Egy óra sem telt bele, és tizennégy szülő jelezte, jönne a gyermeke. Meg is lepődtünk! Abban nem voltam biztos, hogy a tábor tartalmát illetően pontosan mire is számíthatunk. Aztán kaptunk egy keretprogramot, melyből azt szűrtem le, szép napokat tölthetünk el a magyarországi, Somogy vármegyei Szenyéren.

Csoportkép Keszthelyen, a múzeum előtt

A nyolcvanéves Rajnainé Tüsér Juditot akkor ismertem meg, amikor megérkeztünk a hittantáborba. Megkértem, mondjon néhány mondatot magáról a vajdasági Hét Nap olvasóinak.

— Aktív életemben az idegenforgalomban dolgoztam közép-, majd felső vezetőként. Nagyon szép és sikeres szakmai karriert futottam be, de a mozgáskorlátozottságom miatt időnap előtt nyugdíjaztak. Isten ekkor egy másik „szolgálatba” állított, ahol a szegények, a magukra maradtak segítését kaptam feladatul. Itt addig számomra teljesen ismeretlen és mélységesen megdöbbentő, elszomorító élethelyzetekkel találkoztam, ezért 1998-ban férjemmel megalapítottuk az Elesett Öregekért Alapítványt, hogy a bajbajutottaknak szeretetotthont létesítsünk. 2018-ra 160 idős, beteg és fogyatékos embernek teremtettünk szeretetteljes, kulturált körülményeket, 87 embernek pedig kiszámítható munkahelyet. 2018-ra nagyon elfáradtam, ezért az intézményeket egyházi fenntartásba adtuk át, de Isten ezúttal is máshogy gondolta a további életemet, mint én. Létrehoztuk Szenyérben a missziós házat, ahol mélyszegénységben élő gyermekek részére szervezünk hittantáborokat, tavasszal-ősszel felnőtteknek csendes napokat, evangelizációt tartunk, szombatonként pedig a szenyéri asszonyoknak bibliaórákat. Hozzánk az ország minden területéről jönnek, a rendezőelv a rászorultság, éppen ezért a részvétel ingyenes. Állami támogatást sajnos egyáltalán nem kapunk, ezért a házon kívüli programlehetőségek igencsak korlátozottak, de igyekszünk úgy kitölteni az ittlétet, hogy a gyerekek, de talán a felnőttek is élményt kapjanak. A foglalkozások témáját a kísérőkre bízom, a kérés csupán annyi, hogy az Úr Jézusról halljanak a gyerekek, válasszanak és dolgozzanak fel bibliai témát — mesélte Judit.

Balatonmáriafürdőn

Az egy hét alatt csoportunkkal ellátogattunk Keszthelyre a múzeumba, körbejártuk a Festetics-kastély impozáns kertjét, kifelé jövet viszont fagyizni vagy jégkását szürcsölni is volt alkalom. A balatonmáriafürdői strandon három nap is fürödtünk, vízibicikliztünk. Élmény volt a gyerekeknek minden meglátogatott hely, azt hiszem, ez maradandó emlék lesz számukra.

Judit kedvessége és szeretete pedig folyamatosan kísért bennünket. Azt is megtudtuk tőle, hogy a missziós házat szinte teljes egészében adományokból tartják fenn, s ez már inkább természetbeni, mint pénzbeli támogatás.

— Munkabérre is sajnos nagyon kevés jut, ezért vannak a vendégeink az én főztömre „kárhoztatva”, de ezt nagy szeretettel teszem, főleg akkor, amikor ilyen hálás vendégek vannak, mint a tiszaszentmiklósi és a csókai gyerekek. Hogy honnan van minderre energiám? Ahogy Pál apostol is mondta: mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

A délelőttök folyamán a Bibliából olvastunk fel részleteket, egyebek között a Noé bárkájáról szólót is. A témát körbejártuk, átbeszéltük, majd Judit közbenjárásával a két csoportra osztott gyermekhad megépítette a saját Noé bárkáját. Másik nap Dávid és Góliát történetével foglalkoztunk, majd kvízkérdéseket állítottunk össze a gyerekeknek a faluról. Nem is kellett sokat járkálniuk, hiszen Boltos Pista üzlete a táborunkkal szemben volt, és a tulajdonost bármiről lehetett kérdezni. A konyhában sürgő-forgó nénikéket — Marikát, Ibolyát és Juliskát — szintén meg kellett szólítaniuk. Észrevettük, hogy a falubeli kisgyerekek, ifjoncok is be-bejönnek ismerkedni, falunézőbe vezetni az idegen táborlakókat, de a barátkozás a játszótéren is folyt.

Judit nem hallgatta el, a településen mindig esemény, ha jönnek a csoportok. Korábban több falubeli gyermek is bekapcsolódott a foglalkozásokba, de most már kamaszodnak, és cikinek tartják, hogy itt legyenek. Az is megtörténik, hogy a szülő nem engedi el a gyermekét, mert az értékrendje más.

Természetesen ez a rendezvény sem lett volna teljes az utolsó esti szalonnasütés, éneklés, ajándékozás nélkül. A találkozásokért és a lehetőségekért Istené a hála!

A gyerekek utaztatásához az autóbuszról és a szükséges üzemanyagról Csóka Község Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács és a szülők gondoskodtak.

Délelőtti foglalkozás

Tábortűz nélkül nem az igazi

Judit a lányok gyűrűjében

Pancsolás a Balatonban

Kikötő