Hidegre, téliesre fordult az időjárás. Mese nincs, fűteni kell.
Az ember szereti, ha az otthona kellemes, meleg. De a tüzelő megvásárlása bizony jelentős terhet ró a családi költségvetésre. Van, aki már idejekorán beszerzi a szenet, a tűzifát, megint mások még közvetlenül a fűtési idény megkezdése előtt sem tudnak annyi pénzt elkülöníteni, hogy a téli, hideg hónapokra a szükséges tüzelőt megvegyék.
Egyre több a megélhetés peremére sodródott család, ahol arra sincs lehetőség, hogy a meleg ruhát megvegyék a gyermekeknek. Vagy hogy az egész otthonukat befűtsék, ha jönnek a zord, fagyos nappalok és éjszakák. Sok helyütt a család minden tagja egyetlen helyiségben várja a tél elmúltát, mert a tüzelőből nem jut a ház vagy lakás minden helyiségének a fűtésére. A legolcsóbb faszén tonnája 4500 dinár, a legdrágább szárított széné pedig 9000. Van, akinek ekkora az egész havi jövedelme...
A nyugdíjas-egyesületek oly módon igyekeznek segíteni az idős embereken, hogy lehetővé teszik számukra a tüzelő 8-10 havi részletre történő megvásárlását. Egy kisnyugdíjasnak ez bizony nagy segítség. Hasonlóképpen a különféle szeretetszolgálatok, emberbaráti szervezetek élelmet, ruhaneműt gyűjtenek a szegény sorsú polgárok részére. De mindez kevés, hiszen ezekből az adományokból nem jut mindenkinek, akinek szüksége lenne rá...
Nagyanyáinktól azt tanultuk, hogy télire az élelemből is raktározni kell. Olyan ez, mint amikor a mókus egész nyáron át gyűjtöget, hogy kis vackából télvíz idején ne is kelljen kimozdulnia. Valamikor zsákszámra került burgonya, hagyma, liszt és kristálycukor az éléskamrákba, a polcokra pedig befőttek, lekvárok és savanyúság. Ma már mindezen finomságok beszerzése is nagyon sokba kerül, így a legtöbb háztartás éléskamrája a téli hónapokban is üres marad.
Készül-e már a télre? - kérdeztük a héten.
Faragó Mihály bácskossuthfalvi nyugdíjas:
- Kukoricacsumát vettem, jó sokat, és azzal fűtök majd a kemencébe. Szerencsére a vályogból készült házunk jól tartja a meleget, így eddig még mindig elegendő volt a bekészített tüzelő. Igaz, voltak nagyon hosszú és nagyon zord telek, de akkor egy kis fával is megtoldottuk a fűtést. Az idén, remélem, nem lesz szükség erre. Meleg, téli ruhát vásárolni nem kell, hiszen a gyerekek már kirepültek a fészekből, élik a saját életüket. Mi a nejemmel már nem költünk ilyesmire. Meg hát van takarónk is, ha nagyon fázunk, elővesszük. Disznót nevelünk, és remélem, hogy sikerül a saját részünkre is levágnunk egyet. A hús bekerül a mélyhűtőbe, krumpli, hagyma, liszt, cukor van az éléskamrában, úgyhogy jöhet a tél, mi nem félünk tőle.
Gyetvai Ilona szabadkai nyugdíjas:
- Három tonna szenet vettem részletre. December végéig kell kifizetnem az utolsó részletet. Csak így tudtam megvásárolni a tüzelőt, mert a tizenegyezer dináros nyugdíjamból nem tudnék most egyszerre ennyi pénzt elkülöníteni. A lányomék a nyáron elláttak gyümölccsel meg kristálycukorral, én pedig mindnyájunknak befőttet készítettem. Száz liter paradicsomot is kifőztem, és még savanyúságot is eltettem télire. Természetesen ebből ők használnak többet, nekem néhány üveg befőtt vagy savanyúság is megteszi egész télen. Hagymát is vettek nekem egy zsákkal, meg lisztet, még csak az étolaj meg a cukor hiányzik. A lányom azt mondta, azt is megveszik hamarosan, ne aggódjak. Hát mi így segítjük egymást. åk megveszik, én meg elkészítem nekik a télirevalót. åk is egy fizetésből élnek két kisgyerekkel, úgyhogy nekik sem könnyű.
Varga Ferenc szabadkai nyugdíjas:
- Nem készülünk különösképpen a télre. Távfűtéses lakásban élünk, eddig még minden télen elégedettek voltunk a távhőszolgáltatással. Igaz, hogy most megint megdrágult a városi fűtés, de hallván, hogy másoknak mennyi pénzbe kerül a tüzelő megvásárlása, úgy érzem, mi még mindig kiváltságos helyzetben vagyunk. Igaz, hogy egész éven át fizetjük a havi 4500 dináros fűtési díjat, de ez még így is jóval olcsóbb és kényelmesebb, mint ha fával, szénnel fűtenénk. Ketten élünk egy hatvan négyzetméteres lakásban a feleségemmel a Sugárúton. Nem okoz gondot számunkra naponta elsétálni a piacra és megvenni a legszükségesebbeket. Éppen ezért semmit sem készítünk be télire, hiszen itt vagyunk a város szívében, naponta egy piaci körséta pedig mindkettőnk egészségének jót tesz.
Csonka Ildikó adai háztartásbeli:
- Öt tonna szenet vettünk, ami húszezer dinárunkba került. Emellé fát is kell még venni gyújtósnak. Egy fizetésből élünk, két gyermeket iskoláztatunk, úgyhogy számunkra a tél közeledte mindig feszültséggel jár. Idegeskedünk azon, hogy lesz-e miből megvenni a tüzelőt, a gyerekeknek a csizmát, a kabátot, hogy a többi szükséges télirevalóról ne is beszéljünk. Máról holnapra élünk. Ha van miből, veszünk húst, gyümölcsöt, ha nincs miből, nem veszünk. Ezt az állapotot már a gyerekeink is ismerik, és nem követelőznek. A tél egyébként is jóval nagyobb kiadásokkal jár, elsősorban a fűtés miatt. A gyerekek miatt muszáj az egész házat befűtenünk, mert ők már nem szívesen szorulnak össze velünk egyetlen helyiségbe. Még el sem kezdődött a tél, de én már a végét várom.
Kórizs Magdolna szabadkai könyvelő:
- Gázzal fűtünk, és bizony nagyon sokba kerül. Amikor harminc évvel ezelőtt felépítettük a házunkat, még nem gondoltunk arra, hogy egy napon ilyen nehéz idők köszöntenek ránk. Ötezer márkánkba került tizenhét évvel ezelőtt a gázfűtés bevezetése, azóta pedig egyre csak emelkedik a földgáz ára. Évek óta már ez a fűtési mód a legdrágább, pedig annak idején éppen azzal beszélték rá a lakosságot a gázfűtésre, hogy a földgáz lesz a legolcsóbb, azzal lesz a leggazdaságosabb fűteni. A száztíz négyzetméteres házunk fűtése évente legalább 60 ezer dinárba kerül, de ha keményebb a tél, még többe. Ráadásul hol van gáz, hol nincs. Most is azzal riogatnak bennünket, hogy a szabadkai gázszolgáltató vállalatnak mindössze két hónapra való tartalékai vannak. És mi lesz velünk azután? Villanyárammal fűteni szintén nagyon költséges, de ha nem marad más választásunk, kénytelenek leszünk ezt a lehetőséget igénybe venni.