Szabadkától 11 kilométerre, Makkhetestől 5 kilométerre a szerb—magyar határ mentén egy dombon áll a juhászkereszt.
Valamikor a juhászok hosszabb időre is elhagyták a házukat, tanyájukat, hogy jó legelőt találjanak birkáiknak. A pásztorok vallásosak voltak, s mivel a legelők közelében nem épült templom, felállítottak egy keresztet.
1896-ban Stanko Babijanović emeltette a juhászkeresztet a barátaival először fából, azután vasból. 1933-ban helyezték át a dombra, addig egy völgyben állott. 2004-ben kőből készítették el újra, és megszenteltették. Felállítóinak neve arról tanúskodik, hogy a szerbek, a bunyevácok és a magyarok egykor jó viszonyban éltek egymással, pravoszlávok és katolikusok együtt imádkoztak. Tumbas, Kovács, Ivanković, Francišković, Aradski vezetéknevek vannak bevésve a keresztre. Tumbas Pajo például, aki nemrég halt meg, ugyancsak büszke volt a nagyapjára, aki 2004-ben szintén besegített a kereszt felújításába.
Ott áll a kereszt a határ csendjében, az ostorfák árnyékában. Jó érzés letenni elé a virágot, leülni a padra, és visszagondolni a juhászok életére. Ma már ritkán járnak arra emberek. Az egykori híres Napsugaras tanyának (Sunčani salaš) mostanra már csak a romja maradt. Valamikor autóbuszokkal vitték oda a gyermekeket, hogy meglássák, milyen az élet a tanyán, gyönyörű környezetben.
