Nagyon sok névtelen levél érkezik rovatunk címére, ami azt jelzi, hogy az emberek félnek. Félnek attól, hogy ha kényes dolgokat kérdeznek, akkor abból bajuk származhat. Természetesen a névtelen levelek sem kerülnek szemeteskosárba, ha azokban közérdeklődésre számot tartó kérdések vannak. Mégis arra kérjük olvasóinkat, hogy írják le teljes nevüket és mellé címüket vagy telefonszámukat. Ha nyernek, akkor így könnyebben meg tudjuk beszélni a nyeremények átvételének részleteit. Kérésükre nevüket nem jelentetjük meg a lapban.
Heti nyerteseink egyébként: Olga (telefonszáma a szerkesztőségben), aki a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségében átveheti ajándékkönyvét, az önkormányzat ajándékát. Stipan Sekuliæ negyedéves előfizetést kap a Hét Napra. Kérjük olvasónkat, jelentkezzen a 024/555-181-es telefonszámon, hogy megbeszéljük a nyereménnyel kapcsolatos részleteket.
Továbbra is várjuk kérdéseiket: használják a címszelvényt, vagy írjanak villámpostán a msz@radiosubotica.co.yu címre.
Csantavéri szegény családok közös levele
Hallottuk a rádióból, hogy megszűnik a bolhapiac. Mi itt vagy kétszázan árulunk és abból élünk. Öregek és fiatalok, akik munka nélkül vagyunk és semmi más lehetőségünk sincs, amiből megélhetnénk. Azt emlegetik, hogy adót kell fizetni, meg speciális pénztárgépet vásárolni. Csantavéren hetente kétszer van piac, s az is mindössze 2-3 óra hosszát tart, télen még addig sem. Mi nem fizethetünk annyi adót, mint a szabadkaiak, akik a délutáni órákig árulhatnak. Nincs mindenkinek földje és a szegénykonyhára se mehet mindenki. legkönnyebb elvenni a kisemberek pénzét, az éhes gyerekekre nem gondolnak!
Kucsera Géza polgármester
Nagyon nehéz kérdéssel állunk szemben, hisz egy olyan tevékenységről van szó, amely egy adott időszakban mentőövnek számított a munkanélküliek számára. Nemcsak Szabadka községben volt ez így, hanem másol is. Szabadka azért volt speciális helyzetben, mert a határ mentén fekszik, és általában könnyebben szerezhető be a magyarországi áru, s így ezek forgalmazása is könnyebb volt. Nagyon sokáig az állam is tolerálta az ilyen tevékenységet és mi is megpróbáltunk szemet hunyni felette, habár tudtuk mindannyian, hogy ezáltal, mivel az árusok nagyon nagy száma szürkegazdasággal foglalkozik, komolyan károsul a helyi költségvetés, de az országos büdzsé is. Azonban a családok és a rengetek munkanélküli helyzetének a mérlegelése engedékenyebbé tett bennünket. Tudni kell viszont, hogy ha komoly a szándékunk, hogy az európai nagy családhoz tartozzunk, akkor bizonyos törvényes módosításokat el kell végezni, s épp az áruforgalom egyike azoknak a témáknak, amelyben az európai közösség nagyon szigorú. Ideje lassan elfogadnunk nekünk is a nemzetközi normákat. Tudom, hogy sokan most azt mondják, hogy ehhez olyan bérek is kellenek, amelyekből meg tudnak élni az emberek. Felteszem a kérdést, hogy rendben van-e az, hogy ugyanazzal a tevékenységgel foglalkozó emberek két részre vannak osztva? Egyik részük becsülettel megfizeti az adókat, amit kirónak rájuk. Mások ugyanazt a tevékenységet végzik és nagyobb forgalmat bonyolítanak le, hisz olcsóbb az árujuk, mert nem kell az államnak, a községnek fizetniük. Azt hiszem, hogy előbb utóbb el kell fogadni azokat a szabályokat, törvényeket, amelyek kiegyenlítik a helyzetet a két csoport között. Az önkormányzatnak nem hatásköre, hogy ellenőrizze a piaci árusokat. Erre van a munkaügyi felügyelőség. Ennek a gazdája a szerb kormány. A mi dolgunk egyedül csak a közterületek bérbe adása. Viszont nagyon szigorú rendeletet kaptunk, hogy közterületet nem adhatunk bérbe olyan személyeknek, akiknek nincs munkavállalási engedélyük. Tehát mi is kényszerhelyzetben vagyunk, és büntethetőek, ha nem járunk el a törvény értelmében. Éppen ezért próbálunk érvényt szerezni az előírásoknak, s nagyon sokszor tesszük ezt nagyon keserű szájízzel, hisz tudjuk, hogy nagyon sok szegény család van. Tisztában vagyunk azzal is, hogy nem tudunk az igényeknek megfelelő mennyiségű munkahelyet teremteni. Pedig megteszünk mindezt ennek érdekében. Tudjuk azt is, hogy még mindig fél a külföldi tőke bejönni az országba. Beszéltem azonban olyan gazdasági szakértőkkel és vállalkozókkal, akik szerint vannak olyan vállalatok, ahol állandóan nyitott a pályázat és egyszerűen bizonyos munkákat az emberek nem hajlandóak vállalni. Lehet, hogy a piacozásból könnyebben meg lehet élni és sokan ezt a könnyebb módot választják a kenyérkeresésre. Én megpróbálok törvénytisztelő ember lenni, s kötelességem, hogy a városban próbáljam betartatni a törvényeket. A piaci árusok követelései, különösen azok, amelyek útblokádhoz vezettek, egy kicsit furcsák. Miért kell Szabadkán tiltakozni a szerbiai árusnak, hisz a döntéseket nem Szabadkán hozták meg, hanem Belgrádban?! Miért kell a szabadkai határátjárót lezárni? Ugyanúgy el lehetne torlaszolni Dimitrovgrad-nál, vagy máshol is. Azt hiszem, hogy a határlezárás hátterében olyan érdekcsoportok vannak, akik eddig ebből a tevékenységből nagyon jól éltek, kihasználva a szegény emberek helyzetét. Ennek kell útját állni, s az árusítást pedig törvényes mederbe terelni.
Szabadkai olvasó
Támogatja-e a nyugdíjasok tüntetését? Ha csökkentik a nyugdíjakat, akkor az idősek tényleg nem fognak tudni megélni!
Kucsera Géza polgármester
Azt hiszem, hogy a nyugdíjasok irányában már nem szabad tenni semmiféle korlátozó intézkedést sem, csökkenteni az amúgy is alacsony nyugdíjakat. Tudom, hogy ezek nagyon-nagyon alacsonyak, nem elegendőek a túléléshez. Talán megoldás lehetne egy olyan határozat, amivel a nyugdíjak alsó és felső határát egymáshoz közelebb hoznák. Jelenleg hatalmas eltérések vannak a nyugdíjak között. Sokkal több az alacsony nyugdíj, de vannak olyanok is, akik hatalmas nyugdíjjal rendelkeznek. Ezen a téren kellene valamit tenni. A másik dolog pedig, hogy a nyugdíjasok nem tehetnek arról, hogy az elmúlt tizenegynéhány évben a nyugdíjalap pénzét valakik ellopták. Az országnak a kötelezettsége ezt a pénz visszatéríteni, s az időseknek a legalapvetőbb életfeltételeket biztosítani, magyarán akkora nyugdíjakat fizetni, hogy az emberek meg tudjanak élni. Támogatom tehát azokat a megmozdulásokat, amelyeknek ezek a követeléseik.