétségkívül az első számú csúcsragadozó az amerikai kontinensen. Kiváló úszó, búvár, a víz alatt tarkón harapja a kajmánt, és roppant erejével a partra vonszolja, ahol jóízűen el is fogyasztja. Kisebb testű rokona, a jaguarundi nem is hasonlít rá. Olyan a színe, mint az oroszlánnak, de szintén kiváló vadász. Csak az ő zsákmányai jóval szerényebbek, ami a testalkatot illeti, ezért csak másodhegedűs a ragadozók listáján. A jaguarundi egész Texastól Uruguayon át Bolíviáig megtalálható, az erdővel benőtt vidékeken, ahol kisebb emlősökre, madarakra vadászik.

Az ocelot és a petymeg rendkívül gyönyörűek, amit elsősorban a pettyes bundájuknak köszönhetnek. Az ocelot kígyókat, emlősöket, sőt még halat is szívesen fogyaszt, mert kitűnően úszó cicáról beszélünk. Előfordulási helye Mexikó, Texas és a Karib-tenger vidékei, mint például Trinidad és Tobago. Ezek a cicák lassan fejlődnek, ezért két évet is eltöltenek anyjukkal, mire önállóak lesznek. Valamikor vadászhatóak voltak, de jelenleg védettséget élveznek, az IUCN vörös listáján vannak. A petymeg a cibetmacskák családjába tartozik, előfordulási helyei Afrika és Európa egyes vidékei, mint pl. az Ibériai-félsziget, a francia Loire-tól délre, de jelezték már Belgiumból és Svájcból is, hogy petymeget láttak. Ez a cica nagy pusztítója a rágcsálóknak, ezért nagyon hasznos állatnak minősül. A pusztai macska másik elnevezése, a manul mongol eredetű, és ez az állat is egerekkel, patkányokkal táplálkozik. Előfordulási helye Kína, Mongólia, a Tibeti-fennsík, de jelentették már Nepálból és Bhutánból is, hogy látták. A manul cica a párzás kivételével egész évben magányosan él a köves, hegyvidéki terepen, ahol portyázik, és a rágcsálókat kergeti.

Igencsak ritkának számít a macskafélék nemzetségében az észak-kínai leopárd, az amuri leopárd és a perzsa leopárd is. Ezeket az alfajokat csak tudósszemek tudják megkülönböztetni egymástól. Egyes példányaik mérsékelten védettek, de vannak súlyosan veszélyeztetettek is, mint pl. a jávai leopárd vagy az arab leopárd. Sajnos már kihalt fajokról is említést kell tennünk, mint amilyen pl. a zanzibári és az anatóliai leopárd.

Ha a macskákról beszélünk, nem maradhat ki a listáról a mi európai vadmacskánk sem. Lenyűgöző állat, 2024-ben az év emlőse Magyarországon. A legszebb fotó, melyet láttam róla, hogy fenn ül egy fenyőfán, havazik, a feje tetején már 10 centis hósipka van, de büszkén viseli, mint egy királyi fenség. A hiúz is gyönyörű állat, több alfaját is ismerjük: ibériai, eurázsiai, kanadai és vörös hiúz. Mindegyik alfajra kivétel nélkül jellemző, hogy a lopakodás nagymesterei, kiváló a hallásuk és a látásuk, de mindezekre szükségük is van, ha prédát akarnak ejteni.

Zárszóként pedig megemlíteném az egyes számú kedvencemet, a ködfoltos leopárdot is. Szintén ritka és veszélyeztetett cica. És van még sok macskaféle, melyet meg sem említettem. Talán majd egy másik alkalommal folytatom, mert megérdemlik, hogy róluk is essen néhány szó.