Széchenyi Jolán (1936. április 5. — 2023. december 8.)
Osztályfőnököm volt. A XX. század utolsó előtti évtizedeiben. Az idő tájt, amikor — bár ténylegesen minden maradt a régiben — valahol már a változások fuvallatát is érezni lehetett.
Torontálvásárhely — 2019. szeptember 2.
Az újvidéki tanítóképző és a képzőművészeti főiskola elvégzése után tantárgyoktatói minősítésben először Erzsébetlakra, majd az 1960-as évek elején Torontálvásárhelyre került. Ez utóbbi helyen, a választott hivatása mellett, a falu, illetve közösségének építését is felvállalta. Kezdeményezésére 1977-ben a faluban állandó helytörténeti tárlat nyílt, mely a nyolcvanas évek derekára falumúzeummá nőtte ki magát.
Torontálvásárhely — 2011. május 14.
1990 májusában indította útra az azóta is életképes és népszerű torontálvásárhelyi tavaszi karnevált. Hét évvel nyugdíjaztatása után (2006-ban) Verscsokor címen egy nyolcvanöt verset tartalmazó könyvet publikált.
„Jégvirágok! – kiáltok. Virágos rét, mesél e hét. Illatozó erdők, mesélő szép mezők. / Érezni vélem a virág illatát, ők keltik fel az ember hangulatát” — vetette papírra egykoron.
https://www.hetnap.rs/cikk/Jolan-neni-verscsokra-2066.html
Széchenyi tanárnőt, vagyis Jolán tanító nénit — miképpen leginkább emlegették volt diákjai, illetve azok családjai — 2015 decemberének utolsó napjaiban Plakett díjban részesítette a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. Akkor készült beszélgetésünket az alábbi gondolatokkal indítá:
„Sohasem a díj vagy a közösség elismerése ösztönzött munkámban. Amit tettem és teszek, szívből fakad. Erőmet a virágtól, a fénytől, a gyerekektől kaptam, és mindenek fölött a Mennyei Atyától. Ő irányít, Ő egyengeti útjaimat.”
https://www.hetnap.rs/cikk/Eromet-a-viragtol-a-fenytol-a-gyerekektol-kaptam-21741.html
Torontálvásárhely — 2013. február 15.
Nyugodjék békében, Tanárnő. És köszönjük, hogy — míg köztünk volt — már puszta létével és elnyűhetetlen derűlátásával is színesebbé és vállalhatóbbá varázsolta komor mindennapjainkat.
Fényképezte: Martinek Imre