Szerencsés véletlen volt, hogy a Délvidéki Magyar Színjátszás Napján megtartott Pataki-gyűrű Díj gálaestjén éppen az évad díjazott színészének az alakítását tekinthette meg a közönség. Az Újvidéki Színház ugyanis az Opera Ultima című előadásával érkezett a vajdasági színjátszás legrangosabb eseményére, melyet — hagyományosan — az ő vendégjátékuk nyitott meg. A publikum így maga is meggyőződhetett arról, hogy a díj az idén is méltó gazdára talált. Elor Emina ujjára került a Pataki-gyűrű, a 10-es Díjat pedig Mikes Imre Elek vihette haza.

Tizenkettedik alkalommal került megrendezésre október 29-én Szabadkán, a Népszínház Jadran Színpadán a Délvidéki Magyar Színjátszás Napja, mely alkalomból az elmúlt évad legkiemelkedőbb alakítását díjazta a szakma. A kitüntetés a Pataki László pecsétgyűrűjének mintájára készült Pataki-gyűrűből, valamint a Magyar Nemzeti Tanács által támogatott pénzjutalomból áll. Az elismerésre az idén Ábrahám Irén tett javaslatot. A jelöltek között volt Balázs Áron (Újvidéki Színház, Rosmersholm), Elor Emina (Újvidéki Színház, Opera Ultima), Kalmár Zsuzsa (Népszínház — magyar társulat, Tapasztalt asszony), Mácsai Endre (Népszínház — magyar társulat, Mágnás Miska), valamint Mikes Imre Elek (Kosztolányi Dezső Színház, Vojáger).

A jeles eseményen az Újvidéki Színház Opera Ultima című kiváló vendégjátéka gondoskodott a kellő hangulatról. Az előadás után a házigazdák, azaz a Népszínház magyar társulatának színészei James Bond világát idéző módon igyekeztek fényt deríteni arra, hogy melyik előadó érdemelte ki az év legrangosabb színészi elismerését. A zsűri tagjai: Tolnai Szabolcs rendező, Igor Burić kritikus, Döbrei Dénes színművész, valamint Gerold László kritikus, színháztörténész voltak. Az „akció”-ba továbbá az újvidéki Művészeti Akadémia végzős színészhallgatói is bekapcsolódtak, a Pataki-gyűrű Díj odaítéléséhez ők is hozzájárultak egy szavazattal. A színészhallgatók által alapított 10-es Díjat — mely az akadémia 10-es tantermének korábbi padlóburkolatából kivágott szőnyegdarabkából áll — Mikes Imre Elek érdemelte ki.

A színházkritika helyéről, szerepéről és a kritikus hozzáállásáról Gerold László osztotta meg gondolatait a publikummal. A kritikus jellemzőiről szólva elmondta: az lehet kritikus, akinek kellő ízlése, a színházról alkotott elképzelése és megfelelő világnézete van, azonban mindig az adott előadásból indul ki. Ezt próbálja meg értelmezni és kifejteni a színháznak, a közönségnek, de elsősorban saját magának. A magyar kritikaírás egyik legkiemelkedőbb alakját, Kosztolányi Dezsőt idézve Gerold rávilágított arra a két feltételre, amely nélkül nem lehet színikritikus az ember: a színház iránti szeretet és a színházi távcső nélkül. Ez utóbbi ugyanis arra szolgál, hogy a műbíráló bizonyos momentumokat nagyító alatt, részleteiben vizsgáljon meg, és a lényeget kiemelve átfogó képet nyújtson véleményéről a hallgatóságának is.

A zsűri döntését tartalmazó zárt borítékot a tavalyi díjazott, Banka Lívia nyitotta fel, ő gratulálhatott elsőként a Pataki-gyűrű idei díjazottjának, Elor Eminának. A színművésznő egy József Attila-verssel, Thomas Mann üdvözlésével köszönte meg a díjat. A gratulációk után azt is elmondta, hogy a színház egy csapatjáték, melyben a színészek adják, veszik, osztják egymás közt az energiákat, hálás tehát az Újvidéki Színháznak is, hiszen nélküle nem kaphatta volna meg a díjat, mely további színház iránti odaadásra sarkallja.