Csoportkép a tábor végén

A Homokháti Kistérségi Cserkészkörzet csapatai az idén 8. alkalommal szervezték meg a Tőzeg-táborukat. A tábor két részből állt: a kiscserkésztáborból (7--10 éves korig), amelyre július 4-e és 8-a között került sor Noszán és a cserkésztáborból (10 évnél idősebbek részére), amely augusztus 16-étől 23-áig tartott a Tőzeg-tó melletti fenyvesben. A két korosztály különválasztására azért volt szükség, mert a 10 éven aluli gyerekeknek teljesen más szükségleteik vannak, több odafigyelést igényelnek idősebb társaiknál.
A kiscserkésztáborban 28 kiscserkész és 4 vezető táborozott együtt Nagy Gizella cserkésztiszt vezetésével. A tábor kerettörténete a magyar honfoglalást elevenítette meg a fiataloknak sok játékkal, kézműves-foglalkozással, bábszínházzal és lovaglással tarkítva. Az utolsó tábortűznél a cserkészjelölteknek lehetőségük volt fogadalom- és ígérettételre is. Az eseményt a táborba kilátogató szülők jelenléte tette ünnepélyesebbé. A kiscserkészek többségének ez a tábor volt az első önálló -- szülőktől távoli -- programja, így a tábor végére szoros barátságok szövődtek. Ezek a barátságok és élmények lelkesítik majd a fiatalokat a cserkészmunka és a cserkészet szerinti életmód iránt, segítve ezzel a cserkészeszme terjedését.
A tőzegi cserkésztábor a kiscserkésztábor folytatása volt. A táborban a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség mindhárom cserkészkörzetének (Torontál Cserkészkörzet, Dél-bácskai--szerémségi Cserkészkörzet és a Homokháti Kistérségi Cserkészkörzet) 50 cserkésze vett részt Muzslyáról, Temerinből, Királyhalomról és Kispiacról. A tábor kerettörténete a honfoglalás utáni időszakot, a magyar kalandozások korát ölelte fel egészen államalapító Szent István királyunk koráig.
A cserkésztábor az egész éves cserkészmunka megkoronázása. Szeptembertől a cserkészotthonokban tanultakat kint, a szabadban hasznosítják a cserkészek, távol a szülők vigyázó tekintetétől. Maguknak kell az őrsükkel együtt a sátrakat felállítaniuk, rendet rakniuk, mosogatniuk, segíteniük a konyhán az étkezések előtt stb.
A tábor ideje alatt kirándulásokat szerveztünk Noszára, a palicsi Állatkertbe és augusztus 20-án mindkét tábor cserkészei részt vettek az ünnepi szentmisén a Szent Teréz-székesegyházban -- ahova a királyhalmi cserkészek vitték be a gyümölcskosarat. Ezúton köszönöm a szervezőknek, hogy biztosították számunkra a vacsorát, hogy ne üres gyomorral térjünk vissza a táborba.
A táborban kézműves-foglalkozásokat: gyöngyfűzést, csomózást, fafaragást, gyurmázást is tanultunk. A fiatalok kipróbálhatták kézügyességüket, gazdagíthatták tudásukat.
Mivel a magyar lovas nemzet, ezért Surinya Sándor királyhalmi öregcserkész jóvoltából minden részvevő megtapasztalhatta, milyen is volt a kalandozó magyarok élete lóháton. Mindenki kipróbálhatta magát a nyeregben, az ügyesebbek önállóan, segítség nélkül, a kezdők vezető segítségével. Ez a program egyike volt a legnépszerűbbeknek, sokan ugyanis most ültek először lovon.
Részt vett a táborban Varga Zoltán SDB atya, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke, aki a gyerekek nevelésén kívül a lelki útravalóról is gondoskodott -- a cserkészek tábori szentmiséken vettek részt.
Ellátogatott táborunkba Ricz Péter, a szabadkai Városi Múzeum főrégésze is, előadást tartott a honfoglalásról és a kalandozások koráról. A táborozók így megismerték a mondák történelmi vonatkozásait, a mesék mellett a valóságot is.
A fiatalok a táborban játékos módon kerültek közel őseink életéhez, szokásaihoz. Többek között megtudták, hogy miért is telepedtek le itt, a Kárpát-medencében, miért választották hazájuknak pont ezt a területet a honfoglaló magyarok, milyen nehéz és fáradtságos csatákat vívtak a már itt élő lakossággal a föld megszerzéséért. A táborlakók így talán jobban megbecsülik majd őseiket, a földet ahol élnek, a nemzetet, amelyhez tartoznak, és büszkék lesznek magyarságukra, kultúrájukra, hagyományaikra...
Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Bethlen Gábor Alapnak, hogy támogatta a táborunk színvonalas lebonyolítását, valamint azoknak a cserkészszülőknek, akik önzetlenül segítettek a konyhán, hogy mindennap meleg ebéd kerüljön a cserkészek tányérjába, és mindenkinek, aki segített a tábor munkájának zavartalan lebonyolításában.