Az Itthon és külhon alcímű beszélgetés házigazdája, Gergely László, a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség elnöke a kisebbségi színházak, társulatok szemszögéből számolt be a magyar színházi életről. Beszélt a támogatási formákról, a lehetőségekről, valamint arról, hogy milyen irányba halad a magyar színházi világ.
— A rendszerváltás előtt a cenzúra nyomta rá a bélyegét a színházra, 1989 után pedig a színházi szakemberek teljesen kizárták az orosz kultúrát a színpadokról. A rendszerváltás utáni szabadsággal sem tudtunk mit kezdeni. Az alkotók, a művészek nem tudták, mennyire kövessék a nyugati módszereket, megoldásokat. Magyarországon most három kategóriába sorolják be a színházakat, társulatokat. Az első csoportba a nemzeti színházak tartoznak, a másodikba a kiemelt intézmények, a harmadikba pedig a Magyarországon működő nemzeti közösségi színházak. Az ebbe a három csoportba tartozó színházak és társulatok működése garantálva van, ezek állami támogatásban részesülnek. Az egyéb társulatok, amelyek nem kerültek be az említett színházi kategóriák egyikébe sem, bizonytalansággal küszködnek, kérdésessé válhat a fennmaradásuk. Magyarországon az utóbbi időben egyre nagyobb teret kapnak az alternatív színházak, egyre több színművész csatlakozik a formabontó társulatokhoz, ők is keresik az útjukat, akár a magyar színházi világ.
Rusz Milán, a Magyarországi Szerb Színház vezetője úgy véli, a Magyarországon működő szerb és más nemzetiségi társulatok is a magyar színházi élet szerves részei.
— Anyaországi, azaz szerbiai anyagi támogatásra nem számíthatunk, a szakmai kapcsolatok azonban gyümölcsözőek a két ország között. Magyarországon egyébként 200 éves múltra tekint vissza a szerb színjátszás. 1813 augusztusában mutatták be az első szerb nyelvű előadást Budapesten. A Magyarországi Szerb Színház pedig 20 éve alakult meg. Ezeket az évfordulókat szeretnénk megünnepelni az idén. A Magyarországi Szerb Színház egyébként kétnyelvű. Előadásainkat magyarul is elkészítjük, így magyar nézőink is vannak. Érdekesség, hogy szerb nyelven is színpadra állítottuk az Indul a bakterház című előadást. Működőképes intézmény vagyunk, fesztiválokra járunk, dolgozunk. 
Az est vendége volt Mezei Zoltán, a szabadkai Népszínház magyar társulatának igazgatója is. A Népszínház működését, a támogatási formákat, a pályázati lehetőségeket ismertette az anyaországi szakemberekkel.
— Úgy vélem, sokkal jobb helyzetben lenne a magyar társulat, ha önálló jogi személyként működhetne a szerb társulattól függetlenül. Egy közös intézményben működő két társulat kisebb súrlódásokat is kiválthat a mindennapi életben. Egy színpadot használ mindkét társulat, s ez is megnehezíti a próbákat, mindkét társulat 4-4 bemutatót tart ugyanis évadonként, így csak kevés idő jut a színpadi próbákra. A Mladost csipkegyár próbatermeiben a legalapvetőbb munkafeltételek sincsenek megadva számunkra. A magyar társulat egyik legfontosabb célja, hogy korszerű produkciókat készítsen, és bekerüljön az egyetemes magyar színházi vérkeringésbe. A magyar állam partner ebben a törekvésben. Az anyaországi pályázatok nélkül nem tudnánk külföldi rendezőkkel dolgozni.