Lázár Ervin felnőtteknek szóló üzenete

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Lázár Ervin felnőtteknek szóló üzenete

''Csigabiga, gyere ki,ég a háza, Dideki!- Kinek a háza ég?- Hát nem érted? A Didekinek!- Dehogynem, most már értem.” Az Újvidéki Színházban az évad utolsó bemutatója a Virágkoldusok című darab volt, mely Lázár Ervin 1979-ben megjelent Berzsián és Dideki című meseregénye alapján...

''Csigabiga, gyere ki,
ég a háza, Dideki!
- Kinek a háza ég?
- Hát nem érted? A Didekinek!
- Dehogynem, most már értem.”

Az Újvidéki Színházban az évad utolsó bemutatója a Virágkoldusok című darab volt, mely Lázár Ervin 1979-ben megjelent Berzsián és Dideki című meseregénye alapján készült. A rendező, Mezei Kinga hét év után tért vissza az Újvidéki Színház társulatához. A műről így nyilatkozott: Azért kedvelem ezt a meseregényt, mert humorosan, naiv megközelítéssel és a mindennapi problémákon keresztül fogalmaz meg alapkérdéseket.
Gyarmati Kata dramaturg azt hangsúlyozta, hogy az eddigi adaptációkban Lázár Ervin műveinek a meseszerűségét domborították ki, ők viszont a ma emberének szóló felnőtt üzenetét próbálták kiragadni. Megjelenítéséhez a némafilmek és a burleszk világát találták a legalkalmasabbnak. Erre utal az alcím is: Túlnyomórészt verbális jeleneteket tartalmazó némafilm. Bizonyára ennek hangsúlyozásáért született meg az az ötlet, hogy minden szereplőt Charlie Chaplinnek maszkíroztak, ami nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Leszögezem, nem Gömöri Éva fiatal tervező jelmezeit kifogásolom, hiszen azok tökéletesen kiegészítették a felvázolt vizuális világot.
A Berzsián és Dideki mese is meg nem is, és az is vitatható, hogy gyermekeknek szól-e? A történet tele van lírával, mélabúval, szomorúsággal, melegséggel, vágyakozással, gyengédséggel, megtalálhatjuk benne a barátság fontosságát, a jó és a rossz, a világosság és a sötétség harcát. De felfoghatjuk úgy is mint szellemes társadalombírálatát annak a környezetnek, amelyben Berzsián él - és vele együtt mi mindannyian.
A látványt egy eddig nem használt elem, a fotóművészet gazdagítja, az egyszínű háttérre Fülöp Péter és Mezei Erzsébet fényképeit vetítik, a felvételek ugyanis díszletként szolgálnak. A fotókból, amelyek nem kimondottan az előadáshoz készültek, a bemutató előtt kiállítás nyílt a színház előcsarnokában. A zeneszerző, Mezei Szilárd több stílust ötvözött, a klasszikus dzsessztől a mai zenén át a modern operáig. A zenét a színpadon adják elő, mint valamikor a némafilmek idejében, a zongoránál Marina Džukljev foglal helyet.
A szerepeket Balázs Áron, Elor Emina, Német Attila, Pongó Gábor, Huszta Dániel, Hajdú Tamás, Sirmer Zoltán és Szilágyi Ágota alakítja.
Ennek a mesének is, akárcsak a legtöbb Lázár Ervin-írásnak, több olvasata van. Elemi szinten értelmezhetjük úgy, mint bűbájos, fergeteges iróniával megírt történetet Berzsiánról és barátairól, amelyben alig van cselekmény, inkább a hangulatiság, a nyelvi játékosság dominál, hiszen az író a szavak bűvésze, igazi varázsló. Itt jegyzem meg, hogy a másik gondom éppen a szövegmondással volt, nehezen viseltem a kántálást, a torzítást. Persze, a funkcióját, csakúgy, mint a jelmezekét, érteni véltem, de nem voltam kibékülve vele.
Milyen csodálatos az, hogy a folyót például Sligovicának hívják, de a szereplők nevei is sokatmondóak: Zsebenci Klopédia, a locska-fecske, Violin, a fülrepesztő zenész, aki egyebek közt nyirettyűzik, hagymabördőzik és csimpolyázik. Vinkóci Lőrénc korcsmáros kilencvenkilencféle szörpöt mér a Hörpentő nevű szörpentőben, Sróf, az ezeregymester a taligából televíziót, a televízióból taligát fabrikál. Vagy Szőrénszőr Tejbajszán, esetleg Áttentő Redáz. És mindenekelőtt Berzsián, a híres jobblada költő - ugyanis utál mindent, ami ballal kezdődik -, aki eldönti, szakít az emberiséggel. Hogy miért? Mert: ''Az emberek lopnak, csalnak, hazudnak. Lustálkodnak. Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Részrehajlók, kárörvendők, önzők, zsugoriak, gyávák, pöffeszkedők, irigyek, kontárok, tohonyák.”
De még egy gondja van Berzsiánnak, már huzamosabb ideje nem képes verset írni. Ráadásul Áttentő Redáz, az éjfejű is megjelenik, hogy sötétségbe borítsa a városkát.
Bár Berzsián utálta a rosszkedvet, már a mese elején olyan szomorú, hogy még a tárgyak is szomorúak lesznek körülötte. Vigyáznia kellett, nehogy elhatalmasodjon rajta, mert a lyukasserpenyő szomorúságot követi a hervadtdália állapot, s ''azután már csak az elázottzászló, majd a vízzelteltszarvasnyom szomorúság következhet. Azokból pedig napokig nem lehet kikászálódni”. A meseregény felépítése egyébként ezt a folyamatot követi nyomon: hogyan hatalmasodik el Berzsiánon a rosszkedv, hogyan gubózik be egyre jobban a saját kis csigaházába, hogyan tölti el a sötétség, olyannyira, hogy már megvakul. Végül persze sikerül kiűznie magából a sötétséget, a mágikus erejét pedig, amely addig csupa rombolást okozott, a Jó szolgálatába állítania.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Lázár Ervin felnőtteknek szóló üzenete
Képzőművészet
  • Bakács Tibor
  • 2017.01.08.
  • LXXII. évfolyam 1. szám
Lázár Ervin felnőtteknek szóló üzenete
Heti Interjúnk
  • Gyurkovics Virág
  • 2017.01.08.
  • LXXII. évfolyam 1. szám
Facebook

Támogatóink