Bőrkabátot, szőrmegallért és bundát ezekben a hideg napokban gyakran látunk az embereken. Néhány évtizeddel ezelőtt egyfajta státuszszimbólumnak számított a bőrkabát ezen a tájon. Ma már a bőrkabátok, bőrdzsekik többsége valójában műbőr, ahogyan itt kínálni szokás: „ekokozsa”, mely megnevezés arra akar utalni, hogy környezetkímélő módon nem állatok leölésével jutottak a nyersanyaghoz, hanem mesterségesen állították elő a bőr hatását keltő anyagot.
Ma már nemcsak ruházati cikkeket, de bútort és sok minden mást is gyártanak műbőr felhasználásával. A korszerűnek mondott technológiával készült műbőr annyira hasonlíthat az igazira, hogy néha nehéz megkülönböztetni őket.
A bunda, illetve a jó minőségű bőrkabát nem is olyan régen még a luxus szimbóluma volt. Ma viszont a szőrmével díszített ruha sok esetben inkább kelt undort, mint elismerést. Az állatjogi aktivisták tevékenysége is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a köztudatba beivódjon, a szőrmeárukhoz vér tapad. Ma már ismert és nagy divatmárkák is elzárkóznak a szőrme használatától.
Ha megnézzük, milyen állatok szőrét és bőrét használták fel a múltban leggyakrabban, megállapítható, hogy a szőrmeáruk tenyésztett rókákból, csincsillákból, nyulakból, esetleg nyestekből készülnek, a valódibőr termékekhez pedig többnyire marhák, juhok és sertések leölésével teremtik elő az alapanyagot. Ez utóbbiakra vonatkozóan általában nem is igazán tapasztalható nagy háborgás, hiszen ezek a farmokon tenyésztett jószágok mindenképp a vágóhidakon végeznék. Akár úgy is tekinthetünk erre, hogy ha nem használnák fel a marhák és a sertések bőrét, az a szemétbe kerülne.
Az egyszerű emberek, akik fogékonyak az állat- és környezetvédők által hangoztatott elvekre, megfigyelhetően próbálják kiiktatni a valódi bőrből készült dolgokat életükből. Egyrészt azt hiszik, így hozzájárulnak a bolygó megmentéséhez, másrészt — ami szintén nem mellékes — a műbőr általában sokkal olcsóbb is, mint az igazi. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy az ilyen magatartással nem használnak, hanem éppen rosszat tesznek a Földnek.
A műbőr ugyanis valójában műanyag, általában PVC vagy PU. Amikor műbőrből készül ruházati cikk vagy bútor, első látásra szépnek is tűnhet, ám bizonyára már sokan tapasztalták, hogy ezek a cikkek sokkal gyorsabban tönkremennek, mint a valódibőr tárgyak. Néhány év — jó esetben —, és el kell őket dobni. A környezetbe kerülő műanyag pedig a kutatások szerint nagy terhelés a bolygó számára.
A nano- és mikroműanyagok már az Északi-sarkon is kimutathatóak. Ellepik a környezetünket, vele együtt a táplálékunkat, ivóvizünket is. Hogy ennek milyen hatása lesz az élővilágra, azt nem tudni pontosan, de sok jóra valószínűleg nem kell számítani. Bizonyos előzetes kutatások eredményei alapján nőni fog a rákos és a hormonális megbetegedések száma, de fajok kihalására is fel kell készülni.
Mindenesetre akik a ruhavásárlási szokásaikkal szeretnének hozzájárulni a Föld megmentéséhez, nincsenek könnyű helyzetben. A műbőr is szennyez, a valódi bőr kezelésekor viszont a gyártók sok esetben veszélyes anyagokat használnak, amellett, hogy az állatok elpusztítása, legyenek azok vadon élők vagy tenyésztettek, szintén nem rímel a környezetkímélők soraival. Ha jól belegondolunk, sem a mű-, sem az igazi bőr felhasználása nem tekinthető fenntartható folyamatnak.
Őseink állítólag már 170 000 évvel ezelőtt is ruhaként viselték az állatok bőrét. Most pedig ott tartunk, hogy évente mintegy 1,4 milliárd állat bőrét dolgozzák fel a világon. A globális bőrpiac tavalyi értékét 400 milliárd dollárosra becsülték. Sokat mond az a tény is, hogy növekvő trendet mutat. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy a következő 170 000 évet is „jó bőrben” sikerül kihúznunk.
