Lassan újra fedél alatt

Lassan újra fedél alatt

2018. június 29-én egy hatalmas szélvihar söpört végig Szabadkán. Rengeteg kárt okozott városszerte, fákat tépett ki gyökerestül, a leginkább azonban egy társasház tetőszerkezetét rongálta meg.

A 144 lakásos épületben mintegy háromszázan élnek. A tetőt életveszélyessé nyilvánították, ezért ami megmaradt belőle, azt mielőbb le kellett bontani. Az épület azóta dacol az időjárás viszontagságaival, az elkeseredett lakók pedig a sok megpróbáltatás után most fellélegezhetnek, nemrég megkezdődött ugyanis az új fedél kialakítása.

Szabadkán, a Szegedi út 15. alatt található kilencemeletes társasházat a tervezői lapos tetővel álmodták meg. A sima szerkezetű tetőn az akkori építkezési módszereknek megfelelve némi hőszigetelés, illetve jól záró vízszigetelés lett kialakítva, körös-körül pedig a biztonság érdekében derékig érő falakat emeltek. A szakszerű vízelvezetéssel pedig meg volt oldva, hogy az esőzések során ne maradjon csapadék a medenceszerű, lapos tetőn. Az idő vasfoga és az időjárási viszontagságok azonban megtették a magukét, lassan kezdett megengedni a vízszigetelő réteg, ezért tizenkét éve a lakóközösség könnyűszerkezetes lemeztetőt készíttetett a lapos tetőre. A kilencedik emeleten élő lakástulajdonosok közül néhányan az addigi vízszigetelő réteget szükség híján felbontatták, hogy a helyére jobb hőszigetelést tehessenek. A tető vízelvezető rendszerét pedig a társasház legutóbbi belső felújítása alkalmával eltávolíttatták, hogy a csövek ne csúfítsák el a frissen festett folyosó mennyezetét. Akkor még senki sem sejtette, hogy a lemeztetőt hamarosan letépi a szél.

A viharban a leszakított tető egy darabja megrongálta a város legszélesebb útjának túloldalán található objektum tetejét, a többi darabja pedig az épület körül levő házakban tett kárt, szerencsére személyi sérülés nem történt. A maradék tetőt a lakók kénytelenek voltak lebontatni, és az épület teteje újra lapos lett, mely az addigi beavatkozások és az elöregedés következtében már jelentősen elveszítette vízszigetelő képességét, viszont a medenceszerű kialakítás a régi maradt, azzal a különbséggel, hogy a vízelvezető csöveket elvágták, a lyukakat pedig betömték. A víznek így nem volt hová elfolynia, megrekedt a tetőn, és lassan utat keresett magának a legfelső emeleten levő lakások plafonjaiba és falaiba.


A szerző felvételei

A lakóközösség, illetve az épület közös képviselője megpróbált gyors segítséget kérni az önkormányzattól, de hiába. Az illetékesek megértésükről biztosították a lakókat, akik azonban támogatást nem kaptak, azzal az indokkal, hogy még nem léteznek azok az alapok, amelyek ilyen esetekben megoldást nyújthatnának. Az idő múlásával és az esőzések ismétlődésével az épületben egyre nagyobb kár keletkezett, ezért egyre kevesebb lakó maradt a legfelső emeleten, az albérlők elköltöztek, így már csak három lakástulajdonos van. A 144 lakásos lakóközösségben nehéz fizetésre kötelezni az embereket, mert az alsóbb szinteken élők nem érzik kötelezettségüknek, hogy részt vállaljanak a beruházásból. A legfelső emeleten élők elmondása szerint a többi lakó nem volt tudatában annak, hogy mindannyiuk közös érdeke, hogy tető legyen a fejük felett, az épület alsóbb szintjein ugyanis szinte senkit sem érdekelt, hogy mi történik legfelül. Semmit sem érzékeltek abból, hogy mekkora a baj. Azokba a lakásokba nem folyt be az eső, nem lettek penészesek a falak, és nem csöpögött a víz a villanyvezetékekről, mint a legfelső emeleten.

Közben az építésügyi felügyelőség a környezetre és a lakók életére nézve is veszélyesnek nyilvánította az épületet, mivel az átázott falakban elég egy sérült vezeték, hogy rövidzárlatot okozzon. Hosszú hónapok teltek el, mire megszületett a lakóközösségi döntés arról, hogy új tetőt kell csináltatni, aminek költségeibe részarányosan minden lakástulajdonosnak bele kell szállnia.

Most önerőből kezdték el a felújítást. Az eredeti elképzelés szerint ismét könnyűszerkezetű lemeztetőt építtettek volna, ez azonban túlságosan drágának bizonyult — több mint 11 millió dinár lett volna. Ezért a lakók az olcsóbb változat mellett döntöttek, és korszerű lapos tetőt csináltatnak. Erre 4,1 millió dinárt kell összegyűjteniük, azaz lakásonként 30 000 dinárt — nyilatkozta Daniel Drčić közös képviselő. A munkálatok megkezdéséhez a pénz 70 százalékát kellett volna összegyűjteni, viszont a befizetések lassan érkeztek. A lakók csupán az összeg 52 százalékát gyűjtötték össze. Ennek ellenére sikerült meggyőzni a kivitelezőt, hogy kezdje el a munkálatokat, amíg még tart a szép idő. A teljes összeget a végén hiány nélkül kell majd törleszteni. Ezenkívül a lakóközösségnek azokat a károkat is meg kell térítenie, amelyeket a leszálló tetődarabok okoztak a környező épületeken.

Fehérvári Csongor lakása a kilencedik emeleten található. A szerencsétlen eset előtti évben költözött be a teljesen felújított lakásába. A plafon és a frissen festett falak teljesen tönkrementek, csakúgy mint az új padlóburkolat. Mivel csaknem egyedül próbálta menteni a menthetőt, a nyár óta folyamatosan az időjáráshoz kellett igazítania az életét. Amint esni kezdett — napszaktól függetlenül —, ment fel a tetőre, és az egykori vízelvezető mélyedéséből, melyben felgyülemlett a csapadék, egy szivattyú segítségével pumpálta ki a vizet a tetőről egy oldalsó csatornába — mindaddig, amíg el nem állt az eső, illetve ő maga fel nem söprögette az összes víztócsát annak érdekében, hogy a tető felszíne mielőbb megszáradjon, és minél kevesebb víz jusson be a födémszerkezetbe. A társasházból csak kevesen, viszont a baráti társasága sokszor segített neki eső után. Elmondása szerint volt, hogy napokig csak néhány órát tudott aludni, de az elköltözés nem fordult meg a fejében, mert akkor még nagyobb kár keletkezett volna a lakásában. Most, hogy megkezdődött az építkezés, már pozitívan szemléli a dolgokat.

— Az esős július és augusztus után az őszi hónapok viszonylag szárazak voltak, ez kedvező volt számunkra. Időközben sikerült összegyűjteni a pénz egy részét, és megkezdődhettek a munkálatok. Ez most minden lakót örömmel tölt el, mert valószínűleg a téli hónapokra megoldódik a felső vízszigetelésünk, és a télen nem fogunk beázni. Mostanra már a nyolcadik és a hetedik emeleten levő lakások is beáztak, mert a falak levezették a vizet. A lakásokban több ezer eurós kár keletkezett. Akinek nem volt biztosítása, az nem is tudott semmilyen kártérítéshez jutni, viszont a biztosítók is igazából csak a károk töredékét fedezik.

Csongor nagy gondként emelte ki, hogy a lakóközösségben élő lakástulajdonosok nem tekintik sajátjuknak a közös részeket. Csak azzal törődnek, ami az ő lakásukban van, és nem érezték át azt, hogy nekik is volna kötelezettségük. Ezért is tartott ilyen sokáig meggyőzni őket, hogy valamit tegyenek a megoldás érdekében.

Az új tetőt, négy hónap beázás után, a kivitelező várhatóan december 15-ére fejezi be. Egy csapásra azonban így sem oldódik meg a lakók kálváriája, hiszen a betonból készült födémszerkezet és a falak az elmúlt időszakban annyira sok nedvességet szívtak magukba, hogy még hosszú idő fog kelleni ahhoz, hogy teljesen kiszáradjanak. A hő- és vízszigetelt, új sima tető viszont már megvédi őket a küszöbön álló zord, téli időjárástól.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink