Kancsikások egymás között: Fruzsa Károly, Horváth László, Ladvánszky István, Dudás György

December elején tartotta meg a muzslyai Szakácsmesterek Egyesülete (amely a Fókusz M fejlesztési központ keretében működik) az I. kancsika- és a III. birkapaprikás-főző versenyt. A rendezvény előtt annak megálmodója és főszervezője, Gregus József elmondta, hogy fel szeretnék eleveníteni a már veszendőben levő hagyományokat. Így esett a választás elsőként a kancsika-versenyre. Gyorsan híre ment a faluban, hogy valójában mi is van készülőben, és a kancsikások gyakorolni kezdtek. Természetesen -- hogy még nagyobb port verjenek -- a rendezvény előtti vasárnapon hívogatni mentek, végigjárták Muzslyát, és kancsikadurrogtatástól volt hangos a falu.
Tizenhárom kancsikaforgató jelentkezett a vetélkedőre, hárman azonban nem tudtak jelen lenni. A nagy napon a közönség szép számban gyűlt össze, hogy végignézze a nem mindennapi rendezvényt. Mindez a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület kerthelyiségében zajlott le. A kancsikások, akik a helybelieken kívül Szentmihályról és Nagybecskerekről érkeztek, megmérettetését Müller János, Kovács Zoltán és Ispánovics Mihály zsűritagok értékelték. Négy kategóriában osztályoztak: a magasan álló, valamint az alacsony célok leütését, továbbá a gyors kancsikapattogtatást és a leghangosabb kancsikadurranást értékelték. Odafigyelt a zsűri a kancsika minőségére és a népviseletre is. A kancsikások közül a muzslyai Ladvánszky István bizonyult legjobbnak, második lett a muzslyai Csordás András, harmadik a nagybecskereki Kiss Pál. A versenyzők között volt fiatal, idős egyaránt, a legfiatalabb tizenéves, a legidősebb 70-en túli. A hozzáértők elmondása szerint a jövőben arra kell törekedni, hogy egy közös, de jó kancsikával versenyezzenek, kérdés azonban, hogy hol találnak kancsikakészítő mestert, hiszen nemcsak Muzslyán, de még a környező falvakban sem ismernek ilyet. A beszélgetések során kiderült, hogy a kancsikások között voltak olyanok is, akik több mint húsz éve nem forgatták a szerszámot (bizonyára rá sem gondoltak, hogy erre a tudásukra még szükség lesz). Beszélgetés közben az emlékek is felidéződtek, volt, akinek a kancsikázásról keserű emlékek jutottak eszébe, hiszen a kenyérre valót is a kancsikával keresték meg, természetesen még gyerekkorukban. Mindenképpen tanulni is lehetett a látottakból, sőt a látogatók is kipróbálhatták a kancsikázást.
A Petőfi előtti téren 15 órakor kezdték meg a főzést a versenyzők, 18 bográcsban rotyogott a közkedvelt birkapaprikás. A zsűri tagjainak (Csordás György, Ratko Stojniæ és Orc Andrija) döntése szerint három muzslyai amatőr szakácsmester főzte a legfinomabb paprikást. Az első díjas Hunka Anikó lett, második Rácz János, harmadik Sava Kiræanski. Arra a kérdésre, hogy mi a titka a birkapaprikásnak, az egyik versenyző azt mondta, hogy csak bátran kell nekifogni. A ,,műhelytitkok' ezúttal is titkok maradtak. Hiába említettem azt, hogy van, aki csokoládét, cukrot tesz a paprikásba, így adva külön zamatot az ételnek, egyik szakácsmester sem volt hajlandó elárulni saját titkát. Egyesek a birkapaprikás főzését tartják könnyűnek, másoknak inkább a halászlé készítése megy jobban.
A rendezvény este folytatódott a juhászbállal, amelyen a talpalávalót a Kikindai Hajnal zenekar húzta. A hajnali órákig szólt a muzsika. Az érdeklődés nagyon nagy volt, és kicsinek bizonyult a művelődési egyesület nagyterme. Mintegy 80 személy nem vehetett részt a bálban. Az est keretében gazdag tombolát is biztosítottak a szervezők, a főnyeremény egy 6 hónapos csacsi volt, Kazi Dávid vezethette haza.