Két napra kupuszini lettem!

Két napra kupuszini lettem!

Szóval hogy vannak ezek a szerelemfesztiválok meg ezek a szerelemhangulatok az életemben. Egyik szerelmemtől megyek a másikhoz.

És lehet, hogy sokan most megint azt mondják, amit már sokszor, hogy: van két szabadnapod, erre te ahelyett, hogy otthon fetrengenél a nappali szobád pihe-puhájában, útra kelsz, és röpülsz tovább? Igen. Mert engem ez sokkal jobban pihentet, mint egy óra habos fürdő vagy bármiféle pihe-puhák.

S vannak ezek a városok, falvak, helyek és tájak, ahová már nagyon régóta vágyakozom. Persze, persze, már ezerszer hallottuk — mondják ugyanazok: Izland, Dél-Amerika, Kuba. S nem is állítanának valótlant, de a sok távoli ország mellett ott virít a sorban, ott csücsül azon a bizonyos bakancslistán Kupuszina, azaz Bácskertes is, vállkendőivel, színjátszóival, népzenéjével, úgy mindenestül. Voltam már errefelé átutazóban, és most is csak két napot töltöttem itt, a Vajdasági Amatőr Színjátszók Találkozóján. Ahogy fordultunk rá a macskaköves főutcára, mely a falu központjába vezet, már hatalmába kerített valami megmagyarázhatatlanul aranyos érzés. Anita meg is jegyezte, a gondolataimmal párhuzamosan, hogy: ez egy mesebeli, kis falucska.

S ebben a mesebeliségben történik az a másik csoda, amelybe tavaly kóstoltam bele először. Ez a színházas, mosolygós, amatőr színjátszós, barackpálinkás találkozó, ahol mindenki mindenkinek barátja, még akkor is, ha nem. Kikindára is sokszor gondoltam az év folyamán, többször hagyta el a számat egy amatőrszínjátszó-találkozós történetmorzsa, szóval vártam már, hogy elmúljon az a bizonyos egy év, melyet ünnepnaptól ünnepnapig számolunk. Befutottunk.

Sziaaa. Sziasztok. Végre ideértetek. Kávét kaphatunk? Most nem, kezdődik az előadás. Nincs már idő kávézgatni. Lemenjünk a Dunához utána? Maaa? Menjünk inkább holnap. Ebéd után? Akkor alig lesz időnk. 3-kor már megint előadás kezdődik. Akkor majd holnap ebédre megesszük a ma esti vacsorát. Tökéletes.

Napról a reflektorok fényébe s Csáth Gézába. Mákos tészta és máktea. Vissza a napra. Néhány perces sütkérezés, majd a zsűri zsűrizik, a súgósok súgóznak, a társulat társalog. Aztán leves, hús, Duna, napsütés, fotószerkesztés, Guns N’ Roses. Tűzoltóotthon, Anikó, Ancsa, Timi, nyomtatógép… a friss újság ropogós illata, a bázis, ahol írunk. Hiszen mindig kell egy bázis. 

Szóval szerbusz, Kupuszina, szevasz amatőrszínjátszó-találkozó, szia, bázis. Jöttem-mentem, az igaz, de jövök még, s ezt te nagyon is jól tudod.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Két napra kupuszini lettem!
Heti Jegyzet
Két napra kupuszini lettem!
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink