Jó, egy kicsit sarkítok, hiszen nem seprűnyélen lovagolnak, mint a mesében a boszorkányok, hanem egy boton, melynek végére egy plüss lófejet ragasztanak.

A seprűnyéllovaglás a kamaszlányok körében népszerű sportág. Nemzeti bajnokságot is rendeznek, melyre a versenyzőknek alaposan fel kell készülniük. A tizenéves lányoknak az igazi lovak mozgását imitálva kell minél magasabb akadályokat átugraniuk. A mozgásforma elsajátítását a lovak megfigyelésével kezdik, hiszen ezáltal tudják hitelesen utánozni az állatokat. Csak ezután következik a versenylovak mozgásának elsajátítása. Az egésznek az a lényege, hogy a versenyzők egy műlófejjel a lábuk között utánozzák a díjlovaglás-közvetítéseken tipikus látványt: a szögegyenes háttal ülő lovasokat és a peckesen szökdelő pacikat.

A versenyzők aktívan hirdetik ezt az új őrületet, hiszen azt szeretnék, ha igazi sportágként ismernék el. A falólovaglás Finnországban nagyon népszerű, egy egész szubkultúrát építettek köré, hála az internetnek és a rajongótábornak.

Mindenki a saját ízlése szerint készítheti el a falovát, a folyamatot pedig a YouTube-on is meg lehet nézni. A színesebbnél színesebb sörényű falovakat szinte kozmetikushoz illő szakértelemmel csinosítgatják, gondozzák.

A díjugratáson kívül versenyfutást is rendeznek, illetve lovagi tornákat is, melyeken a lányok kungfumozdulatokra hasonlító rúgásokkal köröznek egymás között. Természetesen nem érnek egymáshoz, a mozgás csak látszatkeltés, ahogyan a lovaglás is.

A versenyeknek egyelőre még csak női részvevőik vannak, viszont a lányok nem titkolják, hogy nem is szeretnék, ha a fiúk is csatlakoznának hozzájuk, hiszen így egy igazán feminin közösség jött létre.

A Finn Lovasszövetség örül, hogy ez a „lebutított” díjugratás ekkora jelenség lett az országban. Becslések szerint körülbelül tízezer versenyző van az országban, az internetnek köszönhetően pedig ismertségük és számuk egyre csak nő.