Jolán néni verscsokra

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Jolán néni verscsokra

,,Jégvirágok! - kiáltok.Virágos rét, mesél e hét.Illatozó erdők, mesélő szép mezők.Érezni vélem a virág illatát,ők keltik fel az ember hangulatát.' A gyermekek társaságában - Bakator János fotójaA torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon kistermében vidám, műsoros könyvbemutatót t...


,,Jégvirágok! - kiáltok.
Virágos rét, mesél e hét.
Illatozó erdők, mesélő szép mezők.
Érezni vélem a virág illatát,
ők keltik fel az ember hangulatát.'

A gyermekek társaságában - Bakator János fotója

A torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon kistermében vidám, műsoros könyvbemutatót tartottak: Széchenyi Jolán nyugalmazott pedagógus Verscsokor című kötetéből adtak elő ízelítőt az iskola diákjai és a falubeli műkedvelő amatőrök, valamint Kőrösi István színművész.
Osztályfőnököm, Széchenyi Jolán volt az általános iskolában egyike azon tanárainknak, akik szinte minden pillanatban képesek voltak akár a csodákra is. Mert csoda kellett azokban az immár réginek és szépnek nevezett időben is, hogy a mindennapi hajsza, kötelezettség közepette megállíttasson a halandó. És ráadásul, hogy a megállíttatott örömmel nyugtázza: valójában nem vesztett sem pénzt, sem időt. Csak nyert: szeretetet! Mégpedig sokat!
Míg aktív volt, tájmúzeumot harcolt ki a falunak, színes karneválokon hozta össze a település etnikumait, hogy csak a ismertebb mozzanatokat említsük, de nyugdíjaztatása után sem vonult vissza teljesen a közéletből. Kevesebb látványossággal bár, de fáradhatatlanul ügyködik tovább, hogy színesebbé tegye komor mindennapjainkat - Babits Mihály sorait keltve életre. Azokat a sorokat, amelyeket 16 évvel ezelőtt a mi ballagó-tarisznyánkba is belelopott: ,,...és akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.'
Széchenyi Jolán tanárnő pedagógusi pályafutása során telepedett meg Torontálvásárhelyen. Fáradhatatlan munkájával méltán érdemelte ki nemcsak a tágabb közvélemény rangos elismerését (a Kultúra Szikrái Díj, az antalfalvi község Októberi díja), hanem a helybéliek is megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek iránta.
- Morzsánként született meg ez a kötet. Álmatlan, a bombák becsapódásától visszhangzó éjszakákon, kertészkedés közben vagy amikor épp rám köszönt valaki az utcán - magyarázta. - Újvidéken születtem, de itt vagyok itthon, mivel a szívem ide húz. Valamikor minden ház előtt gondozott kert volt, virágágyás. A hosszú útról érkező vándort hűs vizű kút, árnyat nyújtó jegenyesor fogadta. Az emberek meg-megálltak egymás dolga felől érdeklődni, s nemcsak az elhunytakat hirdető ablak előtt futottak össze olykor, mint teszik mostanság. Ebben a megváltozott világban is tovább él bennem az a kép, amely jövetelemkor fogadott. És bár egyre gyakrabban ütközöm a közömbösség hatalmas falába, úgy érzem, ezt az aprócska fényt, az emlékek hamisíthatatlan csillámát, nem tarthattam meg önzően magamnak. Erről szólnak a versek...

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jolán néni verscsokra
Művelődési Körkép
  • k.j—l.m.t
  • 2013.03.06.
  • LXVIII. évfolyam 10. szám
Jolán néni verscsokra
Bánáti Újság
  • AMBRUS Mózes, Brassó (A beszélgetés a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában készült.)
  • 2012.08.15.
  • LXVII. évfolyam 33. szám
Facebook

Támogatóink