A Sipoly-patak vágta hatalmas hasadékban 2013. november 1-jén adták át a kor követelményeihez igazodó anyagból készült létrákat és hidakat. Az eseményt a brassói természetjárók folyóirata is méltatta egy korabeli számában, magát a kiadványt pedig, szinte megrendelésre helyezte elém a Gondviselés négyfalusi szálláshelyünk egyikén, csupán néhány órával a tavaly nyári élménytúránk után... Nos, máris megvolt a képlet egy dokumentumokkal és helyszíni fotográfiákkal egyaránt hitelesíthető beszámolóhoz.

A Létrás útnak is nevezett szurdokvölgy teljes feltárása a Brassói Turista Egyesület négy tagjának nevéhez kötődik, akik 1929. augusztus 3-án és 10-én felülről lefelé haladva végigmentek rajta. A környékbeliek számára a hasadék persze a megnevezett dátum előtt sem volt ismeretlen. Mindössze csak a lent és a fent közötti összekötő kapocsnak voltak híjában. A hatalmas szálfenyőkből készült falétrákat, melyeket a nedves környezet és a lehulló kövek miatt gyakran kellett cserélni, az 1960-as években vaslétrákkal váltották fel. Ellenben a fahidak problémája jó néhány évtizedig továbbra is napirenden maradt. A 2002. esztendőben jegyzett létrafelújítási projektum az amerikai USAID program keretében nyert pályázat segítségével valósult meg. A legutóbbi, két és fél, három évvel ezelőtti rekonstrukcióhoz a szerkezeti elemeknek már a legkisebbikét is rozsdamentes acélból készítették.

Az egykori építkezés történetét Székely Géza örökítette meg annak idején. Az ő cikkéből idézünk most:    

„[1929] Augusztus 3-án a Brassói Turista Egyesületnek négy fiatal tagja [...] nekivágott a menedékháznál kezdődő völgynek és újra felfedezte a hasadékot. Első vasárnap nem sikerült végigmenni, de egy hét múlva kötéllel, fejszével és egyéb kellékekkel felszerelve életükkel játszva végig járták a mély völgyet, leereszkedtek a tízméteres vízesés mellett s kijutottak a Medveszakadék útjára. Ezután több lelkes turista bevonásával megkezdődött a munka, mely csaknem titokban folyt heteken keresztül. [...] Minden vasárnap reggel munkában találta azt a hat derék fiatalembert, akik az út járhatóvá tételét vállalták. A nagyrészt kereskedő és iparos ifjak egész nyaruk pihenő napjait felhasználták a nagy munka elvégzésére. Derékvastagságú fákat vágtak ki a létrák elkészítésére és nagy erőfeszítéssel szállították a zegzugos szakadékokon végig a kellő helyre. Hét nagy létrát készítettek, járhatóvá tették a hasadékot egész hosszában, hidakat építettek, patakot elvezettek, sziklába utat vágtak, utakat feltöltöttek, fákat irtottak és végül pontos jelzéssel látták el az utat a bejárótól egészen a menedékházig. Nagy munka volt s az érdemük annál nagyobb, mivel teljesen önzetlenül, a turistaság iránti lelkesedésből csinálták. [...] Az új útnak, hasadéknak, völgynek elfogadott neve még nincs. Az építők Hideg-hasadéknak nevezték el. Szóba került még: Pokol-tornáca, Létrás hasadék, Hétvízesés-út, Sipoly-hasadék stb. elnevezés is. Melyik a legkifejezőbb, a legtalálóbb? Nem fontos. Most csak az fontos, hogy a Nagy-kőhavasra új, gyönyörű, vízeséses hasadékon át új út vezet fel, olyan, melyben mindenkinek, aki fogékony a szépségek és természeti érdekességek iránt, öröme és nagy lelki gyönyörűsége telhetik.”

Forrás: Kovács Lehel István: Új létrák a Nagy-kőhavason, In: Encián, II. sorozat, IX. évfolyam, 1. (67.) szám, 2014. július, 96—99. oldal