A Kossuth-, Prima Primissima és Magyar Örökség díjas Kaláka 1969-ben alakult meg. Fennállásának 45. évfordulójára készülve számba vette azokat a költőket, akiktől már előadott megzenésített verset. A listára mintegy háromszáz név került fel. Az együttesnek több mint ezer dala, harminc megjelent lemeze van, legalább tízezer koncert áll mögötte, világszerte negyven ország közönsége tapsolt már neki.

Muzsikája rendkívül sokszínű, tagjai verseket énekelnek, népzenét játszanak saját feldolgozásban. Egyéni hangzásukat a klasszikus és a népi hangszerek (nagybőgő, gitár, citera, pánsíp, furulyák, klarinét, tárogató, cselló, koboz, mandolin stb.), valamint a négy énekhang (Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs) adja.

Jubileumi koncertjük a „Szívem zsong a szép szavaktól” címet viseli, és elsősorban azokat a megzenésített verseket tartalmazza, amelyek a legnagyobb népszerűségnek örvendenek a közönség körében. Igazi Kaláka-klasszikusokat hallottunk: Kosztolányi Dezsőtől a Boldog, szomorú dalt, József Attilától a Tudod, hogy nincs bocsánatot, Petőfi Sándortól A négyökrös szekér című költeményt... Természetesen nem maradtak el a közkedvelt Szabó Lőrinc- és Kányádi Sándor-versek sem (Dél keresztje alatt, Fakatona stb.), de újdonságokat is kaptunk, például Lackfi János és Tóth Krisztina egy-egy versét. És nem mellékesen azt is megtudtuk, hogy Lackfi Jánosnak megszületett a hatodik gyermeke, amihez az együttes szívből gratulált.

A zentai koncert vendége Gryllus Dorka színésznő volt, aki megbontotta ugyan a már megszokott Kaláka-hangzást, de a közönség tetszéssel fogadta ezt a „másságot”.  

A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolja a maga szerzeményeit, hanem kimuzsikálja a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, „szív-némaságra” született s ítélt versekből a maga olvasata szerinti „eredeti dallamot” — írta Kányádi Sándor a Kaláka 25. születésnapjára, de ezek a mondatok még most, két évtized múltán is érvényesek.