Ki lesz az igazi vesztes?

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Ki lesz az igazi vesztes?

Elmúlt még egy választás. Tíz nappal ezelőtt még alig vártam, hogy végre leírhassam ezeket a sorokat. Most már nemcsak a voksolás eredményét tudjuk, hanem a számok mögött lapuló neveket is ismerjük. Sőt, mire ezek a sorok megjelennek, addigra jó néhány községben megalakul az új összetételű képviselő...

Elmúlt még egy választás. Tíz nappal ezelőtt még alig vártam, hogy végre leírhassam ezeket a sorokat. Most már nemcsak a voksolás eredményét tudjuk, hanem a számok mögött lapuló neveket is ismerjük. Sőt, mire ezek a sorok megjelennek, addigra jó néhány községben megalakul az új összetételű képviselő-testület, létrejönnek a koalíciók. Mivel sok helyen hét-nyolc-kilenc párt, szervezet, csoportosulás került be a vezetőségbe, egyiknek sincs megfelelő számú tanácsnoka a hatalom gyakorlásához. Ezek az egyezkedések, társulások hozzák az újabb meglepetést. Immár a harmadikat. Mert a választások nem egészen a várt papírforma szerint alakultak. Főleg a magyar önkormányzatokban nem. Ezért beszédtéma továbbra is, habár csak szűk körökben, mert azokat, akiken múlott, nem igazán érdekli az eredmény. A tömegek, akik azon a bizonyos két vasárnapon messze elkerülték a szavazóhelyeket, ezzel nyilvánították ki véleményüket. Rosszul tették, de ez mindenkinek az egyéni döntése és felelőssége. A kialakult helyzetért egyébként sem szabad csak a polgárokat hibáztatni. Az ember cselekedetének mindig megvan az oka. Inkább azon kellene elgondolkozni, miért így történt.
Az első, nem túl kellemes meglepetést sokak számára a képviselő-testületekbe bejutott VMSZ-es tanácsnokok rendkívül alacsony száma okozta - egy-két város kivételével: Szabadkán 16, Topolyán 15, Zentán 10, Kishegyesen 9, Magyarkanizsán 7, Csókán 6, Adán és Óbecsén 4-4. Ezt lehet elemezgetni, magyarázgatni, de a lényegen nem sokat változtat. Sőt, még az a kijelentés sem, hogy a VMSZ elégedett a választási eredményekkel. Ha valóban így van, akkor igencsak alábbadta, hiszen a kampány során az illetékesei még nyolc magyar önkormányzatról, polgármesterről nyilatkoztak. A magyaron természetesen azt értették, hogy VMSZ-es. Ezzel szemben lett hat magyar polgármesterünk, közülük négy a VMSZ színeiben. A magyar önkormányzatokkal még cifrább a helyzet. Amikor ezeket a sorokat a gépbe kopogom, egy-kettő kivételével, nem ismerjük a községi szinten megalakult koalíciókat, az azonban már bizonyos, hogy több helyen csak olyan hatalomról beszélhetünk, amely demokratikus és nevében magyar, de szellemiségében semmiképpen sem az.
Zentán egyértelműen VMSZ-ellenes összeesküvésről beszélhettünk egészen az utolsó pillanatig. Már a második forduló előtt kiderült, hogy a Demokrata Párt, a G17 Plusz, a Vajdasági Reformisták és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szövetséget kötött. Nem is titkolták, hogy azért szánták magukat erre a lépésre, mert elegük van a VMSZ több mint egy évtizede tartó községi uralmából. Hogy ezt a pártra értették-e vagy egyes emberekre, azt nem részletezték. Ez azt jelentette, hogy a Végre együtt Zentáért! (a VMSZ, a VMPM és a KDEM ugyanis még a választások előtt koalícióra lépett) és a Demokratikus polgári tömörülés nevet kapott frakciónak egyaránt 10-10 tanácsnoka van a 29-ből. Talán nem kellett volna az egyeztető tárgyalásokat a második forduló utánra halasztani. Habár a kialakult hangulatot látva a Tisza-parti városban ez sem segített volna. Voltak olyan kósza remények, hogy a két csoport esetleg együtt kíván kormányozni, de a játékot természetesen nem erre élezték ki. Hivatalosan ugyan nem hozták nyilvánosságra, de a községi képviselő-testület alakuló ülése előtt belső körökből megtudtuk, a Demokratikus polgári tömörüléshez csatlakozott a Magyar Polgári Szövetség is a maga öt tanácsnokával. A 10-et és az 5-öt a gyengébb fejszámolók is könnyen összeadhatják, a 15 pedig eggyel több, mint a 29 fele. Vagyis éppen elegendő a döntéshozatalhoz. A közvetlenül megválasztott községi elnök viszont VMSZ-es. Aztán a koalíció valamiért mégsem jöhetett létre, az ülést félbeszakították anélkül, hogy a legérdekesebb részre sor kerülhetett volna. Az újságíróknak természetesen senki sem magyarázkodott, de már mindenki hallott róla, hogy felsőbb utasításra a demokraták fújtak visszavonulót. Sőt, nemcsak Zentán, hanem Csókán is.
Az illetékesek mélyen hallgatnak arról is, mi okból maradhatott alul a tartományi választásokon - nem is kis arányban - az ismert és köztiszteletnek örvendő, a politikai életben már hosszabb ideje jelen lévő orvosprofesszor egy - a sértegetés szándéka nélkül, inkább hozzá viszonyítva - ismeretlen, 43 éves jogásszal szemben.
Ha az optimista énemet hagyom felülkerekedni, akkor nyugodtan leírom, örüljünk annak, hogy Csókán nem a radikálisok győztek. Ez azonban csak a savanyú szőlő szindróma, hiszen tudom, alakulhatott volna másként is. Az új polgármester a Demokrata Párt tagja, legtöbb tanácsnoka - a 25-ből 6 - a VMSZ-nek van, de ott toporog a sarkában a Radikális Párt is a maga öt emberével. Az első fordulóban vezetett a VMSZ-es polgármesterjelölt. Akkor valamivel több mint ötezren voksoltak, másodszorra 4700-an. Nem vagyok a számok embere, kissé bele is gabalyodtam az összehasonlítgatásba, ezért abbahagytam. Az egyértelmű, hogy a második fordulóban Egyházaskéren, Hódegyházán és Padén nyert a VMSZ-es jelölt. Az is bizonyos, hogy a szerb ajkúak részvétele növekedett, a magyaroké csökkent. A legnagyobb vereség azonban Csókán következett be, ahol nyilvánvalóan még a magyarok is a Demokrata Párt szerb jelöltjére voksoltak. Ezt azért merem kijelenteni, mert olyan szavazókörzetekben is diadalmaskodott, ahol szinte csak magyarok élnek. A VMSZ és jelöltje, a többiekkel szemben, eredményeket tud felmutatni a községben az elmúlt időszakban, gondosan kidolgozott programjuk volt a következő négy évre. Tételezzük fel, hogy ezt sokan el sem olvassák, ezért inkább a nemzeti szolidaritásra lehet alapozni, ami ebben az esetben nem működött. Vajon miért? Mi indítja nemzettársainkat arra, hogy a döntő pillanatban ne a saját ,,vérük"-nek szavazzanak bizalmat? Irigység? Ne legyen egy közülünk valónak sokkal jobb, mint nekem? Kishitűség? Elkeseredettség? Most már csak találgatni lehet. Egy ismerősöm azt mondta, Csókán még sokáig az marad a polgármester, akinek az ideje alatt sikerül beindítani a húsgyárat. Igaza van, még akkor is, ha ehhez nem sok köze lesz a községi elnöknek. De ezt kevesen tudják.
Nemcsak Csókán, máshol is a munkanélküliség a legégetőbb, megoldásra váró probléma. Mindenki ennek az orvoslását várja, ami nem lesz könnyű, legyen bárki hatalmon. Már olyat is hallottam, hogy hagyjuk már a művelődési élet emlegetését, néptánccal, énekkarral és hagyományőrzéssel nem lehet kenyeret teremteni a családnak. Én most mégis nagyon aggódom az utóbbi években erőre kapó bánsági magyarságért, ahol nemcsak az egyetlen magyar önkormányzatot és polgármestert vesztettük el, hanem legalább három alpolgármestert is.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink