Egészen biztosan lesz is majd valamiféle megrázkódtatás, hiszen a gazdaságtörténelem is lényegében felemelkedésekről és hullámvölgyekről szól.

Komolytalannak tűnhet a helyzetet a rajzfilmhőst, dr. Bubót idézve illusztrálni. Az erdei bagolydoktor ugyanis a többi közt azt mondta: „Állapíts meg bátran bármilyen bajt, a beteg előbb-utóbb majdcsak beszerzi azt.” Az eddigi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy előbb vagy utóbb jön egy lejtmenet is, nem kell tehát azokat bolondnak nézni, akik próbálnak valamilyen módon felkészülni rá. A gazdasági válságok esetében azonban mindig felmerül a kérdés, hogy a hullámvölgyek mennyire tekinthetőek „természetes” jelenségnek, és mennyire az emberi tevékenység melléktermékei, káros következményei.

A közgazdaság-tudomány folyamatosan fejlődik, de megfigyelhető, hogy a tudomány sok esetben mégis lemaradt valamilyen téren — ezért nem tudjuk az ilyen nem kívánatos jelenségeket előre jelezni és megelőzni? Az évezred vége előtt, amikor a kelet-európai országok gyakorlata arra engedett következtetni, hogy a szocialista tervgazdálkodás zsákutca, ismét divatba jöttek a szabadpiac mindenhatóságát hirdető eszmék. A közgazdaságtan elméleti síkon sokat fejlődött. A gyakorlati gazdaságpolitikában azonban ennek máig kevés előnyét láthatjuk. A tervezésben és a gazdaságpolitika vezetésében viszont — akárcsak az élet más területein — minden kétséget kizáróan tudományos megközelítésre van szükség. Sok azonban a botcsinálta szakember, a sarlatán, az olyan képzetlen vagy tehetségtelen döntéshozó, aki ténykedésének hatása önmagában elhanyagolható volna, de a sok kicsi összeadódva már jelentős hatást képes kifejteni.

Ha azt szeretnénk, hogy a közgazdaságtan a jövőben a gyakorlati életben biztonsággal és jól felhasználható megoldásokat tudjon felkínálni, meg kell változtatni a művelésének általános feltételeit, és az intézményes kereteket is pontosan ki kellene jelölni. Nem véletlen a dr. bubós hasonlat: a közgazdaságtan sok szempontból az orvostudományhoz is hasonlítható. Abban egészen biztosan, hogy sosem lehet egzakt módon lemérni a pontos teljesítményt, egyik területen sem. Az orvostudomány is ismer ugyanis eseteket, amikor a tökéletes diagnózis és a helyes terápia ellenére sem gyógyultak meg a betegek, illetve olyanokat is, amikor az orvostudomány már lemondott a szenvedőről, aki végül mégis meggyógyult.

Az orvostudomány sikerei és kudarcai, akárcsak a közgazdaságtan eredményei, feltehetően a rendelkezésre álló információ mennyiségétől függnek. Ha pontosan tudjuk, mi történik, abból arra is jobban következtethetünk, mi fog a jövőben történni. Az utóbbi két évtized elképesztő méretű információrobbanást hozott, mely a tudományos felfedezések széles körű alkalmazásának egyenes következményeként azonosítható. A világháló segítségével ma már nagyon gyorsan hozzáférhetünk minden információhoz. A közgazdaság-tudomány szempontjából azonban úgy tűnik, ez egyelőre mégsem hozott korszakalkotó áttörést. A sok ember sok szempontból előreláthatatlan, sok tényező által befolyásolható viselkedése ma sem modellezhető pontosan. Egyéni reakcióink és viselkedésünk sajátos módon összeadódik, a gazdasági folyamatok pedig ennek függvényében változnak. Viselkedésünk azonban gyakran egyik pillanatról a másikra megváltozik. Ezért lehetetlen egy olyan modell megalkotása, amely előre jelezné a gazdasági folyamatokat.

Érdemes megemlíteni egy másik hasonlatot is a társadalmi és a természetben végbemenő folyamatok között. Azt hihetjük ugyanis, hogy ami természetes, az mind előnyös és jó, pedig nem! Például egy nagy méretű meteor becsapódása, egy vulkánkitörés, egy földrengés vagy egy napvihar természetesként fogható fel, mert nem az emberi tevékenység következménye, hanem természeti jelenség. Mégis káros. Környezetszennyező, és más nem kívánatos következményei is vannak.

A világban történő események vizsgálata alkalmával tehát nyilván érdekes következtetésekre juthatunk, ha az említett szempontok alapján próbáljuk a gondokat megközelíteni. Mindezt jól illusztrálja egy másik dr. Bubó-idézet, mely szerint: „Tartsd szem előtt: az erős szervezet még az egészséget is képes legyőzni!”