* Korábban beszélgettünk arról, hogy az anyai ösztön a legjobb tanácsadó, és fontos, hogy megismerjük egymást a babával, hogy tudjuk, mit szeret, milyenek az igényei. Van olyasmi, amire egyértelműen azt tudod mondani a friss szülőknek, hogy ne tegyék?

— Így elsőre most semmi sem jut eszembe, amire biztosan azt mondanám, hogy ezt ne. Minden baba egyéniség, minden család egy sajátos, külön kis közösség. Igyekszem már a várandósság idején megismerkedni a kismamákkal, a szülőkkel, röviden elbeszélgetni velük. Az előírások szerint sajnos csak egy-két ilyen látogatást ejthetek meg, és nagyon sok kismama magánrendelőbe jár, ezért róluk sokszor nem is tudunk mi a védőnői szolgálatnál. A közegészségügyi intézet nőgyógyászati rendelőjében vezetett várandósságokról érkezik bejelentés hozzánk, róluk mindig tudok, mert jelzik, hogy a terepemen van egy újabb kismama, így őket meg tudom látogatni. Ez azért jó, mert kialakulhat közöttünk egy kapcsolat, és nem leszek idegen, amikor a kórházból hazatérve megérkezem hozzájuk. Nagyon fontos nekem, hogy a kismama is megbízzon bennem, mert így könnyebben megnyílik előttem, nem fél elmondani a problémáit, kétségeit, kérdéseit. Már az első ilyen látogatáskor igyekszem felmérni a helyzetet a családban, az anyuka lelkiállapotát, láthatom, ha nagyon fáradt, ha támogatásra, segítségre szorul, láthatom a picit is, hogy a megfelelő ütemben fejlődik-e. Ilyenkor egyszerűbben tudok segíteni nekik, hogy átlendüljenek a kezdeti nehézségeken, hogy könnyebben vegyék az akadályokat. A helyzettől függ, milyen tanácsot tudok adni. De ha már így konkrétan rákérdeztél, akkor talán azt mondanám, hogy én a mobiltelefon használatát szeretném a minimálisra csökkenteni a családokban. Az a tapasztalatom, hogy a szülők még haza sem értek az újszülöttel a kórházból, és máris odateszik a párnája mellé a telefont. Ilyenkor mindig elmondom, hogy a baba nem akkor kezd el kommunikálni velünk, amikor megszólal, hanem már az anyaméhen belül, és ezt a kommunikációt nem helyettesíthetik a YouTube-ról szolgáltatott butaságok. Egy újszülött már képes kapcsolatot teremteni az édesanyjával, elég csak megnézni, amikor az anyuka a baba fölé hajol, beszél, mosolyog rá, a pici is visszamosolyog. Ezért ne a képernyőről villogó fényekkel bombázzuk azt a babát, hanem magunk meséljünk neki. Ne értsen félre senki: nem azt mondom, hogy nem kell például a zene. Sőt, éppen azt hangsúlyozom mindig, hogy nem kell csendhez szoktatni a picit, mert már az anyaméhben is mindent hallott. De úgy gondolom, eleget fog még telefonozni, laptopozni később, legalább ilyen pici korában ne ezzel kössük le a figyelmét. Talán csak erre mondanám, hogy hiba.

* A világjárvány okozta helyzet mennyiben befolyásolta a munkátokat? Itt főleg a kismamaiskolákra, a szülésfelkészítő tanfolyamokra gondolok. Ezeket meg tudtátok/tudjátok tartani?

— Szabadkán minden hónapban szervezünk tanfolyamot, melyre a kismamák díjmentesen jelentkezhetnek. Az ideális időszak erre a terhesség 29-30. hete, ekkor érdemes elkezdeni a kismamaiskolát. Amíg a lezárások érvényben voltak, ezeket az összejöveteleket sem tarthattuk meg, ám azóta is töretlenül szervezzük a tanfolyamokat. Az érdeklődés nagy, és eddig minden hónapban sikerült összejönnünk. Az én terepem Bajmok és Mišićevo, én itt általában évente egyszer — vagy kivételesen szerencsés esetben kétszer — tudok szervezni tanfolyamot, ha van elegendő érdeklődő várandós kismama. Ez azért is nehezebb falun, mert általában az első gyermeküket várók érdeklődnek a kismamaiskola iránt, később, a második, harmadik gyermek esetében már van tapasztalatuk, és már nincs szükségük képzésre — ez alól kivétel, ha a két gyermek között nagy a korkülönbség, olyankor előfordul, hogy a kismama „emlékeztető” gyanánt ismét eljön a tanfolyamra. Az egyéb akcióink közül megemlíteném a szoptatás hete alkalmából szervezett rendezvényünket, melyre meghívtuk az édesanyákat a gyermekeikkel együtt. Volt egy kis műsor, a támogatóinknak köszönhetően csomagokat is kioszthattunk. Az elmúlt két évben a terepes nővérek közül mindenki ajánlott a saját körzetéből egy olyan édesanyát, aki már több mint húsz hónapja szoptat, és őket külön is megajándékoztuk.

* Szándékosan nem szerettem volna kitérni a szoptatásra mint témára, mert ez valahol nagyon fájó pont nekem. Én ugyanis orvosi előírásra, egyéb gyógyszerek szedése miatt, soha nem szoptathattam. Amit viszont ezért kaptam már a kórházban, és sokszor később is, az mindmáig kísért. Megbélyegezve éreztem magam: a szobában velem lévő többi édesanya, az osztályon dolgozó nővérek, sőt, még az orvosok közül is volt, aki lekezelően bánt velem, miután megtudta, hogy nem anyatejjel táplálom a babámat, és ez még ma is fáj. Úgy érzem, az utóbbi időben egy picit átestünk a ló túloldalára ebben a kérdésben, és ma már kizárólag az alapján ítéljük meg, ki a jó édesanya és ki nem, hogy tud-e, képes-e szoptatni. Szerintem ez óriási teher a friss kismamák számára.

— Ha valaki nem tud szoptatni, vagy egészségügyi ellenjavallatai vannak a szoptatásnak, attól még nem lesz rossz anya. Ez nem a szoptatástól függ, és ezt minden édesanyának el is mondom. Mi természetesen nagy jelentőséget tulajdonítunk a szoptatásnak, az anyatej fontosságát hangsúlyozzuk, hiszen az anyatej a legbiztosabb táplálék a babának, az anyai szervezet állítja elő a pici szükségletei és igényei szerint. De könyörgök, ha valaki nem képes szoptatni, akkor ne érezze magát emiatt rosszul! A tápszerrel táplált babák esetében is megvannak azok a módszerek, amelyekkel kialakul a kötődés. A szeretet, a simogatás, az egymásra hangolódás a szoptatástól függetlenül is létezik. A szoptatás persze nagymértékben hozzásegíthet ahhoz, hogy hamarabb kialakuljon egy bensőséges kapcsolat az édesanya és a gyermeke között, de nem ez a feltétele. A kapcsolat a tápszerrel táplált babák és az édesanyjuk között is ki fog alakulni, legfeljebb lassabban. Nem attól lesz rossz vagy jó anya valaki, hogy tud-e szoptatni. Azt is hozzátenném, hogy frissen, a szülés után az anyai szervezetben még tombolnak a hormonok, ezért lehet, hogy az ilyen dolgokat is óriási kudarcként éli meg az édesanya. Fontos egy támogató család, egy biztos háttér, és idővel a helyükre kerülnek a dolgok. A kulcsszó, melyet már korábban is többször említettünk, a türelem.

* A végére egy nagyon rövid kérdés, mely most megkerülhetetlen: számos teória elhangzott, és többször megállapították, hogy biztonságos, mégis mindmáig sok várandós kismama nem tudja, hogy beadassa-e a védőoltást a COVID—19 ellen, vagy sem.

— A védőoltás felvétele a várandósság és a szoptatás idején is ajánlott, egyik sem számít ellenjavallatnak a vakcina beadásakor.