Nagyon szomorú levelet hozott a héten a posta a Csantavér melletti Dušanovóról. Tudtuk azt, hogy egy ilyen levél egyszer majd megérkezik, de nem gondoltuk, hogy ilyen hamar. Olvasónk előző levelében már megírta, hogy az orvosok nem biztatják sok jóval, de sem az újságban, sem a rádióműsorban nem közöltük azokat a sorait, nehogy a fülébe jussanak annak, akinek pénzgyűjtési akciónkkal legalább a reményt szerettük volna visszaadni az életre. Sajnos nem sikerült. Részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak, s ugyanakkor mély megdöbbenésünket amiatt, amiről olvasónk ír: ahogyan a falujában egyesek reagáltak a segélykérésére.
Az elmúlt másfél évtizedben nagyon elszegényedtünk. Egyesek a nyomor küszöbére jutottak, mások egyenesen a nyomorba. Akiket megkímélt a sors a betegségektől, talán nem is tudják, hogy például egy súlyosabb lábtörés gyógyítása is csaknem ezer eurójába kerül a páciensnek! Ez félévi átlagkereset! És akkor még nem is beszéltünk a súlyos műtétek, életmentő beavatkozások költségeiről!!! Senki sem tudja tehát, hogy mit hozhat még számára a sors, s ezért gondolja meg, hogy mit beszél!
Mihály Julianna, Dušanovo, Partizán utca 59/A.
Most még nehezebben fogok írni, mint amilyen nehezen írtam az előző levelemet. Tudatom Önökkel, hogy a fiam, Kóródi Róbert meghalt, két napra azután, ahogy az előző levelemben segítséget kértem neki a gyógyuláshoz. Bár ne tettem volna! Nagyon sok fájdalom ért emiatt az emberektől. Mindennek lehordtak, amikor az újságban és a rádióban hallották, hogy segítséget kértem. Nagyon fáj, mert a fiamat már semmi sem hozhatja vissza. Míg élek, bánt, hogy nem tudtam rajta segíteni és sűrűbben elmenni hozzá, de minden késő. A szívem szakad meg, hiába járom a temetőt nap mint nap. Nagyon szépen köszönöm az újságíróknak, hogy közölték az újságban a levelem, igaz, van már 15-16 éve, hogy utoljára újságot vásároltam. Augusztus 31-én kaptam el a szomszédból azt a számot, amiben közölték a választ. Megköszönöm a Szabadkai Rádió dolgozóinak is, hogy igyekeztek segíteni. Kérem, tudassák a népekkel ezt a rossz hírt. Mert az emberek egyébként azt mondják, hogy én csak kihasználtam azokat, akik segíteni akartak rajtam, meg hogy menjek dolgozni, ne kolduljak! Ha a gyerekeket megcsináltuk, tartsuk el őket! A beteg fiam meghalt, most már nincs, mire segítséget kérnem. Igaz, az adósság megvan, mert az ikrek tanítására is kölcsönt kértem, csak úgy tudtam elindítani őket az iskolába. Ha netán valaki mégis segítene, szívesen fogadok bármit.
Megköszönöm Kern Anikó adományát. Tiszta szívből kívánok a családjának jó egészséget és az édesanyjának gyógyulást. Még egy másik szabadkai adományozót is köszönet illet: Hajnal Zorica is segített, áldja meg az Isten a jóságát! Ez minden, amit eddig kaptam, összesen 4 ezer dinárt. Sokat számít ez is, de sajnos már a fiam nincs közöttünk. Megköszönöm a Polgármester Úrnak is a válaszát. Arra kérném, ha lehetne, járjon el az érdekemben a Szociális Központnál, hogy habár a fiam meghalt, kapjak segélyt a kicsikre.
Teljes szívemből megköszönöm az eddigi segítséget, és ha valaki ezután segítene, azt előre is köszönöm.
Nem tudom, hogy hogyan viselem el a további gúnyolódást és a fájdalmat. De kérem az Istent, aki, hiszem, hogy velem lesz majd, és csak kibírom valahogy! Mert ezt sem fogja kiállni a nép szó nélkül, az biztos! Úgy néznek majd rám, mint egy gyilkosra. Az Istent kérem, senkire se hozzon ekkora fájdalmat! Köszönök még egyszer mindent!
Horváth Militicsi József, Szabadka
Néztem a községi képviselő-tetsület televíziós közvetítését. Miért nem beszél magyarul az ülésen a polgármester, miért nem mutat példát a többi tanácsnoknak?
Kucsera Géza polgármester
Azt hiszem, hogy egy város polgármestere függetlenül attól, hogy melyik az anyanyelve, úgy kell, hogy beszéljen, hogy mindenki megértse. Sajnos az üléseken még mindig nem tudunk olyan minőségű szimultán fordítást biztosítani, hogy az elmondottak egyértelműen azonosak legyenek az eredetivel a másik nyelven is. Szeretném a mondandómat úgy eljuttatni a képviselőkhöz, hogy pontosan azt értsék, amit mondani szeretnék. Alkalomadtán, amikor a téma nem annyira lényegbevágó, magyarul is beszélek és a fordítóra bízom a tolmácsolást. Azt hiszem, hogy a kommunikáció így gördülékenyebb és hatékonyabb is. Természetesen soha nem tagadtam meg az anyanyelvemet és nagyon szívesen használom is, de a mostani műszaki körülmények között, például a tévés közvetítésben, a magyarul elmondott szöveg szinkrontolmácsolása olyan hangminőségű volt, hogy nem hallotta a néző a szöveget egyik nyelven sem.
Göncöl Julianna, Szabadka
A tejpiacnál levő lakásom a plafonig vizes, egészségtelen. 2001 óta kénytelen voltam albérletben élni, de már nincs pénzem rá, hogy ezt fizessem. Már eladogattam minden felesleges holmimat. Lenne-e lehetőség rá, hogy a piacnál a sarkon épült új épületben kapjak egy egyszobás lakást a mostani kétszobás helyébe?
Kucsera Géza polgármester
Nem tudok pontosan válaszolni, nem tudom, hogy községi lakásról van-e szó vagy magántulajdonúról. Ha megvásárolta, akkor a lakás a saját tulajdona és kötelessége felújítani. A község az eladott lakásokat már nem tudja karbantartani, mintha a sajátjai lennének. Meg lehet próbálkozni a cserével és köthet olyan szerződést egy vállalkozóval, hogy régi lakásáért kapjon egy újat, igaz, kisebbet.
A rovatvezető sorai
Továbbra is várjuk olvasóink leveleit. Használják a címszelvényt, vagy írjanak villámpostán az msz@radiosubotica.co.yu címre. Ne feledkezzünk meg a heti nyertesről sem! Ő Göncöl Julianna szabadkai olvasónk, aki negyedévi előfizetést kap a Hét Napra. Gratulálunk, és kérjük, jelentkezzen a 024/555-181-es telefonszámon, hogy megbeszéljük a nyereménnyel kapcsolatos részleteket.