A magyar irodalom remeke számtalan formában kelt már új életre, ebben az előadásban a táncszínház elemeivel — a magyar néptánckincs anyagából merítve — és bábjátékkal színesítve elevenedik meg a mindenki által ismert történet, mely minden korban aktuális mese, örök érvényű mondanivalóval.

Petőfi Sándor 1844-ben néhány nap alatt írta meg a János vitézt, a kortársai által eredetileg verses népmeseként ismert művet, mely „gyöngye a magyar irodalomnak”. Főhősének életútja különféle megpróbáltatások, kalandok után beteljesedik, az embert próbáló akadályok ellenére is kitart az igaz szerelembe vetett hite mellett.

A vajdasági MOZDULJ! PETŐFI! programsorozat keretében a kishegyesi Rizgetős és a bácsfeketehegyi Kónya táncegyüttes előadása látványos, kreatív módon dolgozta fel Petőfi Sándor legismertebb elbeszélő költeményét. A darabban jelentős szerepet kapott a néptánc, valamint az árnyanimáció és a bábozás is.

Patyerek Csaba, a színelőadás koreográfusa elsősorban azt emelte ki, hogy Bácsfeketehegyen a János vitéznek elég régi hagyománya van, a színjátszó csoport egyik első előadása volt. Talán hetven esztendővel ezelőtt több alkalommal is színpadra állították, tehát egy nagyon közkedvelt darabról van szó.

— Azt kell mondanom, hogy már-már klasszikus, több alkalommal visszatérő, több generáció által színpadra állított műről van szó. Kishegyesen pedig a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kapcsán merült fel ez a téma, a többi közt azért is, mert Petőfi-bicentenárium van, ezenkívül hetvenéves a művelődési egyesületünk. Ez egy olyan Petőfi-mű, amelyet ha néptáncosszemmel is megnézünk, akkor nem kis feladat elé állít. A János vitézben, ha csak a népmesei dolgok felől közelítjük meg, számos olyan alak, figura, helyzet van, amely bőven okoz kihívást egy színpadon álló táncosnak, hogy hogyan lehet azt a részletet, azokat a mesebeli lényeket megvalósítani, illetve a tánc nyelvén közölni a mondanivalóját. Erre a két fontos alappillérre építettük fel a koncepciónkat. Ami az érdekessége az előadásunknak, az az, hogy nincs benne konkrét szöveg, csak a zene és a tánc nyelvén meséljük el a János vitézt.

Molnár Róbert rendező az előadás kapcsán elmondta, Patyerek Csaba kérte fel ennek a produkciónak a megrendezésére.

— Először tisztán színházi előadást akartunk létrehozni, de mivel a János vitéz mesejáték, a bábos elemeket is belefűztük, úgyhogy ahol ezt az előadás megkívánja, a bábos betétek is megjelennek benne. Már huszonöt éve foglalkozom bábszínházzal, ezért nem véletlenül érkezett a felkérés, nyilván egy új formát próbálunk létrehozni ezzel az előadással is, és valami olyat teremteni, ami még új, illetve még nem volt látható, ezért találtuk roppant érdekesnek, hogy a néptáncot és a bábszínházat ötvözzük. Két tánccsoport, a feketicsi néptáncegyüttes és a kishegyesi Rizgetős táncegyüttes koprodukciója, két falu összefogása kellett ahhoz, hogy ez az előadás létrejöjjön, ezért egy példaértékű gesztus is, ezzel ösztönöznénk más községeket is, hogy együttműködjenek. A Fokos zenekar tagjaival már többször dolgoztunk együtt, ez is érdekesség, hogy ők válogatták össze és szerezték a zenét. Janovics Erika tervezte a jelmezeket és a maszkokat, ez szintén a bábszínház és a bábjáték egyik formája, ez is jelen van az előadásban, a fények pedig Majoros Róbert munkája. Nagyon régen dolgozom bábosként, főleg külföldön, és olyan produkciót kívántunk létrehozni, amely még új és egyedülálló itt, a Vajdaságban. A bábszínház elemeivel olyan mozzanatokat is megmutathatunk a darabban, amelyeket a hagyományos előadásokban nem, és vannak olyan részek, amelyek megkívánják a bábot (Óriásország, Pokol), ezért bátorkodtunk efelé elvinni ezt a koncepciót. Izgalmas jelenetek születtek, érdekes formája lett ezáltal az előadásnak — hallottuk Molnár Róberttól.