Az 1970-es évek Magyarországát az új gazdasági mechanizmus térhódítása, majd a visszarendeződés jellemezte. A pártnacsalnyikok kiengedték a gazdasági szabad szellemet a palackból, majd megijedtek a következményektől, s igyekeztek visszadugni a dugót. Ebben a nagy testvér, a Szovjetunió is besegített.

Jézus Krisztus szupersztár — plakát 1973-ból

Tekintsünk a világ másik végébe. 1970-ben lemezről, egy évre rá a színpadon élvezhette az amerikai közönség a Tim Rice — Andrew Lloyd Webber-szerzőpáros musicaljét, a Jézus Krisztus szupersztárt. A hangfelvétel és az előadás mind New Yorkban, mind Londonban igazi kasszasikerré vált. Később, 1973-ban már a filmváltozatot is láthatták a nézők. Magyarországra a produkció híre a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádió adásaiból jutott el, s a kíváncsi fiatalok már a recsegő, folyamatosan zavart Orion vagy Pacsirta rádiókon a darab legnépszerűbb számait is megismerték. Az első lemezek is ez idő tájt jutottak be az országba, jóllehet az éber határőrök igyekeztek már a vonatokon s a repülőtéren lekapcsolni e fellazító hangfelvételeket. A beérkezett példányok viszont kézről kézre jártak, az élelmesebb kölcsönző nepperek sokszor 50—100 forintot is elkértek az egynapos bérletért. A többször másolt magnószalagokat hallgatva már csak sejteni lehetett az eredeti zenét.

Az egyetemi fiatalság elitjének számító műegyetemiek 1972-ben gondoltak egy nagyot, s bemutatták a musicalt, Orszáczky Jackie, a beatricés Miklóska Lajos, Bódy Magdi állhattak színpadra, a hatás fergeteges volt. Ilyen tüntető népszerűséggel az akkori korifeusok — Aczél elvtárssal az élen — nem számoltak, és tíz előadás után levetették a lázító művet a színpadról, így a Szupersztár 1986-ig Csipkerózsika-álmát aludta.

A Rock Színház előadásának lemezborítója

A lemezről 1970-ben kanadai utam során értesültem, s igazi népszerűségével már itthon szembesültem. A musical akkor robbant be a köztudatba, amikor az egyházban is új lelkiségi mozgalmak jelentek meg. Ennek nyomán a keresztény fiatalok fétisként tekintettek a műre. Tették azért, mert a zene fülbemászó volt, az angol szöveget pedig a legtöbben nem értették. Számos ateista fiatalt is e produkció indított el Isten keresésében. Megjegyzem, ekkor már több lelki vezető irányította a figyelmet a mű teológiai buktatóira: Júdás és Mária Magdolna kétes kulcsszerepére. A bemutató fél évszázados évfordulóján ismét fellángoltak a viták.

„A rockoperában jó szándékú, racionális tanítványt látunk, aki nem tudja elfogadni Krisztus istenségét, azt gondolja, az isteni megközelítéssel a messiási szerep teljesen félrecsúszik. Egyfajta rehabilitáció történik a Jézus Krisztus szupersztárban, Júdás tehetséges, jóvágású, szép férfi, aki sokak szemében meggyőzőbb lehet Jézusnál” — fejezte ki gondolatait Gombkötő Beáta evangélikus egyetemi lelkész egy fórumon (Parokia.hu).

A Hungaroton 1986-ban adta ki a Rock Színházzal felvett változatot, a címszerepet Sasvári Sándor alakította, a korong hamarosan példátlan népszerűségre tett szert.

A Jézus Krisztus szupersztár a Madách Színházban

Sasvári Sándor kiváló színész a Rock Színház produkciójában tizenegy éven át alakította a főszerepet. Mint említettem, akkor vette fel a hanganyagot a Hungaroton is, a lemez sztárszereposztásában Sasvári mellett Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula, Gregor József neve olvasható. Sasvári alakítása immár klasszikusnak számít, hiszen egy rendszerváltás előtti pezsgő időszakban lett emblematikus figurája egy kivételes produkciónak és korongnak. A művész most, negyedszázad után tért vissza ismét Krisztus megformálójaként a Madách Színház színpadára.

Három leányunokánkat születésnapi-névnapi ajándékként vittük el az előadásra, a jegyeket meglepetésnek szántuk, csak az utolsó pillanatban tudták meg, hová is megyünk. Mindenesetre nagyon örültek, ez arra utalt, hogy az ő generációjukat sem hagyta érintetlenül e klasszikus darab.

Sasvári Sándor napjainkban (Jardek Szabina fotója)

A Madách Színház kissé kopott nézőtere zsúfolásig megtelt az előadásra. A kezdet megadta az alaphangot, markáns vörös háttérből bontakozott ki a kereszt, a beözönlő fiatalok jelmezbe bújtak. A jelenet némileg asszociált a Norman Jewison filmjében látottakra, amikor egy lerobbant buszból kászálódnak elő a hippi fiatalok, hogy az ókori romok között maskarát váltva egy számukra ismert-ismeretlen történetet adjanak elő.

Sasvári egykori és mostani alakítását számos kritika méltatta, s csak ismételhetem a leírtakat. Jóval túl a hatvanon, egy kicsit őszbe csavarodott fürtökkel, pillanatok alatt elhitette a közönséggel a krisztusi kort. Mozgása talán megfontoltabb, de hangja továbbra is szárnyal, nem lehet rá nem odafigyelni. A gondos rendezőnek hála, hozzá méltó partnerekkel lehet együtt a színen. Mindig nehéz rangsorolni, de számomra a Pilátust alakító Posta Victor és a Kajafást megformáló Kőrösi András játéka marad emlékezetes. Mindkettőjük művészi előélete ismert, kiváló hangi adottsággal és karakteres színészi játékkal oldották meg a rájuk bízott feladatot. Az utóbbi — kivételes basso profondo hangjával — méltó utódja a már említett lemezen szereplő Gregor Józsefnek, és szívesen hallgatnám vele egyszer Kharon szerepét Monteverdi L’Orfeójában. Serbán Attila markáns Júdása, Balogh Anna bájos Mária Magdolnája egyaránt hozzájárult a darab sikeréhez. Még egy szereplőről szólnék, a Heródest megformáló Csonka Andrásról. A zsidó fejedelem figuráját igencsak pederasztikusra vette, s jóllehet igazi színfoltként hatott, de az átlagos bibliaolvasó nehezen tudta elképzelni, hogyan „indulhatott be” egykor Salome táncától, és mit kezdett a színen neglizsében rajongó hölgyek hadával.

A tánckart elismerés illeti, a koreográfia néha sematikusnak, máskor virtuóznak hatott. A vetített díszlet és a jelmezek híven szolgálták a drámát.

A zenei alap nagyon, sőt, túl népszerű, így annak kiszolgálása, kitöltése rendezőként nem könnyű feladat. Szirtes Tamás korrektül oldotta ezt meg, a karaktereket jól választotta el, emelte ki. A közönség hosszan, állva tapsolva jutalmazta az előadást.

Papok — részlet az előadásból (Jardek Szabina fotója)