Nagy Borús Levente filmeket készít, forgatókönyvet ír, régebben podcasteket vett fel, és nemrég egy kreatív csapattal megálmodták, majd létrehozták az Odabenn című hangjátéksorozatot, melynek 1. része már hallgatható is online. Az Odabenn egy posztapokaliptikus világba röpíti hallgatóját, ahol a Föld élhetetlenné válása után az emberiség benépesítette az egész Naprendszert. A callistói nagykövet fia, Athias akaratán kívül egy szörnyekkel és vérszomjas törzsekkel teli, kék bolygón ragad, ahol mindent meg kell tennie a túlélésért. Arról a bizonyos első ötletszikráról és a további tervekről beszélgettem Leventével.
* Régen a hangjátékoknak, a tévéjátékoknak nagy divatjuk volt, most úgy látszik, ismét virágkorukat élik, hiszen mindenki több időt tölt az otthonában. Téged mi inspirált arra, hogy hangjátékot készíts?
— A karantén szülte unalomban kezdtem el azon gondolkodni még 2020 nyarán, hogy miféle olyan típusú sztorit lehetne kitalálni, amelynek az elmesélése igényel valamilyen szintű kollaborációt (mely szerintem mindennemű kreatív munka lelke), de kivitelezhető az aktuális pandémiás helyzetben is. Mivel én magam is hallgatok egy csomó, többségében amerikai hangjátékot, emellett imádom a szerializált sztorikat, adta magát, hogy összeszedjek egy olyan lelkes csapatot a szintén hasonló ambíciókat dédelgető baráti körömből, amelynek a tagjai ugyancsak alkotni akarnak, szóval az ötlet fejemből való kipattanásától számítva néhány héten belül el is kezdtünk dolgozni az Odabenn megvalósításán.
* S el is készült az 1. rész, meg is hallgattam, nagyon tetszett. Profi felvétel, jók az effektusok, s az ember fantáziáját is igazán nyitogatja. Ki találta ki a történetet?
— Az ötlet születését nem tudnám egy konkrét heuréka!-pillanathoz kötni, szimplán volt egy alapgondolatom egy rendhagyó anya-fiú kapcsolatról és az ebben rejlő komplex dinamika feltárásának lehetőségeiről, utána pedig fokozatosan érkeztek erre a vázra a rétegek (szörnyek, lézerfegyverek, űrhajók), melyek érdekesebbé, eladhatóbbá tették a sztorit. Így lett az Odabennből sci-fi, melyről nyilván tudtuk, hogy a térségünkben (egyelőre) nem lehet hagyományos filmes/sorozatos keretek között elmesélni, szóval már ezért is kitartottunk a hangjáték műfaja mellett. Bizonyos értelemben emiatt limitáltak a lehetőségeink (nincs kép, mely kapaszkodót nyújtana a közönségnek), de másrészt bármilyen elszállt történetet megvalósíthatunk így, hiszen nem igazán kötnek bennünket a költségvetés szabta határok.
* Hogyan válogattátok ki, hogy kik lesznek a szereplők, a stáb? Egyáltalán hány embert kívánt egy ilyen profi hangjáték elkészítése?
— A négy írótársammal (Bajnok Dáviddal, Bartal Áronnal, Gavlik Zénóval és Galusz Marcival) nemcsak egy epizód, hanem egy egész évad (tehát nyolc rész) forgatókönyvét is megírtuk, és mivel nagyon sok munkát fektettünk ebbe, elégedettek voltunk a végeredménnyel, ezért azt szerettük volna, ha minél profibb az egész megvalósítása. Ez a maximalizmus érezhető a színészválasztásban (sikerült olyan nagyobb neveket megszerezni, mint Peller Anna, Nagy Sándor vagy Rácz Zsuzsanna), illetve a technikai megvalósításban is (Horváth Vilmos Zoltán személyében egy profi, a szinkronszakmában aktívan tevékenykedő hangmérnökkel gazdagodott a csapatunk). Mivel az eddig elkészült 1. epizód amolyan garázsprojektumként — tehát teljes mértékben támogatás nélkül, önerőből — készült, ezért szinte mindenki, akit felkerestünk, hogy vegyen részt az Odabennben, ingyen dolgozott, időt, energiát nem sajnálva. Ennek köszönhetően lett olyan a végeredmény, amilyen, és ezért nem győzök eleget hálálkodni a stáb összes tagjának, legyen szó a zeneszerzőinkről (iamyank és Cseterki Tamás), grafikusunkról (Szőke-Kiss Mártonról) vagy a már előbb említett írókról, színészekről és hangmérnökről.
* Gondolom, az utómunka ugyanolyan hosszú ideig tartott, mint maga a felvétel. Mire kellett figyelni?
— Sőt, jóval hosszabb, nagyjából négyszer annyi ideig tartott, mint a tényleges felvétel. A színészekkel ugye csak a dialógusokat/monológokat rögzítettük, ez nagyjából másfél napot vett igénybe, de aztán ezekhez hozzá kellett vadászni a hangeffektusokat, ami iszonyú nagy kihívás elé állította az ezzel foglalkozó csapattagokat (Gavlik Zénót és Papp Kornélt). Végezetül ezeket az elemeket mind össze kellett rakni, le kellett keverni, majd az egészet összefűzni az aláfestő zenével. Szóval embert próbáló mutatvány volt, főleg, ha arra gondolok, hogy hónapokig tartott az egésznek a logisztikai része.
* Készülnek-e már az új epizódok, és hány részesre tervezitek az Odabennt?
— Mint említettem, hiába volt szó önerőből készülő projektumról, a stábtagok tehetségének köszönhetően a bevezető rész egy nagyon magas színvonalat üthetett meg, és ezért is szeretnénk további támogatást szerezni, hogy a minőséget megtartva tudjuk szállítani a sztori folytatását. Szponzorokat keresünk, emellett közösségi finanszírozásban is gondolkodunk, szóval akik szeretnének, az Odabenn — A hangjátéksorozat nevű Patreon-oldalon tudnak beszállni az Odabenn finanszírozásába. Ami a terveket illeti, nyolc részben gondolkodunk, de úgy alakítanánk a történetet, hogy maradjon még puskapor két további évadra — tehát egy nagyon álomszerű, de talán kivitelezhető elképzelés szerint nagyjából 3 x 8 epizódot készítenénk ebből a sci-fi-hangjátékból.
* Cards Against Humanity, Lasertag, Quizzone… Te is egy játékfanatikus vagy?
— Egyezzünk meg abban, hogy a COVID előtti időkben szerettem érdekes/rendhagyó módokon elütni a szabadidőmet, főleg, ha volt hozzá jó társaság. Szóval kíváncsi leszek, ezeket a szokásokat mennyire huzalozta át az agyamban az elmúlt év a korlátozásokkal meg minden mással együtt.
* Tudom, hogy podcasteket is készítettél. Mennyire érzed ezt felkapott műfajnak? Milyen témában érdemes még podcastet csinálni?
— Még az egyetemistaéveim alatt futott egy sorozatos témában mozgó podcastünk, Limitált széria címmel, de azóta sajnos megfeneklett, elsősorban a tagok időhiánya miatt. Bár hosszú távon inkább filmes és sorozatos (tehát audiovizuális) vonalon szeretnék mozogni forgatókönyvíróként, abszolút látom és értem, miért olyan felkapottak manapság a podcastek meg az egyéb beszélgetős, rádiós műsorok — szerintem nincs olyan téma, amely ne volna képes megtalálni a közönségét. Az Odabenn hangjátéksorozattal is lényegében ezen zsáner sajátosságait szerettük volna ötvözni a narratív történetmeséléssel, szóval felfogható úgy is, hogy az egész projektum egy, a podcastek előtt való főhajtás a részünkről, és remélhetőleg kitapos majd néhány új ösvényt is ebben a médiumban a magyar nyelvterületeken.
* Pszichológia szakon végeztél. Hogyan látod a mai fiatalokat? Érdeklődőek, vagy ahogy a felnőttek hajlamosak őket beskatulyázni: csak a telefont bújják?
— Az állítás olyan értelemben nem állja meg a helyét, hogy csak a végzettségem szerint vagyok pszichológus, de soha, egy napot sem tevékenykedtem ténylegesen ezen a területen, mindig a médiában dolgoztam. Ettől függetlenül néhány apróságot talán sikerült magamba szívnom az egyetemen töltött öt évem alatt, meg hát, ha nyitott szemmel jár az ember, lát, talán észre is vesz ezt-azt… Szóval, hogy a kérdésedre válaszoljak: Gondolom, ugyanúgy látom a fiatalokat, ahogy minden előttünk lévő generáció látta az éppen aktuális kor fiataljait. Csetlünk-botlunk, próbálkozunk ezzel-azzal, néha sikerülnek a dolgok, néha nagyon nem, de amíg nem adjuk fel, és van nálunk egy okostelefon, hogy ki lehessen guglizni, hogyan javítsuk meg a lefolyót, és kellően nyitott szemmel járunk, tudatosan élünk, utánanézünk a dolgoknak, addig talán van rá esély, hogy egy jobb világot adjunk át a húsz-harminc évvel későbbi fiataloknak… Akiket meg majd mi zaklatunk, hogy miért nem képesek elszakadni azoktól a dolgoktól, amelyek majd a jövőben lesznek éppen felkapottak.
