A muzslyai Hófehérke óvoda növendékei az idén kis társaikkal, a nagybecskereki Kolibri óvoda pajtásaival barátkoztak, kiránduláson vettek részt, sőt megismerkedtek egy vadásszal is.
A gyermekhét nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is öröm, hiszen mindenki boldog, ha a kicsinyek jól érzik magukat, önfeledten játszanak, alkotnak, sportolnak.
A muzslyai Hófehérke óvoda növendékei az idén kis társaikkal, a nagybecskereki Kolibri óvoda pajtásaival barátkoztak, kiránduláson vettek részt, sőt megismerkedtek egy vadásszal is. A vadász bácsi teljes vadászöltözetben jelent meg, a kicsinyek figyelmesen hallgatták minden szavát, kérdeztek, érdeklődtek. A téma különösen a fiúkat vonzotta.
A szülőket, nagyszülőket is meghívták az óvodába, hadd töltsenek egy kis időt a csemetéikkel a Nyílt ajtó elnevezésű rendezvény keretében. A gyerekek nagyon szeretik az ilyen jellegű közös programot, és ezúttal is büszkén vezették szüleiket egyik teremből a másikba, ahol már várták őket az alkotómunkához odakészített kellékek. Az apukáknak, anyukáknak ismét alkalmuk volt a pici asztalnál rajzolni, festeni, tésztából láncot fűzni, különféle magokból képet, gesztenyéből állatkákat készíteni. Az esemény folytatásaként — minivásár keretében — értékesítették a munkákat. A bevételből új játékszereket szereznek majd be.
A muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola diákjai a gyermekhéten sportnapot szerveztek, moziban jártak, díjazott természetfilmet tekinthettek meg, állatsimogatót tartottak. A legnagyobb érdeklődés mégis a vásár iránt nyilvánult meg: a méhkaptárra hasonlító iskolaudvarban játékokat, kézművesmunkákat, szeretettel nevelt virágot, zöldségfélét és gyümölcsöt, pattogatott kukoricát, süteményt lehetett vásárolni. A szülők, nagyszülők, rokonok mosolyogva nézték végig a gyerekek csetlését-botlását, illetve hogy miként találják fel magukat a piaci körülmények között, hogyan élik meg a „pénz világát”.
Az iskola gyermekhéti programjának zárórészeként a MAKK-tagok és a diákok közösen fejezték be azokat az óriásfestményeket, amelyek az összefirkált, csúnya falfelületeket széppé varázsolták. Mindkét festmény három méter magas, és az egyik tizenegy, a másik pedig tizennégy méter hosszú — bőven volt hát munka mindkettőn. A felnőttek szerint a saját munkájukat nem csúfítják el a gyerekek, akik így sokkal hangulatosabbnak találják az iskolaudvart.