Az esemény hagyományosan a Havas Boldogasszony-plébániatemplomban kezdődött, ahol Gonczlik Ákos hitoktató tartott ünnepi beszédet, melyben felidézte a falu jeles történelmi eseményeit.

— Múltunk ismerete nagyon fontos, hogy otthonunknak érezzük azt a települést, ahol élünk. Törekedjünk arra, hogy értékeljük szülőföldünk kincseit, és azokkal megismertessük a felnövekvő generációkat. Több mint 250 év után ma is emlékezni gyűltünk össze itt, a Kárász család által épített templomban, melynek kriptájában nyugszanak a falualapítók. 1771-ben Kárász Miklós megkezdhette a falu betelepítését, szeptemberben érkeztek meg az első lakók, és 1772-ig folyamatosan növekszik a lakosság száma. A Kárász család horgosi nyaralóját, amely ma is áll, 1780-ban, a római katolikus templomot, melyet akkor a Tisza közelsége miatt Nepomuki Szent János tiszteletére szentelnek fel, 1792-ben kezdik építeni. Kárász Miklós 1797-ben visszaadta életét teremtőjének, és saját kérésére a templom alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. Hat gyermekük közül Kárász István vitte tovább a család nevét, akinek fia az a Kárász Benjamin, aki jelentős szerepet vállalt az 1848/49-es forradalomban. 1920-ban, az új határ meghúzásával kettészelték a Kárász család birtokát, és a nyári rezidencia kastélya már nem Magyarországhoz tartozott. Végül a család úgy döntött, Horgoson marad, ám a második világégés sem kegyelmezett nekik. Vagyonukat elvették, és a kastélyból is távozniuk kellett. Szomorú lehetett nézni, ahogy az állam használja az egykori otthonukat, de néhány évvel ezelőtt a kastélyt ismét visszakapta a család. Vannak nekünk Horgoson olyan értékeink, melyek öregbítik szeretett falunk hírnevét, de szeretünk erről megfeledkezni, és csak a negatív dolgokra koncentrálni. Lehet, másnak Horgosról csak a határ jut eszébe, vagy épp a pirospaprika, de nekünk, helyieknek sokkal többet jelent ez a falu. Vasárnapról vasárnapra itt vagyunk ebben a templomban, de tudjuk-e, hogy a vidék egyik legidősebb templomáról beszélünk? Hányan tudják, hogy Horgos határában van egy Árpád-kori templomrom? A Kárász család a történelem eseményei között is itt volt a lakosság mellett, hol urukként, hol egyszerű polgárként, ezért soha ne feledkezzünk meg róluk. Azóta sok minden változott, azonban előfordulhat, hogy nélkülük most nem ünnepelhetnénk a falu 254. születésnapját — hangsúlyozta Gonczlik Ákos.

A megemlékezők a templomkertben megkoszorúzták a Kárász-kripta bejáratánál lévő emléktáblát, majd a Kossuth utcában, a Kossuth Lajos-emléktáblánál rótták le tiszteletüket a megjelent testületek, szervezetek, intézmények képviselői. A Kossuth-tábla különlegessége abban rejlik, hogy Kossuth Lajos halála után Horgoson neveztek el róla először utcát. A koszorúzás során a 11. Nepomuki Szent János Cserkészcsapat tagjai segédkeztek. Magyarország Kormánya nevében Nagy Dániel, a szabadkai főkonzulátus konzulja koszorúzott. Jelen volt Mihálffy Béla, a Magyar Országgyűlés tagja és Sziráki Krisztián, Domaszék Önkormányzatának képviselője is. Horgos Helyi Közösség, a Magyar Nemzeti Tanács, Magyarkanizsa Önkormányzata, a Vajdasági Magyar Szövetség, a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola, a magyarkanizsai Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait.

— Horgoson régi hagyománya van annak, hogy emlékeinket megőrizzük és továbbvigyük, hogy az utókornak is megmaradjanak. Nagyon sok szép dolog van, amit tovább kell adnunk, ilyen a falunap is. Ezáltal tiszteletet mutatunk az őseink felé, valamint példával szolgálunk az elkövetkező generációknak, hogy 100 év múlva ők is megemlékezzenek rólunk — mondta Sors Róbert, Horgos Helyi Közösség Tanácsának elnöke.

A művelődési házban az érdeklődők elsőként a Kárász Karolina Általános Iskola ünnepi műsorszámát láthatták, majd a Napraforgó óvoda tavaszhívogató programja következett.

— Március hónapban kettős ünnepet tartunk, hiszen 11-e Horgos napja, és ezt minden évben összekötjük az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeivel. Közösségünk egykori tagjai, az őseink tevékenyen részt vettek az akkori történések alakításában, ezért úgy véljük, ez a két ünnep összeforrt, mert a település jelenére, jövőjére és múltjára emlékeztet minket. A művelődési házban egy igazi falunapi ünnepély vette kezdetét, hiszen ki másról szólna a falunap, ha nem rólunk, a horgosiakról? Szerettük volna, ha az emberek minél nagyobb számban részesei lesznek. Fontosnak tartjuk a közösség visszajelzését, ezért az idei évben, éppen azért, hogy minél inkább rólunk szóljon, a helyieket szólítottuk meg, és így egy valóban horgosi rendezvénynek lehetünk a részesei — számolt be Sós Nóra fő szervező.

Sors Róbert tanácselnök beszédében a fejlesztéseket és a változásokat összegezte. Hangsúlyozta, törekednek a biztonság elérésére, az infrastruktúra fejlesztésére, integrációs programok, pályázatok kivitelezésére.

— Egy település jövője nemcsak a múltja tiszteletén, hanem a jövő nemzedékének támogatásán is múlik. A fiataloknak lehetőséget kell biztosítani, hogy sportoljanak, közösséget építsenek. Az utóbbi hónapokban egyre nagyobb az érdeklődés a településünk iránt, Horgosra már nemcsak mi figyelünk, hanem mások is. Ma nemcsak a beruházásokról beszélünk, hanem azokról az emberekről is, akik közösségünk igazi értékeit adják. Idén egy olyan személyt tüntetünk ki, aki hosszú éveken át elhivatottan dolgozott a gyermekekért és az oktatásért. Ahogy egy bölcs mondás tartja: nem az a fontos, hányszor esel el, hanem hányszor állsz fel. Mi, horgosiak tudjuk, milyen újra és újra talpra állni, de most már nemcsak állunk, hanem haladunk is. Hajrá, Horgos!

Az ünnepi műsoron Horgos Helyi Közösség Tanácsa köszönőlevelet adományozott Veselinov Ibolya óvodapedagógusnak, mellyel a sokéves pedagógiai munkáját ismerte el. Végezetül a Bartók Béla Művelődési Egyesület népművészei léptek színpadra.