1848 tavaszán forradalmak sokasága tört ki majdnem egész Európában. Nem volt ez máshogy az akkori Magyarországon sem, ahol Pesten 1848. március 15-én kezdődött a magyar szabadságharc és forradalom. A magyar történelem egyik, ha nem legnevezetesebb fordulópontjának évfordulójához közeledve az egész Kárpát-medencében alkalmi műsorokkal emlékezik meg az eseményről az anyaországi és a külhoni magyarság. Az újvidéki székhelyű Európa Kollégiumban az ünnepséget március 12-én, szerdán tartották meg a kollégium dísztermében.
Az alkalmi műsort a felcsendülő himnusz nyitotta meg, melyet az egybegyűltek közösen énekeltek el. Ezután az intézmény igazgatónője, Snejder-Sára Ildikó szólt a hallgatósághoz, kiemelve a március 15-ei eseményekre való emlékezés jelentőségét.
Az újvidéki Művészeti Akadémia színészosztálya, a Tenyér Társulat bemutatta a Petőfi élete öt részletben című előadását. A színészek játékát osztályvezető tanáruk, Balázs Áron vázolta.
— Ez egy egészen flexibilis előadás, játszható színházteremben, művelődési otthonban, iskolai tanteremben. Petőfi életét, munkásságát dolgozza fel dióhéjban. Ismert és kevésbé ismert versei hangzanak el, törekedve arra, hogy ne egyszerű verses est legyen, hanem inkább színházi hatást keltsen. Az előadás rengeteg helyen megfordult Vajdaságban, és így a közönsége megismerhette a fiatal színésznövendékeket, pályakezdőket. Magát a produkciót ők öten álmodták meg és állították színpadra.
Az előadás alapjairól, felépítéséről és témájáról részletesebben a csoport két tagja, Greguss Lilla és Gusztony Endre nyilatkozott lapunknak.
G. L.: — Az előadás a Szekeres László Alapítvány (valamikori VM4K) Mozdulj, Petőfi! programsorozatára kiírt pályázatra lett létrehozva, a Petőfi 200 emlékévben, 2023-ban. A téma tehát megvolt: Petőfi Sándor. Az osztályunkkal pedig amikor megtudtuk, hogy létezik ez a pályázat, úgy gondoltunk, ez jó lehetőség egy olyan saját előadás megírására, elkészítésére, amellyel utazhatnánk, a célközönség pedig a tanulók. Ez tantermi előadás, és többnyire iskolákban játsszuk, általános és középiskolás diákoknak egyaránt. Ezt azért is tartjuk jó dolognak, mivel sok olyan kisvárosba, faluba is elutaztattuk már, ahol nincs lehetőség színházi előadások megtekintésére. Azt szerettük volna, ha a tanulók nem egy megszokott darabot kapnak, hanem olyan színházi formában ismerhetik meg Petőfit, amellyel nem igazán találkoztak. A költő versei mellett van benne ének, tánc és a színészek beszélgetései — vagy inkább vitái — Petőfiről. A visszajelzések alapján a gyerekek élvezik az előadást, a tanárok pedig azt mondják, megvan az oktató jellege, mégis fiatalos, modern és lendületes, éppen diákoknak való. A bemutató 2023. június 5-én volt az Újvidéki Színházban, azóta pedig már nagyjából harmincszor játszottuk.
G. E.: — Az előadásban az idén negyedéves, magyar nyelven tanuló színészosztály tagjai vannak. Bagi Nati, Greguss Lilla, Dedovity Tomity Lea, Sadiković Marijo és jómagam. Alapnak maga Petőfi munkássága és művei álltak rendelkezésünkre, ehhez találtunk ki egy olyan koncepciót, formát, amelyhez elengedhetetlen volt, hogy mindenki beleadja a saját kreativitását, hogy végül együtt el tudjunk készíteni egy szövegkönyvet. Sokat segítettek nekünk az osztályvezető tanáraink, László Sándor és Balázs Áron. Megnéztek bennünket, tippeket adtak, terelgettek, miközben figyeltek rá, hogy továbbra is a mi ötleteinket tudjuk megvalósítani, és ők csak segítsenek a hogyan?-ban. Szabó Regina színművésznőt kértük meg, hogy segítsen nekünk a fényekben, hangokban, és ő is elengedhetetlen része a csapatunknak. Az előadást valóban úgy próbáltuk meg összeállítani, hogy minél több generációnak élvezhető legyen, így akár egy általános iskolás, de egy felnőtt is megnézheti.
A csaknem egyórás műsor végén a diákok és a nevelők közösen a Szózat éneklésével búcsúztatták az estet. Ezután a hallgatók véleményét kérdeztük.
Kalmár Edina az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén mesterszakos hallgató.
— Az előadást kreatív megoldásokkal tették izgalmassá. Az elején úgy tűnik, mintha éppen egy főpróbába cseppentünk volna bele, a színészek ugyanis egy baki után vitába kezdenek, hogy mit hogyan kellene csinálni. Az egyik vélemény szerint a színpadra kiállás és szavalás nem elég, ennél több kell a közönségnek, a másik vélemény viszont arra vonatkozik, hogy mégiscsak egy költőről van szó, ezért magától értetődő, hogy bizonyos verseket el kell szavalni. Végül frappáns módon sikerül megoldaniuk, hogy miként lehet Petőfit érdekesen bemutatni. Versei nem a megszokott módon csendülnek fel, továbbá színesíti az előadást, hogy olykor komolytalan magánéleti tények hangzanak el a költőről, például, hogy óvodás kora óta hány szerelme volt Szendrey Júliáig. Az előadást szórakoztatóvá tette az ikonikus Petőfi-bajusz vagy az a jelenet, ahol egy modern Petőfit mutatnak be, aki nem szaval, hanem rappel, körülötte pedig breaktáncolnak. Számomra ez egy nagyon szimpatikus előadás volt, mely elrugaszkodott a hagyományos megemlékezésektől, de ettől függetlenül tiszteletet mutatott, és a szórakoztató részeken kívül elhangzottak a jól ismert Petőfi-versek, mint a Föltámadott a tenger, A Tisza, a Nemzeti dal.
Hasonlóan vélekedett Butás Flórián is, aki szintén a Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének hallgatója, a negyedik évfolyamon.
— Az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy a szabadságért, az egyenlőségért és a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem mindig központi szerepet kap egy nemzet életében. A fiatal színészek izgalmas módon hozták színpadra Petőfi Sándor életének legfontosabb mozzanatait. Az előadás nemcsak informatív volt, hanem valódi élményt is nyújtott. A jelen és a múlt összekapcsolódik, a kapcsolat pedig abban rejlik, hogy a március 15-ei ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy a szabadság, a jogok és a demokrácia védelme mindenkor fontos. Ahogy 1848-ban a fiatalok felismerték a változás szükségességét, úgy ma is a fiatal generációk a jövőjük alakítói, akik képesek befolyásolni a társadalmi és a politikai folyamatokat.
Fotók forrása: Az Európa Kollégium archívuma
