Jelenleg Szerbia területére összpontosítanak, de a jövőben további tartalmakkal kívánják gazdagítani az oldalt. A www.leromboltemlekmuvek.hu szeptember elején vált elérhetővé, ám az oldal tartalma a hosszú éveken, sőt évtizedeken át tartó kutatómunkát tükrözi, és a vajdasági magyarság történelmét feldolgozó adatokat is tartalmazza. Szabó Attilát, az oldal egyik szerkesztőjét, megálmodóját és működtetőjét kérdeztük, miként és hogyan hozták létre ezt a vajdasági magyarság szempontjából hiánypótló weboldalt.

Szabó Attila (a riportalany felvétele)

— A kutatás nem csupán a saját munkánk eredménye, Vajdaság tele van kiváló történészekkel és szakemberekkel, akik már számos esetben elvégezték ezt a feladatot saját településeiken. Eddig azonban nem volt egyetlen írott könyv vagy összefoglaló anyag, amely a teljes Vajdaságot bemutatta volna. Ezt a hiányt próbáltuk pótolni. Jelen tudomásunk szerint egyetlen más határon túli régióban sem készült még hasonló összegzés. A projektum a jelenlegi állapotában még nem tekinthető befejezettnek, hiszen ez csupán a kutatás kezdete. Összegyűjtöttünk különféle forrásokat és már létező tanulmányokat, írásokat, akár az önök hetilapjából is a már megjelent cikkek alapján tudtunk feltárni egy-egy helyszínt. Természetesen mi is kutattunk, munkánk során számos könyvet, archívumot és digitális forrást átnéztünk, valamint szakemberekkel is kapcsolatba léptünk, például a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézettel és a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társasággal, továbbá levéltárakat és múzeumokat is megkerestünk. Sok hobbista is hozzájárult a munkánkhoz, aki különféle fényképeket birtokol, és információcserével gazdagítottuk tudásunkat. Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatást szakemberek végezték, köztük történelemtanárok és más szakértők. Ennek eredményeként olyan anyagokat tudtunk feltárni, amelyek eddig nem álltak rendelkezésre online, és számos eddig ismeretlen fénykép is napvilágot látott. A célunk az volt, hogy ezeket közkinccsé tegyük, és bemutassuk a különféle emlékhelyeket, például a dél-bácskai országzászlókat, a német ősök szobrait, a belgrádi Ferenc József-szobrot és a bánsági Erzsébet királynő emlékművet, melyek létezéséről eddig nem volt információ. Jó érzés, amikor a történészek és elismert szakemberek is azt mondják, hogy jaj de jó, hát nem is tudtam, hogy ott volt egy emlékmű, vagy ha tudtak is róla, még sosem látták képen korábban. Éppen ez volt a célunk, hogy az emberek lássák, hogy mennyi emlékünk és emlékhelyünk volt, vagy ha esetleg azoknak a csonkjai megvannak, akkor az emberek tudják, hogy azok mik voltak, vagy ha pluszinformációt szeretnének szerezni, akkor ezt meg tudják tenni. Sok emlékmű fel is lett újítva, és erre egyébként a szerbiai törvények lehetőséget adnak, de a politikai akarat is szükséges hozzá. Jó példák találhatóak Apatin mellett Szilágyiban és Tiszakálmánfalván is.

A 3 mellékelt archív kép a www.leromboltemlekmuvek.hu oldalról származik

* Az adatgyűjtés során mi volt a cél, mely emlékművek kerültek fel a honlapra? Sorban mind, vagy voltak kritériumok?

— A projektum célja az 1918-tól napjainkig elmozdított, megrongált vagy ledöntött köztéri emlékművek dokumentálása volt. Az összegyűjtött anyag nem terjed ki szakrális jelképekre, útszéli keresztekre vagy vallási szobrokra, hanem kizárólag olyan köztéri emlékekre, amelyek valamilyen formában megsérültek vagy eltűntek. Kivételek a Szentháromság-emlékművek, mivel ezek sok esetben az első emlékhelyei voltak egy-egy településnek, és gyakran épültek olyan időszakban, amikor az egyház és az állam még szoros kapcsolatban állt egymással. Így sok esetben ezek az emlékművek állami és egyházi jelképek is voltak. Jó példa erre az egykori újvidéki Szentháromság-szobor a főtéren. Emellett felkerült még néhány egyházi szobor, de a fő fókuszt a köztéri szobrokra helyeztük. A terveink között szerepel egy külön gyűjtés a szakrális jelképekről, valamint az emléktáblákról is. Emellett tervben van a lerombolt templomok dokumentálása is, mivel ezekből csaknem száz van. Mindig vannak kivételek is, például a zentai Szentháromság-szobor, melyet 1917-ben a hivatalos szervek bontottak le annak érdekében, hogy helyet csináljanak a Szent István-nagytemplomnak. Az impériumváltás és a világháború vége miatt azonban ezt a szobrot nem építették vissza. Ezt tehát nem ledöntötték, hanem lebontották, így nem került be az összegyűjtött emlékművek közé. Kérdésesek továbbá azok az emlékművek, amelyek az elmúlt években fémtolvajok áldozatává váltak. Például a magyarittabéi Kossuth-szobor, melyet szíven lőttek, és bár jelentős kárt nem szenvedett, a későbbi eltulajdonítása miatt belekerült a dokumentációba. Vita folyik arról, hogy más ellopott vagy megrongált emlékművek, mint például a szabadkai Vergődő madár vagy a Kishegyesen eltűnt Szent István-szobor felkerüljenek-e a honlapra. Jelenleg inkább azokra a szobrokra próbálunk koncentrálni, amelyek kevésbé kerültek be a köztudatba, és jobban meg kell ismernünk a történetüket. A Vergődő madár egy modernebb alkotás, ezért bár a céljaink között szerepel, de első körben úgy érezzük, hogy talán kevésbé kell ezekre fókuszálni, ettől függetlenül akár még fel is kerülhet. Jelenleg 133 helyszín van feltüntetve a honlapon, de nagyjából 200 szobornyi anyag van, vagyis a mostani tartalom még nem végleges, folyamatosan bővül majd. Gyűjtjük a közemberek szobrait is, ezekből is van néhány, viszonylag ritka eset, hogy közembereknek is állítottak szobrot, de például volt Mezei Károlynak szobra Palánkán, Tallián Emilnek Törökkanizsán vagy például Szűcs Jánosnak Nagykikinda mellett Kistószegen.

Erzsébet királyné néhai szobra Szabadkán

* A weboldalt hányan szerkesztik, és mi a tervük a továbbiakban?

— A Bethlen Gábor Alap támogatta a honlap létrejöttét, ennek köszönhetően a kutatóknak tudtunk egy szerény tiszteletdíjat fizetni, habár ezt mindenki inkább meggyőződésből csinálja. Jelenleg három kutatónk van, Szabó Hunor, Surányi Roland és Fülöp Zoltán, illetve én magam is egy kicsit igyekszem besegíteni. A weboldal önkéntes lektora pedig Hegedűs Anikó.

* Tervezik esetleg kiterjeszteni egyéb, anyaországtól elcsatolt területekre is a tevékenységüket?

— Igen, de látjuk, hogy ez óriási munka, így mindenképp be kellene vonni az ottani szakembereket. Első körben talán a Bánság romániai része, valamint a horvátországi Baranya és a szlavón vidék az, ahonnan akarva-akaratlanul is rengeteg anyag bejött, anélkül, hogy külön kutattuk volna, mert az ember beleakad Eszék vagy Temesvár környéki, határ menti anyagokba, szóval azt fel tudnánk dolgozni. Egyébként nem csupán a magyar emlékműveket gyűjtjük, hanem a szerbeket is, melyeket 1941—1942-ben döntöttek le. Célunk tovább pályázni, hogy megpróbáljuk bővíteni a honlapot a vajdasági szakrális emlékművekkel, emléktáblákkal és lerombolt templomokkal. Ha pedig sikerül, akkor Erdély, Felvidék, Baranya és Kárpátalja irányába is. Ez óriási munka, talán egy életre szóló feladat lenne.

Az oldal szerkesztői felhívást tettek közzé, hogy ha valakinek tudomása van egy lerombolt emlékműről, jelezze. Ezt már a honlapon is megfogalmazták, ahol egy kapcsolatfelvételi űrlap által lehet visszajelzést küldeni. Emellett kérik, hogy akinek pontosító információja vagy észrevétele van, ossza meg. Mivel a kutatás során több mint százéves anyagokat használnak, előfordulhatnak kisebb eltérések a helyszínekkel vagy az adatokkal kapcsolatban. Például Magyarkanizsán éppen az olvasók jelezték, hogy az Erzsébet-szobor más helyen állt, mint ahogyan azt eredetileg feltüntették. Az ilyen visszajelzéseknek különösen örülnek, mivel céljuk, hogy minél pontosabb adatokat osszanak meg. A honlapon található tartalmak egyébként szabadon felhasználhatóak, azzal a kéréssel, hogy tüntessék fel az információ forrását. Minden beküldött anyagot megfelelő forráshivatkozással használnak fel, hogy minél pontosabb képet adhassanak a lerombolt emlékművekről és azok történetéről.

Az egykori Szentháromság-szobor Újvidék központjában