Égig érő, szép Kisorosz néven Kisoroszon nosztalgikus estet rendeztek, melyen a Bánáti Újság munkatársának, Kőművesné Nyáry Mártának az azonos című novelláskötetéből olvastak fel történeteket a helyi iskolások és fiatalok.
Az est a szerző által írt köszöntővel kezdődött, mely kiemeli, hogy a helybeliek életétéről nem lehet a falu nélkül beszélni, mivel az emberek lelke a nehéz kereszt hordozása közben itt találkozik össze. A régieknek mindig csak az volt a kívánságuk, hogy engedtessék meg nekik az élet, a munka, a keresztény hit, az oskola, a szülők, a nagyinkó, a nagyapó. A szeretet gyakran sírás árán adatott meg, viszont az ember fellelhette a kemence mellett is, esetleg a meg nem szűnő bálokon vagy a templomban, ahol az angyalkák csendesen a vállakra ülnek.
A műsorban Ördög Lóránt a Tera Jani meg a lova című szöveget olvasta fel, mely arról szól, hogy a faluban egy szilveszteri bálkor, valamikor 1936 tájékán, a jókedvű Tera Jani beállított lovával a kocsmába, ahol aztán vízzel hígított borral itatták a gebét, és együtt szórakoztak szürkületig.
Fazekas Andrea azt az írást tolmácsolta, amelyben a szerző elmesélte Nagyinkó legboldogabb pillanatait, vagyis azt, amikor részt vett a mézeskalácsbálon, és ő vihette haza a mahagóniszínű, kényes faliórát, melyet Gazsó Pista szerzett neki az összegyűjtött mézeskalácsokkal.
Szemerédi Lúcia az újkenyérre való várakozás perceiről, az első falatok mézédes ízéről mesélt, Gogolák Mariann pedig azt a történetet választotta, amelyben felvetődik a kérdés, hogy ómama mely nyelveken tudná elmondani a déd- és az ükunokáknak a versikéit, ha most lelépne a mennyből.
Ács Emília nagyapó határbeli kalandjait, beszélgetéseit, Pozsár Beáta pedig nagyinkó bölcs mondásait idézte fel.
A rendezvényt a kisoroszi Testvériség-Egység Kultúregyesület Gyöngykaláris vegyes kórusa, illetve Csúszó József szólóénekes tette színesebbé a szövegekhez fűződő dalokkal.
Az est végén megköszönték Kőművesné Nyáry Mártának, hogy írásai kötetbe való rendezésével az utókor számára is megörökítette a falu életéről szóló régi, kedves történeteket. A szerző a falu szülötte, viszont már több mint húsz éve Szajánban él a férjével, Kőműves Zoltánnal. Dolgozott magyartanárként és hitoktatóként, számos egyházi kiadvány lektora és korrektora volt. Jelenleg nyugdíjas, ám folyamatosan publikál a vajdasági magyar médiában.
A hallgatóság is hálásan fogadta a már-már feledésbe merülő, régi emlékek felelevenítését. A jelenlevők abbéli reményüket fejezték ki, hogy a jövőben is lesznek hasonló előadások.
Lackó Csaba felvétele