Az idén mintegy 70 — főként bácsfeketehegyi — általános iskolás reggeltől kora estig gyakorolta a hagyományőrző mesterségeket. A táborvezető, Szakács Tamás, aki egyúttal a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület elnöke is, a rendezvényről elmondta, a csaknem három évtizedes hagyománnyal büszkélkedő foglalkozásokon második esztendeje vesz részt.

— A szervezők csapata az évek folyamán némileg megváltozott, illetve folyamatosan alakul, de maguk a kézműves-foglalkozások mindig a nagykunsági motívumkincset igyekeznek felölelni. A gyöngyfűzés, illetve a kunsági hímzés és varrás is réges-régi múltra tekint vissza. Talán kevesen tudják, de a Nagykunság népi díszítőművészetének egyik archaikus ága a kun hímzés. Eredetileg párnavégeken használták, később már lepedőszéleken is. A nagykunsági tisztaszoba legfőbb ékessége volt a magasra vetett ágy, a terítőn felül rakott csoda szép párnákkal. Finom szőrfonallal lenvászonra dolgozták ki őket. Az e korból megmaradt, gyapjúfonállal, szőrrel varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak. A kun hímzés motívumai között igen kedvelt a kun rózsa, a szegfűs, a karcagi lapátos, a legnépszerűbb viszont a táncoló tulipán. Folyamatosan igyekszünk bővíteni ezeket a kézműves-foglalkozásokat. Az idén például fára festés, meggymagpárna-, illetve csuhévirág-készítés is volt, de az egyik oktató azt is megmutatta a gyerekeknek, hogyan kell fából játékokat faragni. Emellett az úgynevezett quilling technikát is gyakorolhatták a fiatalok. Viszont nem a kézművességről szólt minden, hiszen megmozgatni is igyekeztünk a gyerekeket: pedagógusok segítségével különféle népi játékokat, népi énekeket és néptáncot sajátíthattak el. A tábor résztvevőinek száma pedig napról napra bővült, hétfőn még 49-en voltak, de péntekre már csaknem 70-en szorgoskodtak a különféle műhelymunkákon — nyilatkozta a szervező.

A tábor heti programja egyébként mindennap pontos időbeosztás alapján valósult meg. A gyerekek délután 2 órától 6 óráig voltak a Bácsfeketehegy Egyesület épületében. Miközben egyesek a kézműveskedés csínját-bínját sajátították el, addig az ovisok népi játékokat játszottak. Az iskolás korúak számára a foglalkozásokat Tokity Etelka, Tóth Harangozó Vera és Nagy Lengyel Anikó, míg az óvodásoknak Molnár Gabriella tartotta. A segítőik pedig Papp Bence és Lengyel Anna voltak. A népi énekeket Török Noémi, a néptáncot pedig Szakáll Nikolett és Szakács Tamás oktatta.

Tóth Harangozó Vera oktatóként már az első alkotótáborban is jelen volt. Röviden összegezte, milyen hagyományokra épülve jött létre a kezdeményezés.

— 1995-ben indítottuk el a Nagykunsági Alkotótábort. Főként azért volt fontos számunkra, mert a bácsfeketehegyiek Kunhegyesről, azaz a Nagykunságról települtek a Délvidékre az 1890-es években. Először felkutattuk azokat a hagyományokat, amelyeket még elődeink hoztak a vidékünkre, és ezek megőrzése érdekében hoztuk létre a tábort elsősorban azzal a céllal, hogy a legfiatalabbak is megismerhessék őseik foglalkozásait. Ezáltal a Nagykunságból átörökített hagyományból dolgozunk immár harminc esztendeje. A gyerekeknek pedig nagyon-nagyon tetszik mindez, rendkívül nyitottak mindenre, és mindig jól érzik magukat. Régebben egyébként egy kissé hosszabb volt a program. Előfordult, hogy egy egész hétig tartott, közben pedig elmentünk kirándulni, sétálni vagy éppen fürdeni. Volt olyan, amikor a kunhegyesi mesterek is eljöttek, és ők oktattak bennünket, gyerekeket és felnőtteket. A lényeg, hogy az elmúlt évtizedek alatt számos fiatal ismerte meg a hagyományokat, és mindig tudtunk valami újat is becsempészni a programba — mondta el az oktató.

Az alkotótábor az ötödik nap végén néptáncbemutatóval, népdalénekléssel és kiállítással ért véget. A tárlaton természetesen mindenki megtekinthette, hogy miket készítettek a gyerekek hét közben. A munkák között szerepelt a híres hímzés is, mely 2019-ben a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe is bekerült. A nagykunsági gyapjúhímzés élő gyakorlata a csárdás, a verbunk tánc, a magyar népi vonószenekari formáció és a tojásírás hagyománya mellett került be öt esztendeje a fentiekben említett jegyzékbe.

Fotók: Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület